2020-08-08    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1995-01-01 • ...-KÁBA-
PROJECT URBANA: MADÁRIJESZTŐ-SZVIT

A lemezgyűjtők a jó vadász ösztönével járják a lemezboltok őserdejét, leterítésre alkalmas nagyvad becserkészése érdekében. S mikor már elborult aggyal, az éppen felfedezett friss nyomok, "barázdák" okozta izgalmi állapotban valami hangfoszlány, fuvallat megérinti őket, szinte sokkos, elvarázsolt állapotban húzzák meg pénztárcájuk zipzárját, patentját. Az én legutóbbi "nagyvadam", féltett kincsem egy „madárijesztő" lett.

A kis lemezkiadók egyik legizgalmasabbika számomra az Adyton. S bár e lemezmárka elsősorban a dzsez* hangzókörébe tartozó művek bemutatására szakosodott, ez a dzsez mégsem az a szokványos, mindennapi átlagproduktumok dzseze, inkább különlegességek tárháza. Ilyen különlegesség a kiadó nyolcadik lemeze, a Project Urbana együttes által jegyzett, Suite Upon a Scare-Crow {Szvit egy madárijesztő felett} címen 1995-ben megjelent album is. A svájci illetőségű zenekarvezetőnő Claudia Raths (tenor- és szopránszaxofon, nagybőgő, énekbeszéd) a dzsezkedvelők körében már valamennyire ismert lehetne, hisz egy nagylemezét 1991-ben kiadta az Adyton. Akár előző lemezének zenészei - mostani társai is magyarok: Bálint Zsuzsa (bundnélküli basszusgitár), Glaser Péter (nagybőgő) és Csécs Tamás (dobok). A lemez mindössze egy számot, az öt tételre tagolt, de teljesen egybejátszott, 35'02" hosszú, címadó szvitet tartalmazza.

A gyakorlott zenehallgatónak már a felállásból kiderülhet, hogy ezen a sugárlemezen nem teljesen szokványos zene került a kezébe. Ha pedig az ízléses, kinyitható papírtasakból a lemezt kivéve azt lejátszónkba helyezzük, újabb meglepetésekben lehet részünk. Ami furcsa, hogy az elhangzott 35 perc után is bizonytalanság-érzetünk marad az irányban, hogy milyen műfajú zenét is hallottunk. Hiszen az egyes hangszeres egységekben hallhatunk kamarazenét (tehát végsősoron műzenét) némi dzsezes mentalitással, balladisztikus hangzású dzsezt (amúgy Dresch Mihály stílusához hasonló megközelítésben, de nem etno-alapokon), makacsul ismétlődő basszusmenetek feletti fúvósfutamokat (a dzsez és a kamarazene között, félúton), parádés dzsezrakot. Az egyes tételekben hallhatunk minden hangszert egyedül, basszusgitár/nagybőgő duóját, a 2 basszust kiegészítve szoprán- vagy tenorszaxofonnal, és persze a teljes zenekart is. A harmadik tétel vegyes, azaz magyar/angol nyelvű verse alatt pedig két nagybőgő/basszusgitár olykor már eszement, de mégis érzéki és érzelmileg is mély futamai igézhetnek meg. A zeneszerző/szövegíró Raths (Bálint Zsuzsa nélkülözhetetlen segítségével) valami egész különleges, végig megkomponált és logikusan épülő, témáiban és hagszerelésében határozottan szép (vagy ritkán vad) zenét alkotott nekünk. S a megkomponáltságot még az esetleg rögtönzött hangszeres betétek/részek esetén is hangsúlyoznám, mivel a hagyományos értelemben vett (dzsez)rögtönzés a szvit egyötöd idejénél többen nincs jelen. Aki tehát nem agykárosítóan elvont különlegességre, de áradó zeneiségét végig megőrző és műfajfeletti percekre vágyik, annak mindenképp' ajánlom megismerni e korongot.

Nekem mindössze csak egy apró kifogásom, filozófiai ellenvetésem van: nem tartom meggyőzőnek egy madárijesztő pozitív "hősként" való szerepeltetését. A madárijesztőtől ugyanis távol áll a mozgás mint az összemberi lényeg - és e zene! - egyik alapeleme. Bár jelenlegi világunkban alaposabban körülnézve, meghatározottságainkat számbavéve lehet, hogy ennek a földbeszúrt "lénynek" a világ nagyobb mozgásteret engedélyezett, mint a magyar lakosság egy eléggé tetemes részének…

* A szerző ragaszkodik egyes kifejezések általánosan elfogadottól eltérő, maga alkotta írásmódjához.

1995, Copyright www.jazzkutatas.eu, 2006