2020-08-14    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1996-06-01 • Márton Attila
VAKREPÜLÉS -- VAJDA SÁNDOR

Az első bőgős a lap eddigi "pilótái" között, 1940. július 30-án született Kisújszálláson. Bár egzisztenciális okokból dixieland zenét játszott 23 éven át, sohasem titkolta, hogy a modern jazz elkötelezett híve. Visszahúzódó, szerény természete miatt nem tudott igazán kibontakozni, pedig igényes, jazz-feelinggel telített játéka és szédületes szólói mindig zajos sikert arattak a hallgatóság körében. Volt idő, amikor 2-3 együttesnek is tagja volt egyidőben, és partnerei között a hazai jazz számos kiemelkedő egyénisége található meg, de sok világhírü zenészt is kisért hosszú pályája alatt Milt Jacksontól Anthony Braxtonig. Rutinos "vakrepülő", hiszen soha nem szégyellt tanulni a "nagyoktól", így mindig is rengeteg lemezt hallgatott és elemzett. Már a 60-as években nagy élvezettel tanulmányozta a játék kitalálójának Leonard Feathernek a Down Beat magazinban publikált Blindfold Test-jeit.

 

Charles Mingus
II B.S. (Mingus, Mingus, Mingus, Impulse, 1963)
Charles Mingus - b, Eddie Preston, Richard Williams - tp, Britt Woodman - tb, Don Butterfield - tuba, Jerome Richardson - bs, ss, fl, Dick Hafer - ts, cl, fl, Booker Ervin - ts, Eric Dolphy - as, fl, Jaki Byard - p, Walter Perkins - dr

Vajda Sándor: (Amint felhangzik a zene!!) Mondhatom?
MaJazz: Hát persze!
VS: Ez Mingus, annyira jellegzetes, ezt igazán nem lehet összetéveszteni...
MJ: És a szám címét is tudod?
VS: Azt nem, de biztosan Mingus kompozíciója és hangszerelése. A modern jazz-zenészek sokszor adtak a "kívülálló" számára teljesen érthetetlen cimeket, ebben Mingus különösen előljárt.
MJ: Igazad van. A szám címe a közérthető II B.S. No és kik játszanak még itt?
VS: Booker Ervin tenorozik, őt sem lehet senkivel összekeverni, Jaki Byard zongorázik, a többi zenészt nem tudnám megnevezni szólóik hiányában. Ez Mingus kedvenc formációja a 60-as évek első feléből - kis "big band", biztosan valamelyik Impulse albumáról.
MJ: Tökéletes...

 

Charlie Haden
Moonlight Serenade (Haunted Heart, Gitanes, 1991)
Charlie Haden - b, Ernie Watts - ts, Alan Broadbent - p, Larance Marable - dr.

VS: (Ahogy megszólal a bőgő!) Ezt is könnyű megválaszolnom, jól néznék ki, ha a három kedvenc bőgősöm egyikét nem ismerném fel azonnal. Megint egy Charlie, csak ez a Haden.
MJ: Az együttes, a szám címe...?
VS: Az együttes biztosan Haden jelenlegi combója a Quartet West lesz, de meg kell várnom a tenorszólistát. Fantasztikus ember ez a Haden. Nemcsak mint zenész, komponista és hangszerelő, hanem mint szervező, producer is nagymenő. Csak nem az új - vonóskísérettel készitett lemezének egyik - csak kvartett-száma megy?
MJ: Nem, ez egy korábbi CD. (Közben megszólal a tenor.)
VS: No, ez ám a meglepetés. A jó öreg Holdfény szerenád Glenn Millertől. Csak Ernie Watts tenorján jön be a téma. Az ember mindenre gondol, csak arra nem, hogy egy Haden egy ilyen régi slágert vesz fel a repertoárjára. Nem is emlékszem, hogy bárki modern zenész játszotta volna... (És sorolja a kvartett másik két tagját...)

 

Eddie Gomez
Autumn Leaves (Outlaws, Enja, 1976)
Jeremy Steig - fl, Eddie Gomez - b.

MJ: Kik a kedvenc bőgőseid?
VS: Talán meglepő, de fehér és még csak nem is amerikai: a hosszú nevű dán Pedersen az első számú. Aztán Ray Brown, Charlie Haden, Eddie Gomez, Ron Carter. De azért még tudnék vagy harminc továbbit is mondani...
Mj: Akkor ezt hallgasd meg! Ez egy 9 perces darab, hosszú bőgőszólóval, így lesz időd leltározni!
VS: (10 másodperc után) Eddie Gomez... Egyszerűen gyönyörű. Játékán érezni a fiatalon eltávozott Scott LaFaro hatását. Olyan egyéni hangzásvilágot kreál, amit más bőgősnél egyáltalában nem lehet hallani. (És hosszasan elemzi Gomez játékát, közben a téma is felhangzik.) Könnyű feladatot adtál, ez a legszélesebb körben játszott "magyar" sláger: Kozma József Hulló levelek c. szerzeménye, a fuvolás pedig Jeremy Steig. Életem egyik nagy élménye volt látni kettőjüket Nagykanizsán a 80-as évek elején.

 

Niels-Henning Oersted Pedersen
Au Privave (Double Bass, Steeple Chase, 1976)

VS: (Azonnal a zene felhangzása után.) Látom, illetve hallom, hogy végre itt van az én egyes számú kedvencem, Niels. Parker híres standardját - magát a témát, az Au Privave-t - mindjárt az elején ő játssza, hihetetlen könnyedén, dallamhangszerként kezelve a bőgőt. A kíséretében itt is van még egy bőgős: az elnyűhetetlen Sam Jones, Billy Higgins dobol, aki nagyon tud alkalmazkodni ahhoz a bandához, amelyben éppen játszik. Philipp Catherine soundját is "széllel szemben" felismerem. Még Nielsről egy szót: ő a legnagyobb technikai adottságokkal rendelkező bőgős, mindent tud, amit ebből a hangszerből ki lehet hozni: a felső regiszterek használata, vonózás, amit csak akarsz.

MJ: Nagyon megy ez neked...

 

Ray Brown
Teach Me Tonight (Soular Energy, Concord, 1984)
Ray Brown - b, Gene Harris - p, Gerryck King - dr.

MJ: Ez már csak egy könnyed ráadás, ami az "utca emberének" is igencsak tetszene.
VS: Igen, ez egy jó kis hajtós zene, aki egyáltalán el tudja viselni a jazzt, annak egy ilyen trió nagyon is tetszik. Ray Brown precíz, megbízható játéka minden bőgős számára "kötelező olvasmány". Itt aztán megvan a sokat emlegetett feeling.
MJ: Mondd meg gyorsan a többi "kötelező" választ is!
VS: A zongorista Gene Harris, a dobost sajnos nem ismerem fel, a szám valamelyik "örökzöld" (dúdolni kezdi), ja, ez a Teach Me Tonight, de a szerzőt már ne kérdezd.
MJ: Azért a vizsga így is kitűnőre sikerült...

 

MaJazz, 1996. június