2020-02-23    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1983-01-01 • Csányi Attila
EGY ESTE A DUNA BÁRBAN

A Szabó-Beamter együttes lemezének kiadásával a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat régi adósságot törlesztett.

A címadó Duna Bár kezd legendává válni. Van, aki makacsul Bristolnak nevezi, van, aki, elfogadja "új" nevét a Dunát, de hiába telnek az évek lebontása óta, az emlékezet egy egész generáció számára a jazzhez köti.

A Duna Szálló a mai Duna Inter-Continental helyén szerénykedett. Földszinti nagytermében Kelényi György big-bandje játszott, kerthelyiségében pedig a táncolni vágyó vendégek nem kis meglepetésére 1962-ben a prágai S + H Quartett jelent meg, Karel Velebnyvel és Jan Konopasekkel. És egy teljes nyári szezonon keresztül modern jazzt játszottak a divatos szórakozóhelyen.

A hazai jazzmuzsikusok is állandó szereplõk voltak. Gyakran fellépett itt a "hõskor" néhány kiválósága: Lakatos-Sasvári Attila trombita-altsax), Publik Endre (bõgõ) és Szudi János (dob), vagy a Mosonyi Dixieland Band.

A bár pedig 1953-tól 1956-ig a Beamter-Solymossy, utána tizenegy évig a Szabó-Beamter kettõs állandó "koncertterme".

A Hanglemezgyártó Vállalat az 1958 és 1961 között készített felvételeibõl adott közre hangtechnikailag is feljavított válogatást. a lemez sokak szerint nem egyértelmûen jazz. Hallgatásakor nem szabad elfelejtenünk, hgoy a 22-25 évvel ezelõtt hogy a 22-25 évvel ezelõtti felfogás alapjaiban különbözik a maitól. A jazzrõl való ismeretek korántsem voltak olyan naprakészek, mint ma. Hiányoztak a lemezek, a szak könyvek és általában minden friss információ.

Az 1962-ben kiadott Qualiton lemezkatalógus impozáns mennyiségét sorolja fel a gyár felvételeinek. Rengeteg sláger, a Magyar Rádió tánczenekarával, vonószenekarával, elfelejtett vagy ma is aktív táncdalénekesek, Tabányi együttes és elvétve egy-egy jazz felé hajló lemez. Ebben a környezetben a Szabó-Beamter-felvételek átértékelõdnek, és merészen modernnek tünnek. A slágeradatokból kitûnik néhány kis- és középmikro (25 cm-es) jazzlemez. Az 1955-ös mikrobarázdás Beamter-Solymossy lemez egyszerre szerepel a piacon régi, úgynevezett normál 78-as fordulatú elõdeivel. 1962-ben a lemezgyári katalógus harminckét oldalon sorolja fel normál lemezeit. (Indulók, mozgalmi dalok mellett itt is találunk a Solymossynál hét évvel késõbbi évjáratú Szabó-Beamtert, sõt ifjú Pege Aladár is szerepel normál lemezen, Myrna Bell kisérõegyüttesében.)

A Duna Bár Szabó-Beamter együttese a lemezen play-back tecnikával gyakran négy hangszert szólaltat meg. Vibrafon, dob, zongora és csembaló. A köztudatban azonban nem a négy hangszer miatt maradtak meg "együttesnek", hanem egyéni kamarahangzásuk (vibrafon-zongora) alapján.

Sajnos éppen a hangszerösszeállításból került a legkevesebb a lemezre, pedig lett volna mibõl válogatni (például: Cheerokee, Jealusie, Qualiton LP 7007). Hiányzik két örökzöld dallam is; Szabó József: Láttam én az Eiffel-tornyot... és Beamter: Késõre jár címû szerzeménye.

A lemez összeállítása, bármilyen gonddal is válogatták, nem tudja teljes egészében visszaadni a duó valódi hangulatát.. Ebbõl a sajátos hangulatból csillantott fel valamit a televízió január 30-án a Pulzus címû mûsorában egy megmaradt archív filmrészlet, 1963-ból. Beamter Jenõ meséli el, hogy minden munkanapjukat koncertnek tekintették a Duna Bárban. Így is készültek.

Beamter ma is aktív és népszerû muzsikus. Vibrafonosként, dobosként és szerzõként is sok sikert ért el. Legszívesebben a londoni BBC meghívására emlékszik 1960-ban. Fesztivál-szereplései közül pedig a ljubljanaira.

Szabó Józsefrõl sokkal kevesebbet tudunk. Fiatalon, váratlanul halt meg 1967-ben, 42 éves korában.

Solymossynál tanult, majd, évek múlva átvette a helyét a Duna Bárban, 1956-ban. Itt már korábban is játszott Kiss Elemérrel Szinte gyermekként került a Tabányi zenekarba. Partnerei késõbb: Herrer, Horváth (Patkány), Végh Mihály, Kovács Andor és Kovács Gyula. Zongoristák egész generációját nevelte a Fodor zeneiskolában és azOSZK stúdiójában. Szabó, a zongorista összegezte mindazt, ami az akkori ismeretek szerint jazz volt. Fats Waller, Earl Hines és Teddy Wilson ingabasszusos hagymányait követte, természetes könnyedséggel, vigyázva arra is, hogy - csak dokiséretre hagyatkozva - a bõgõt is helyettesíthesse. Helyenként olyan szép basszusszólamokat játszik, hogy ennyi év távolából is figyelmet érdemel. Mestere a különbözõ stílusok váltásának, épp hogy felismertük Teddy Wilson ihletését, már Errol Gardnert idézi.

A lemez darabjai közül a Vibrománia, Duna Boogie és Big Ben Boogie mára felvétel idején is nosztalgikus igényt elégítettek ki. az utolsó boogie felvételek hazai elõadóktól tíz-tizenöt éve jelentek meg (Filu: Boogie Boy, 1947). A duó szívesen tett eleget a közönség igényének. A boogie ismét divat. ekkor készült Balassa P. Tamás Cembalo boogie felvétele, a Körmendi és Martini boogie lemezek többsége is.

A Tropical Rhythm és Tropical Sound Beamter latinos dobszólóira épül. Ugyancsak Beamter Jenõ sokoldalúságát illusztrálja a Jungle Telephone, amely egy rövid zongora-bevezetés után kézzel (dobverõk nélkül) elõadott kongaszerû, szellemes doszólóból áll.

Meglepõ ötlet a Kék Duna keringõbõl formált Duna Blues. Szabó József négy blues periódusban mutatja be a közismert dallamot, izlésesen, magától értedõdõ természetességgel. Ebben a darabban sajnáltuk legjobban, hogy nincs bõgõ az együttesben.

A lemez legsikerültebb darabjai: a Scooter (Rohanó), Wobbler (Tétovázó) és a Lány lesz vgy kisfiú.

Az elsõ két felvétel témái modernebb felfogásban "kiharmonizáltan" szólalnak meg. Az improvizációkban megcsodálhatjuk Szabó pergõ "egyujjas" technikáját, majd a Fats Wallert, Teddy Wilsont és Errol Garnert idézõváltozatos periódusokat. A Lány lesz... címû darabból létezik egy jobb rádiófelvétel is. Zongorára épülõ, periódusonként más-más stílusban elõadott szellemes feldolgozás azonban ez a változat is. A Vibrafonszólót Szabó úgy kiséri, hgoy egyben a hiányzó bõgõt is helyettesíti.

A Rumba in Swing képviseli legszebben az egyéni hangzású Szabó-Beamter kamaraegyüttest. Ez a vibrafon-zongora duett nem szorul semmiféle play-back ritmus támogatásra. Szabó szerzeménye három fõtémából és több kis átvezetõ közjátékból áll. Egyike idõttállónak tûnõ, kevés számú hazai jazz standardjeinknek.

A Szabó-Beamter válogatás újrakiadásával a lemezgyár a hagymányos jazz híveinek szerzett örömet. Amikor azt írtam, régi adósságot törlesztett a lemezzel, szeretném hangsúlyozni, még sok-sok adóssága van a magyar jazzmûvészekkel szemben. A jövõben talán azokra is sor kerülhet.

Jazz, 1983/1