2020-04-05    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2006-09-03 • Simon Géza Gábor
EGY RÉG VÁRT DISZKOGRÁFIÁRÓL
Lotz Discography

A jazzkönyv-kiadás szempontjából nagy valószínűséggel megszületett a 2006-os év legjelentősebb kötete, a német Rainer E. Lotz Deutsche Hot-Discographie – Cake Walk, Ragtime, Hot Dance & Jazz – ein Handbuch című munkája.

Sokak számára rendkívül sajnálatos módon mindmáig csak az amerikai jazz az úgymond “igazi jazz”, és abból is csak jobbára a hatásos pr-fogásokkal élő, erőfölényükkel pedig teljes mértékben visszaélő amerikai mammutcégek produkcióit ismerik, holott a jazztörténet első évtizedeiben az amerikai és az európai jazzesemények vállvetve haladtak. A dolog természetéből adódóan az amerikai jazzmuzsikusok döntő többsége második vagy harmadik generációs európai volt: német, skót ír, angol, lengyel, magyar, osztrák stb. Szüleik, nagyszüleik Amerikába kivándorlásukkor nemcsak európai zenei gyökereiket, hanem az Európában feltalált és tökéletesített hangszereket is magukkal vitték, továbbá a zenei alapokat is elsősorban német, magyar és más közép-európai tanárok útmutatásai alapján sajátították el. Nem véletlen tehát, hogy a jazz korai amerikai korszakában hozzávetőlegesen egyenlő arányban jelentek meg az elsősorban szegényebb családokból származó, esetleg egészen frissen bevándorolt fehérbőrű muzsikusok és az afrikai tradicíókat hozó színesbőrű zenészek.

Mára már azt is kimutatták a különböző kontinenseken élő zenetörténészek, jazzkutatók, hogy a jazzt gyakorlatilag szinte mindenütt, tehát Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Ausztráliában, Ázsiában és Afrikában közel egyazon időben kezdték művelni. Ennek okai elsősorban abban keresendők, hogy a zeneiparban dolgozó muzsikusok, így például a magyarországi cigányzenészek a világ valamennyi országába eljutottak, ahol új ritmusokat, új dallamokat (is) vártak tőlük, hiszen a rádió és a televízió még csak az álmok szintjén létezett, és igencsak kezdetlegesnek mondható volt az az állapot, amikor egy-egy országban (!) összesen annyi – vagy kevesebb - hangfelvevő eszközt birtokoltak, mint manapság egyetlen magyarországi család.

Ilyen körülmények között a jazzel kapcsolatos korai kottakiadások értelmezése természetesen a legkülönbözőbb gyakorlati megvalósításokat jelentette, és már az első pillanattól kezdve komolyan beszélhetünk a mai értelemben vett nemzeti jazziskolák embrionális állapotáról, az etnojazz több mint száz esztendővel ezelőtti kezdeteiről.

Lotz és a hasonló diszkográfusok és más eurojazz szakértők munkássága alapján immár számos afro-amerikai jazzkutató is tanulni jön Európába. Merthogy az Egyesült Államokban – márcsak nemzeti önérzeti okokból is – eddig még igen csekély számban foglalkoztak az európai jazzel. Mostanában kezdenek rájönni, hogy amit nekik tanítottak, ha egyáltalán tanítottak, az csak egy nagyon kicsinyke szelete a világ jazztörténetének. Merthogy például Németországban már a kezdeti években is nagy mennyiségben készültek jazz hangfelvételek afro-amerikai zenészekkel ugyanúgy, mint ausztrál, holland vagy skandináv közreműködőkkel. Ezek eddigi legteljesebb összefoglalója ezen kötet.

A németországi jazz ugyanúgy, mint más európai államokban már a XIX. század közepétől kezdve a Bach-korálokból kialakult spirituálékkal, a vaudeville-ekbe beszivárgott skót, ír, német és más gyökereket is felszívó sajátságos ihletésű európai cake walkból és ragtime-ból indult ki. A folyamat már a kezdeti években mai méretekben tekintve is igen jelentős hang- és képfelvételt és nem kevés digitális (!) kiadványt eredményezett. Digitális kiadvány volt természetszerűleg a gépzongora, az orchestrion és más hasonló, lyuggatott papír- vagy fémanyagon megszólaló mechanikus hangszerek felvétele.

Mindezekkel a kiadványokkal németországi viszonylatban a világ egyik legelismertebb korai jazztörténettel foglalkozó kutatója, Rainer E. Lotz foglalkozott a mélyrehatóan. Kutatómunkája már több tucat könyvéből és az általa megalkotott monumentális CD kiadványokból jólismert az egész világon. Lotz a Deutsche National-Discographie megalkotója, amely több sorozatban folyamatosan jelenik meg. Korai diszkográfiái közül a German Ragtime még 1985-ben jelent meg. Egyik magyar szempontból is fontos munkája, a Foolishness Rag a német és angol nyelvű kiadások után 2000-ben magyarul is megjelent a Fejezetek a magyar jazz történetéből 1962-ig című kötet nyitányaként.

Rainer E. Lotz új munkája, a Deutsche Hot-Discographie – Cake Walk, Ragtime, Hot Dance & Jazz – ein Handbuch egészen a mikrolemezek megjelenéséig összegzi a műfaj német zenészekkel, illetve a németországi kiadásokkal kapcsolatos tudásanyagát.

A 468 oldalas és a mellékletben CD-ROM-ot is tartalmazó mű soktucatnyi, a világ minden táján élő szakember közreműködésével született. A kötet feldolgozása és a melléklet CD-ROM a manapság már elkerülhetetlen számítógépes feldolgozással, PDF fájlokban készült – annak minden előnyével és hátrányával. A számítógép – sajnos – még ma sem feltétlenül a legmegbízhatóbb eszköz egy diszkográfia elkészítésekor, különösen nem annak kinyomtatásakor. Nyilvánvaló, hogy nem Lotz figyelmetlenségét, hanem a számítógépes rendszer és a nyomdai rendszer nem igazán rendszerazonos voltát mutatja, hogy egyes adatsorok többször szerepelnek a kötetben. Ilyen gondokkal a Magyar jazzdiszkográfia 1905-2000 nyomási munkálatainál magam is szembesültem: a gépek túlságosan sokszor önfejűsködtek.

Miután jómagam lényegesen később,Lotznál majdnem 15 évvel később kezdtem a számítógépes diszkográfiához, már módomban állt látni a PDF kétségkívül meglevő előnyeit, ugyanakkor nem kevés hátrányát is. A két időpont között megjelent PDF-es diszkográfiák közül a belga Walter Bruyninckx Jazz Discography – 75 Years of Recorded Jazz című diszkográfia felhasználójaként-kezelőjeként azt kellett hogy mondanom, hogy a diszkográfiák közül még a kizárólag DOC-fájlok kezelésével létrejött diszkográfiai adathalmaz is többszörösen gyorsabban kezelhető, mint a PDF-es állomány.

Rainer E. Lotz diszkográfiája kinyomtatott anyagának valamennyi gondja abból adódik, hogy a PDF-es rendszer csak igen szolídan volt képes az adatokat sorba rendezni. A számítógép, illetve annak rendszergazdája, Oliver Holz úgy tűnik, nem tudott mit kezdeni a hangfelvételi időpontok egymásutániságával, az úgynevezett session-ökkel. Így a hangfelvételek, Lotz diszkográfiai munkásságában először, nem a hangfelvételi sorrendekben jelennek meg, sem az előadók által indexált részben, sem a lemezmárkák (labelek) által történt indexálásnál.

A technikai jellegű gondok részletezése után, a legnagyobb elismeréssel kell adóznom Rainer E. Lotz munkájának. Amit ő megtett, azt nem teszi meg, sajnos, a legtöbb, a zene bármely területével foglalkozó diszkográfus. Lotz nem elégszik meg a pokoli mennyiségű utánjárással kikutatott hatalmas adatmennyiség egyszerű feldolgozásával. Gondolok itt olyan “apróságokra”, hogyha egy felvételre az van írva hogy “jazzband”, az részére természetesen nem jelenti az automatikus felvételt diszkográfiájába. Mint ahogy a főleg a XX. század fordulója körüli, az előadó feltüntetése nélkül megjelentetett különböző hanghordozók sem ijesztik el. Lotz igazi búvár: minden hangfelvételt meghallgat, jegyzeteli a részleteket, majd kiértékel. Nem véletlen, hogy ezek után rábízták a már említett, tematikus Német szerkesztését is, mert pontosan tudja, hogy egyes felvételekből mennyi a ragtime, a jazz stb. – és ha igen, akkor miért.

A Deutsche Hot-Discographie – Cake Walk, Ragtime, Hot Dance & Jazz – ein Handbuch az európai jazz kifejlődése szempontjából egyik legfontosabb ország hangfelvételeinek nagyszabású megjelenítése.

Néhány magyar vonatkozású részlet említést érdemel, jóllehet valamennyi magyar vonatkozású felvétel puszta felsorolása hosszú oldalakat töltene meg. Bár Lotz kötete a címsoros diszkográfiák továbbfejlesztett változata, azaz nincsenek feltüntetve a zenekari tagok, csak a zenekarvezetők, zenekarok, illetve az énekesszólisták, és nem szerepelnek többek között a magyar zeneszerzők, szövegírók nevei sem, még így is igen jelentős mennyiségű anyaggal találkozhatunk, amelyek jórésze a magyar jazzt kutatók számára is nóvum. Ugyanakkor sajnálom, hogy az eredeti lemezcímkék hangulatát már nem adja vissza ez a diszkográfia, hiszen a teljesen részletes diszkográfiákkal szemben Lotz nem a teljes címkét írja le, hanem csak a zenekarvezető vagy a zenekar neve alá sorolja be táblázatába az egyes műveket.

Már a kötet harmadik-negyedik oldalán megtaláljuk a tragikus sorsú jazzoperett-szerző, Ábrahám Pál zenekarának felvételeit. Ezek egy része szerepel a legutóbbi magyar jazzdiszkográfiában, más részük, főleg az alternatív kiadások (más lemezmárka vagy/és lemezszám) mind mind újdonságot jelentenek számunkra. Az Ábrahám-zenekar két magyar énekes, Bársony Rózsi és a már ekkoriban is scattelő Dénes Oszkár természetesen feltüntetésre kerültek a szólisták között.

A hegedűs-zenekarvezető Béky Pál zenekarával a diszkográfia tanúsága szerint három lemezmárkánál is készített jazzfelvételeket, ám ezek éppen nem azok, amelyeket jazz-zenekara neve alatt adott ki. A Németországban Two Jazzers néven szerepelt Mocsányi László-Lakos Tibor énekkettős a diszkográfia számos zenekaránál felbukkan közreműködőként. A magyar édesanyától Kievben született Dajos Béla jazzfelvételeit a kötetnek még ebben a szikár, nem túl adatdús változatában is több mint három oldalon keresztül sorolja fel. Neves karmesterünk, Nikisch Arthur fia, Mitja Nikisch jazz-zongoristaként és zenekarvezetőként számos hangfelvételt készített, 1931-ben filmfelvétel is készült zenekarával. Jazz hangfelvételei természetesen megtalálhatók jelen diszkográfiában. Számos felvétellel szerepel a kötetben a két hegedűvirtuóz zenekarvezető, Géczy Barnabás és Geiger Ernő. A szintén hegedűs Berkes Béla, aki a “császári és királyi udvari tánczenész” címmel büszkélkedhetett, ragtime-felvételének három német kiadása (!) éppúgy része a monumentális műnek, mint a világhírű zongoraművészünk, Földes Andor által 1951-ben felvett Ragtime Bass Cis-dur című, Virgil Thomson által komponált darab. Ez utóbbit Lotz egyébként a határesetekhez sorolja, merthogy ezeket is adatolja, akárcsak az egyes felvételek figyelemre méltó hangszerszólóit a szólók sorrendjének megfelelően.

Szólnunk kell néhány rejtett magyar szereplőről is, akiknek közreműködéséről lemezborítókról, más diszkográfiákból és szakmunkákból tudunk a Lotz által itt felsorolt felvételeken. Közülük az egyik legkorábbi és legizgalmasabb az afro-amerikai trombitás, Arthur Briggs által vezetett amerikaiakból és európaiakból álló jazzband, amelynek dobosa Chappy volt, és amelynek valamennyi német felvétele természetesen szerepel a kötetben, akárcsak a svájci Teddy Stauffer zenekaré, amelyben jó évtizedig tevékenykedett a klarinétos-szaxofonos-hegedűs-gitáros Bujka Bertalan, vagy éppen a bőgős Farkas Mihály, aki a diszkográfia által tárgyalt korszakban a jeles dobos, Freddie Brocksieper együtteseinek tagja volt.

Ne feledkezzünk meg ugyanakkor arról sem, hogy nem mindenki magyar, akinek magyar neve van, illetve az is előfordulhat, hogy valakinek “csak a nevét vették kölcsön”, merthogy a magyar jazzmuzsikusok a korai jazz korszakában jelentős hínévnek örvendtek Európában, és a magyar családi név, esetleg keresztnév már önmagában is varázzsal bírt! Úgy tűnik, hogy Fesca Jenő és Városz Árpád nevével kell kiegészítenünk az “álmagyarok” sorát, hiszen a részletekre mindig nagyon ügyelő Lotz mindkettőjük hangfelvételeit Willy Metschke neve alatt hozza. Előfordult viszont, amikor üzlettechnikai okokból éppen egy magyar zenész, például Komor Géza szerepelt idegen név, Harry Jackson neve alatt.

Sokáig sorolhatnánk még a különlegességeket és ezen belül a magyar ízeket, hiszen a kötet valódi kincsesbánya. Bízzuk azonban a többi csemege kibányászását a téma iránt érdeklődőkre.

A kötet megrendelhető: disc@lotz-verlag.de

Copyright www,jazzkutatas.eu 2006