2020-01-23    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2006-08-12 • Kurutz Márton
JAZZ & LIGHT MUSIC ON HUNGARIAN FILMS 1934--1944

JAZZ & Light Music On Hungarian Films 1934--1944
The Original 78s Recordings
Pannon Jazz PJ 1041

A jazz, - akárcsak a film - kezdetben lenézett és meg nem értett műfajnak számított Magyarországon. Sok évnek, talán néhány évtizednek is el kellett telnie ahhoz, hogy mindenki felfedezze benne az ösztönösséget, élvezze a felszabadult hangzást, a sodró lendületet, ami senkit sem hagy érintetlenül. Az új stílusú könnyűzenének a húszas-, harmincas évek Budapestjén már lépten-nyomon olyan interpretációit lehetett hallani, amelyek a legmagasabb művészi körök elismerését is kivívták. A pesszimisztikus hangvételű verseiről és regényeiről ismert Zsolt Béla, polgári radikális publicista például 1935-ben sajátos, talán művészettörténeti szempontból is figyelemre méltó értelmezést adott az egyre népszerűbb zenének: „Szeretem a jazzt, az az érzésem, hogy a háború utáni tanácstalan rumli szinte elviselhetetlen lenne csak prózában, e hozzáillő zenekíséret nélkül.”

A magyar muzsika hagyományaiból következően már első hangosfilmjeink is bővelkednek slágerekben. A harmincas évek legelején, az akkor már komoly múltra visszatekintő operettek szerzői, valósággal ontották a filmbe komponált betétszámaikat, amelyekből néhány nap alatt sláger lett. A sokszor együgyű szövegű, ám zseniális melódiájú muzsikákat rövidesen már nem csupán a színház és a mozi népszerűsítette, hanem a hanglemezipar is, amely tucatjával vásárolta meg a betétszámok közlési jogát, hogy „házi” énekeseivel lemezre vegye a filmben elhangzó dalokat. Kezdetben persze ez sem ment olyan egyszerűen: 1931-ben, a Hyppolit, a lakáj és a Kék bálvány idején a lemezgyárak még szkeptikusak voltak a sikert illetően és inkább megmaradtak az operettek betétdalainak kiadásánál. 1934-ben a Lila akácnak, Az új rokonnak és a Meseutónak köszönhetően azonban ez gyökeresen megváltozott. Valamennyi hanglemezgyár rájött arra, hogy a filmdalokban a szélesebb körű publicitás miatt jóval nagyobb üzleti lehetőség rejlik, mint az operett- és szólóslágerek kiadásában.

Összeállításunkat ilyen archív hanglemezekből válogattuk, felvillantva ezzel az 1934-1944 közötti időszak jazztörténetének legismertebb zenekarait, és stílusait is, amelyek filmen ugyan kevésbé, hanglemezen viszont annál többször voltak hallhatóak. Ismert együttesek és slágerek mellett ritkaságok és érdekességek is hallhatóak ezen a CD-n: igyekszünk bemutatni néhány átiratot és olyan briliáns szerzeményt, amely méltatlanul merült feledésbe. A felejtés egyik oka sajnos sokszor az a prózai körülmény, hogy maga a filmkópia semmisült meg a háború alatt, és így a betétdal sem látható, hallható már többé. Ez történt a Muki, a Családi pótlék és a Szakítani nehéz dolog című filmekkel is, amelyeknek főslágerét azzal a nem titkolt szándékkal válogattuk be összeállításunkba, hogy legalább ez a néhány betétdal reprezentálja az egykori filmeket.

Jazztörténeti csemegének számít például az 1943-as esztendő két rövidfilmje, amelyeket Reiber Antal vállalkozó készített az akkori idők legendás zenekarvezetőjének, az országszerte „Chappy” néven ismert Orlay Jenőnek muzsikájára és tehetségére alapozva. A Reiber-féle „filmkabaré-sorozat” eredetileg közel egy tucat, körülbelül 8-10 perces kisfilmből állt, ezekből mindössze csak kettő maradt fenn. Az egyik a Tarka-barka, amely azért különleges dokumentuma a jazztörténetnek, mert ez az egyetlen olyan magyar film, amelyben „dob-párbaj” látható. Ez a sajátos divathóbortnak is nevezhető zenei produkció, - melynek két „párbajhőse” általában maga Chappy és egy másik legendás dobos Weisz „Api” Árpád volt, - szintén a tengeren túlról érkezett Magyarországra. Maga Chappy hozta divatba idehaza az új stílusú zenei párbajt, amelyet Amerikában eredetileg más hangszeres szólisták vívtak egymással. Az időközben munkaszolgálatra bevonult Weisz Api halála után mások is megpróbálkoztak Chappyvel felvenni a versenyt. A többi között az akkor 8-10 éves Víg Tommy is, aki bravúros produkciójával mindenkit bámulatba ejtett, az akkori Budapesten. A dob-párbaj mellett jellemzője volt még a háborús éveknek a különböző színházakban és hadikórházban, jótékony céllal megrendezett kívánsághangversenyek intézménye is. Ennek szellemében készült a másik fennmaradt Reiber-film, a Vidámsághangverseny, amely azonban címén kívül semmilyen tekintetben nem emlékeztet a háború esztrádjaira. A tízperces rövidfilm, amelyben látható volt Komoróczy Erzsébet tánca, a Latabár testvérek muzsikusparódiája, valamint a Gizella és Niels táncospár produkciója, sajnos igen gyengécskére sikeredett. Egyetlen érdekessége a nyolctagú Chappy-zenekar és a szteppelő Evelyn Künecke Tedd ide tedd oda swingje volt, amelynek szövegét és zenéjét is a zseniális dobos-zenekarvezető Chappy írta.

1943 tavaszán Magyar kívánsághangverseny címmel egész estés esztrádfilm készült, s mint ilyen felvonultatta a mozik közönsége előtt az akkori magyar könnyűzenei életet. Hlaszny Béla együttese jóvoltából az egyre divatosabbá váló tangóharmonika is képviseltette magát, a német harmonikakirály, Albert Vossen egyik gyors szerzeményével, amely a Hunnia filmgyár dél-amerikai hangulatot idéző díszletei között csendült fel. Ez a szám, néhány hot szólóval kiegészítve hanglemezen is megjelent, csakúgy mint a film másik szereplőjének, Latabár Kálmánnak Ha hallok valami rosszat című dala, amit a Chappy zenekar kíséretével Weygand Tibor énekelt hanglemezre. A lemezgyárak időközben rájöttek arra is, hogy a siker érdekében célszerű, ha saját, „házi” énekeseik mellett színészekkel is készítenek felvételeket. Így született meg a Radiola lemezgyár stúdiójában Latabár Kálmán leghíresebb filmdala, a Nem nősülök soha felvétele, amelyet ily módon az ország kedvenc komikusának előadásában már otthon is, akár reggeltől-estig hallgathattak a mozi és a könnyűzene szerelmesei. Az Odeon-gyár Turay Idával készített lemezfelvételeket, amelyek közül egy szerepel is összeállításunkban. Ennek érdekessége, hogy zenéjét és szövegét is Fényes Szabolcs írta; ő ugyanis a Katyinak eredetileg csak zeneszerzője volt. A filmben Bilicsi Tivadar adja elő Fényes, Békeffy István verseire komponált dalát, amelyet a Durium-Pátria cég Bilicsivel fel is vett lemezre. Ennél a felvételnél azonban még filmtörténeti szempontból is sokkal érdekesebb Turay Ida lemeze, amely épp a versszöveg stílusossága miatt nyitó száma e filmzenei összeállításnak.

Egy másik felvételen az akkori idők híres énekes sztárjának Kelly Annának testvérével, Kelly Edithtel is találkozhatunk, aki a lemezcímke tanúsága szerint a Lánczy Edith álnév mögé rejtőzött. Az összeállításban Kazal Lászlónak két felvétele is szerepel, melyek még a színész énekes-korszakából valók. A "gömbölyded kedvenc" ekkoriban még csak olyan aprócska szerepekben volt látható-hallható, mint a Ragaszkodom a szerelemhez című vígjáték, amelyben Fényes Szabolcs Mondd meg nyíltan című slow-foxát énekelte. Ez a szám egyébként érdekes slágere a filmtörténetnek! Először ugyanis 1937-ben volt hallható, az Egy lány elindul című filmben, ahol Weygand Tibor énekelte. Hat év múlva fújta le róla a port a komponista Fényes Szabolcs, aki a tempót lelassítva, némiképpen bluesosra emlékeztető hangszerelésben illesztette bele Bókay János vígjátékába.

Lemezünkön a tragikus sorsú „magyar jazzkirálynak” Ábrahám Pálnak négy filmslágere is szerepel. Talán legtöbbet játszott operettje a Bál a Savoyban volt, amelyből német tőkével 1934-ben film is készült a Hunniában. Alpár Gitta emlékezetes sikert aratott ebben az operettben 1932-től, a berlini ősbemutatótól kezdődően. Tangóját és keringőjét (La Bella Tangolita és Tojours l’amour) azonban szinte lesöpörte Ábrahám régi, bevált recept alapján komponált slágere, amelyet a filmben, Bársony Rózsi énekelt frakkban, fehér kesztyűben, kicsit talán népszerűsítve is ezzel a világhírű jazzkarmestert. Ez a szám a Niagara-fox volt, amely zeneileg voltaképpen hihetetlen egyszerű konstrukció. E tekintetben érdemes összehasonlítani Fényes Szabolcs ugyanakkor íródott Oda vagyok magáért című slágerével, amelynek refrénje Ábrahám slágeréhez hasonlóan a C-dúr skálán történő fel-alá sétálgatáson alapul. A Niagara-fox az operett magyarországi bemutatóján, (amely 1933 decemberében, pontosan egy esztendővel a filmpremier előtt volt a Magyar Színházban) meglehetősen furcsa és fantáziátlan címmel került közönség elé. Kár, hogy Harmath Imrének a Dzsu-Dzso-n kívül más nem jutott eszébe, amikor magyarította ezt a nagyszerű, a szimfonikus jazz hatásait idéző szerzeményt. Szintén ilyen "dupla címmel" jelent meg az 1944 tavaszán forgatott Egy pofon, egy csók egyik betétdala, amelyet a filmbeli mulatóban Kardos Magda Aki vízzel főz, az a kislány könnyen győz címmel énekelt, és amely lemezen valamilyen oknál fogva Jumba címmel jelent meg. Ugyanitt említhetjük Walter László Egy kis itóka című slágerét is, amelyet ezzel a címmel és szöveggel Pethes Sándor énekelt a Vissza az úton című filmben, míg hanglemezen - igaz, néhány évvel korábban - Egy kicsi csók címmel jelent meg a titokzatos „Miss X and X” női vokálduó előadásában.

Női énekegyüttes hallható a Négy cili, hat cili lemezfelvételén is, amelyen a szólót Weygand Tibor énekli. A női kórus szerepeltetése itt nem véletlen, ugyanis ez a lemezgyári megoldás egyértelműen a Mai lányok filmbeli hangulatára, a zenék eredeti hangzásvilágára utal. Figyelemre méltó jelenség ez, ugyanis a magyar hanglemezgyártás első olyan soundtrack-et imitáló felvételéről van szó, amelynek hangmérnökei, hangszerelői különös figyelmet fordítottak az eredeti hangulat visszaadására. E tekintetben fontos felvétel a Fény és árnyék Senorita című latin hangulatot idéző száma is, amelynek a filmen és a lemezen is Nagykovácsi Ilona volt az előadója és amely szinte teljesen egyformán hangzik mindkét felvételen. Az 1942-es Heten, mint a gonoszok fő slágerének hanglemezkiadása is erre a koncepcióra épül, hiszen a ligeti hintáslegény dalát a Száll a hintát, a vásznon és a hanglemezen is Sárdy János énekelte. A filmet azonban nem csak Sárdy neve tette érdekessé és népszerűvé, hanem a német Michael Jaryé is, aki zeneszerzője és Martiny Lajos mellett hangszerelője is volt a gyermekzenekarról szóló mesének. Ebben a filmben tűnik fel első ízben a muzsikuskollégái által „Nagy Patkány” becenévvel illetett Horváth Sándor, aki korának legtehetségesebb és legbravúrosabb technikával játszó gitárosa volt. Az összeállításban jócskán szereplő Chappy lemezeken is ő gitározik: érdemes megfigyelni Django Reinhardt stílusára emlékeztető boszorkányos játékát!

A régi, örökzöld filmslágerek, a Halló Baby, a Kislány kezeket fel és a Négy cili, hat cili mellett szerepel az összeállításban egy sokat emlegetett foxtrot, a Havi 200 fix is, amely a hasonló című film nagy slágere volt. A filmre, amelyről sokáig úgy tudták, hogy minden kópiája megsemmisült a háborúban, nemrégiben bukkantak rá az Egyesült Államokban, egy magángyűjtőnél. Rozsnyai Sándor szerzeménye túlélte a filmet amiben elhangzott, és ez ritkaságnak számít! Ugyanerre találunk példát a Zwack Unicumról szóló indulófox esetében is, amelyről csak kevesen tudják, hogy eredetileg, a negyvenes évek elején egy reklámfilm kísérőzenéje volt. Sosem volt viszont filmen hallható a lemez utolsó száma, amelyen maga Chappy énekel, s amelyet meglepetésnek szántunk a szerkesztéskor. Itt a helye, ebben az összeállításban, hiszen ez a ritka felvétel tökéletesen idézi fel a kor hangulatát és mesél arról, hogy mit adott az embereknek a mozi és a muzsika Magyarországon, két világháború között.

Bibliográfia:
Kurutz Márton: Könnyűzene és muzikalitás a magyar filmtörténetben. (A kezdetektől 1945-ig). Jazzkutatás 3. (1999. szeptember) (CD-ROM) Zsolt Béla: Bártól az óceánig (Színházi Élet, 1935/4. 1935 január 20-26. 33. oldal)
Simon Géza Gábor: Magyar Jazzdiszkográfia 1905-2000/Hungarian Jazz Discography 1905-2000. Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány/Foundation for Jazz Education and Research in Hungary, Budapest, 2005.