2020-02-23    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1996-02-01 • Zipernovszky Kornél
SzaMaBa Trió: ANIMA

Szabó Sándor (8, 12, 16string g, voc, harmonizer); Major Balázs (dr, perc); Bagi László (g, bg). + Grencsó István (woodwinds), Lantos Zoltán (viol), Bakondi András (8 string g), Sípos Csaba (b). Szenttamási reggel, Ellenállhatatlan vágy, Bandukolós, Etûd, Az éj hangja, Árnyas völgy, Tûnõdés, Helikon, Erdei kisvasút, Lelki gyakorlatok, Móka, Pszichodráma, Égi üzenet, Nosztalgia, Átvitt értelemben.

Szabó Sándor egyszer elmesélte, hogyan adta kölcsön Egberto Gismontinak a gitárját. Végül a brazil ugyan nem vitte magával turnéjára Szabó saját készítésû hangszerét, de az eset egyik tanulsága az, hogy Szabónak hangszerkészítõként (is) nemzetközi hírneve van. Az Anima dedikációi között Gismonti (és Ralph Towner) nevét láthatjuk, ez sokat árul el példaképeikrõl.

A SzaMaBa nemcsak mozaikszóként találó név a kisebb változásokkal 15 éve mûködõ trióra, hanem indiai hangulatot is áraszt, nem véletlenül, hiszen Major Balázs ütõi között ott találjuk a ghatamot. De már a lemez elején magyar népdal-idézet is van, a zenei világ(-zene) így kerek.

A legismertebb (?) magyar world music együttes már akkor saját útját járta, amikor a world musicot nem nézték ennyien uborkafának (felkapaszkodásilag). Már tíz éve ugyanis, hogy Szabó elsõ angliai lemeze megjelent. Az új lemez azt illusztrálja, hogy mennyire jutott ezen az úton.

Bár két felvétel sokkal korábbbi, az összes többi számot 1995-ben rögzítették, úgyhogy szó sincs válogatásról. Szabó mint muzsikus, és talán a zenén kívül is, mélyen öntörvényû, csak belsõ késztetéseire hallgat. Ez az Anima legnagyobb erénye. Roppant jellegzetes a gitáralapú trió harmóniavilága, és errõl az alapról most elõször egy-két olyan bátor effekt- és hangszerelési ötlettel gyarapították hangzásukat, mellyel biztosan új híveket szereznek majd zenéjüknek. Ugyanakkor a zene leginkább statikus, meditatív jellege lesz, akit elriaszt, pedig mindenkinek érdemes lenne a lélek mélységeibe legalább egyszer "belehallgatnia".

Grencsó István csak öt számban mûködik közre, ezzel együtt õ a lemez legnagyobb meglepetése, visszafogott, mégis jazzes lendületével. Szabó énekhangja nagyon is élénk színt visz több számba, Lantos István hegedûszólója izgalmas és emlékezetes, és rég hallottam olyan funkcionális használatát a "természet-hangoknak", mint itt.

A lemez zavarbaejtõen tiszta hangzású, audiofil igényeknek is megfelel, errõl még védjegyet is hordoz, hiszen az oktOpus Kép- és Hangtechnikai Szakiskolában oktatási célokra (is) készült. Külön meg kell említeni a borító ízléses és a zenéhez illõ kivitelét, és magyar lemezen szokatlan részletes és pontos szövegét.

MaJazz, 1996. február