2020-08-14    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1986-01-01 • Simon Géza Gábor
Egy magyar jazzpionír: MARTINY LAJOS

Alig pár héttel azután, hogy Budapestet is meghódította Irving Berlin melódiája, az "Alexander's Ragtime Band", született Martiny Lajos. 1912. június 11-ét írtak.

A család muzikális volt. Apja fuvolázott, édesanyja a kor kedvelt hangszerén, a cimbalmon játszott. Martiny Lajos elõbb hegedülni tanult, majd tízesztendõs korában zongorázni kezdett. Tizenhat esztendõs korától délelõtt gimnáziumba járt, délután a Zeneakadámiára. Emellett esténként egy tánciskolában is zongorázott. Érettségi után a "Blue Boys" együttes tagjaként két esztendeig szerepelt itthon és külföldön.

Martiny 1932-tõl a hegedûs Zöldessy Béla hattagú sztárzenekarával játszott Koppenhágában, Gdanskban, Dortmundban, Düsseldorfban. A hattagú zenekar kéttucatnyi hangszeren játszott. A szükséges hangszereléseket Martiny készítette.

1934. február 9-e különösen jelentõs nap volt a fiatal zongorista életében. a Fejes és Damith jazz-zenekar szólistájaként ezen a napon az ország legszélesebb nyilvánossága, a Magyar Rádió hallgatói is megismerhették a nevét, mûvészetét.Martiny Lajos az Ostende kávéházból közvetített adásban George Gershwin "The Man I Love" címû darabjának zongoraszólóját játszotta.

Martiny Lajos
Beamter Bubi (balról) és Martiny Lajos

Martiny 1936-ban alapította meg saját zenekarát, a "Smiling Boys"-t. Ebben többek között Beamter Bubi dobolt, és a korszak egyik legjelentõsebb hegedûse, Rácz Lexi játszott. Utóbbi nemcsak hegedült, hanem szaxofonozott és pozanozott is. A hattagú, sok hangszerváltást is alkalmazó kisegyüttes jazzfeldolgozásokat és igényes swinges tánczenét játszott.

A turné jelentõsebb állomásai Basel, Luzern, Lugano és Bern voltak. Budapesten a vissztérés után többek között a Royal Szállóban szerepeltek, amely ebben az idõben a Gellért Szálló és a New York kávéház mellett a jazzes tánczenét játszó együttesek legfontosabb fellépési helye volt.

Martiny Lajos korábbi slágerfelvételei után elsõ jazzfelvételeit a budapesti Radiola Lemezgyárnál készítette. Martiny RadiolaStúdiózenekarában 7-15 zenész játszott. Gitárosa Horváth Sándor, becenevén "Nagy Patkány" volt. Õ Kathy-Horváth Lajos, a kiváló modern hegedûs nagybátyja. Bõgõzött és idõnként énekelt Kurcz Károly. A dobnál Beamter Bubi ült. A kisegyüttes énekes szólistája az Angliából hosszú évekre a Martiny zenekarhoz szerzõdött Anita Best volt. Olyan közismert jazzstandereket rögzítettek lemezre, mint a "Solitude", a "Blue Skies" és a Begin The Beguine". Különleges felvételük volt a "Mama Don't...", amelyben Anita Best egyenként mutatta be a zenekar hangszereit.

A negyvenes években Martiny megvalósíthatta régi vágyát: szimfonikus jazz-zenekarra komponálhatott, hangszerelhetett. A Siemens/Polydor érdekeltség által patronált vállalkozás sok tucat felvételt készített a mai Erkel Színházban kiképzett alkalmi stúdióban. A felvételek megjelenésekor a közremûködõkkel nagy gálakoncertet rendeztek. A már ekkor nálunk is hagyományosnak tekinthetõ big band fellállást nem kevesebb, mint 32 vonós egészítette ki. Az esten Martiny dirigált, de akárcsak a felvételeken, a zongoraszólókat is õ játszotta.

Martiny Lajos katonai szolgálata és amerikai hadifogsága összesen egy esztendeig tartotta távol a hazai zenélettõl. Hazaérkezése után rögtön nagyzenekart szervezett, amellyel szenzáció-számba menõ felvételeket készített a budapesti Odeon-képviselet részére. Szextettjének felvételei ("Avalon", Sing-Sing", "Skála" stb.) jelentõs visszhangot váltottak ki a szakma és a jazzt szeretõ nagyközönség körében.

Martiny 1948-ban egy esztendõre elvállalta a Pál Sándor által szervezett rádiós jazz-zenekar hangszerelõi-karmesteri állását. Ez az esztendõ a zenekar addigi pályafutásának legfényesebb korszakát jelentette.

A rádiózenekartól történt megválása után Martiny megalapította azóta legendássá vált kvintettjét, amelyben Várady György szaxofonozott és énekelt, Kovács Andor gitározott és hegedült, Kratochwill Jenõ bõgõzött, és Kovács Gyula dobolt. Vendégszólistaként idõnként Beamter Bubi vibrafonozott és énekelt, Aszódy Ferenc trombitált. A zenekar törzshelye másfél évtizeden keresztül a Gellért Szálló volt. Innen indultak hazai és külföldi turnéikra, többek között az NSZK-ba, Lengyelországba, és az emlékezetes, 1956-os szovjetunióbeli útra. Ekkor ismerkedtek meg többek között a magyar származású Oláh Lacival, az egyik legismertebb szovjet jazz-zenekar vezetõjével. A Moszkvai Rádió angol nyelvû adása modern jazzfelvételeket készített a kvintettel, amelyek hosszú ideig rendszeresen szerepeltek mûsoraikban.

Itthon ezzel a kitûnõ együttessel sajnálatosan kevés felvétel készült. Ezek közé tartozott az 1957-es "Air Mail Special", amely az egyik legelsõ magyar mikrolemezfelvétel.

Az 1960-ban felvett "Perzsa vásár" a magyar jazz történetének jelentõs állomása. A kvintettben Martiny ezúttal nemcsak zongorázott, hanem orgonált és csembalózótt is. Ezenkívül a kisegyüttes néhány fuvolistával is kiegészült. Kovács Gyula dobszólója mintaszerû. Várady György tenorszaxofon-szólója pedig szinte megfejthetetlen rejtélyt hordoz: jó másfél évtizeddel korábban fújja úgy hangszerét, mint a hetvenes évek közepén a feltörekvõ fiatal David Murray. Az ezt a felvételt követõ két és fél évtizedben jószerével alig készült felvétel a lemezgyárban és a rádióban Martinyval. Amit készítettek, azok jelentõs része is szimfonikus könnyûzene, annak legjobb fajtájából. Élete utolsó éveiben elsõsorban a Magyar Televízió számára alkotott a jazz területén.

Emlékezetesek a nyolcvanas években adott koncertjei az újjászervezett Martiny-Beamter együttessel. Bubi halála után szólóban lépett fel, illetve több alkalommal adott kétzongorás jazzkonceretet. Ezeken Orosz János volt a partnere.

Élete utolsó szakaszában súlyos betegséggel küszködött, de egyszer-egyszer még akkor is fellépett. 1985. szeptember 14-én örökre lehunyta szemét. Az utolsó rádiómûsor, amelyet meghallgatott, pályafutásáról szólt.

* * *

Martiny Lajos legjelentõsebb jazzfelvételei

Mama Don't .. (1940). Radiola Electro Record RA 2015
Tain't What You Do (1941). Odeon A 235648
Tuff Like That There (1946). Durium/Patria DAC 46.310
Liza (1946). Odeon MF 126
Avalon (1946). Odeon MF 134
Open The Door, Richard (1947). Odeon XY 190
Tico-Tico (1959). Qualiton T 7405
Perzsa vásár (1960). Qualiton LPT 7097

Jazz, 1986/1