2020-04-08    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2006-09-25 • Bércesi Barbara
A BŐGŐSFENOMÉN EMLÉKEZETE

Pedig lehetett volna oka a keserűségre, kiábrándultságra, mint oly sok honi dzsesszkiválóságnak, akik még a vasfüggöny mögül próbáltak átkandikálni a túlsó oldalra. Pege a tűrt kategóriába tartozott, s hiába volt a rengeteg megkeresés nyugati impresszárióktól, menedzserektől, fesztiválszervezőktől, hiába az indiai Jazz Yatra fesztiválon aratott győzelem, a New York-i Carnegie Hall-beli zajos siker, ő itthon maradt.

Felmenői csaknem két évszázadra visszamenőleg muzsikusok voltak. Pege már tizenévesen koncertező nagybőgőművész szeretett volna lenni. Tökélyre akarta fejleszteni technikai tudását, s mivel a nagybőgő-irodalom nem kínált elegendő darabot, ő maga készített csellóra és más hangszerekre írt művekből bőgőátiratokat. Klasszikus zenéből azonban nemigen lehetett megélni, ezért megtanult dzsesszt játszani. Oscar Pettiford és Ray Brown voltak a példaképei. Abban az időben a muzsikusok univerzálisak voltak: nemcsak koncerttermekben, klubokban, hanem éttermekben, esküvőkön is játszottak az élvonalbeli szólisták. Pege sem volt kivétel.

Az egyik legkiválóbb hazai dzsesszdobos, Kőszegi Imre 1964-ben, húszévesen került Pege Aladár zenekarába, melyet Garay Attila zongorista is erősített. Őt akkor még ifjabb Pege Aladárnak hívták – az idősebb Pege Aladár az 1942-ben rögzített, az első magyar blueslemeznek tartott Limehouse Blues című korongon Radics Gábor Jazz Bandjében muzsikált. Kőszegi Kovács Gyulát váltotta a dobok mögött, a zenekar pedig a fénykorát élő Pegén kívül olyan egyéniségekből állt, mint Balogh Jenő zongorista és Lakatos "Ablakos" Dezső szaxofonos. Szinte kiváltságnak számított, hogy az akkori Szabadság – ma Hungária – Hotelban egy évre szerződtették őket, és szmokingban, előkelő környezetben játszottak. Kőszegi 1966-ig maradt a Pege-zenekarral, majd Nyugaton turnézott négy évig, de utána ismét az ő együttesében kötött ki. Utoljára január 9-én, a Pege ötvenéves színpadi pályafutását ünneplő koncerten muzsikáltak együtt a Művészetek Palotájában.

A bőgősfenomén hangszerkezelését, virtuozitását így érzékelteti a nagy amerikai zongorista, Walter Norris: "Aladár egyszerre játssza a basszusmenetet, az ellenpontot, valamint a dallamot (nevezzük szoprán szólamnak), s ezek között mintegy köztes szólamot is belefűz játékába, így a harmóniákat teljes egészében kifejezi." Pege és zenésztársai mindig is olyanok voltak, mint egy nagy család – mondja Kőszegi Imre –, s ha voltak is idők, amikor távolabb kerültek egymástól, a barátság, az egymás iránt érzett tisztelet mindig megmaradt. Bár nem volt jellemző rá az ilyesmi, egy hónappal ezelőtt felhívta dobos barátját, hogy igyanak meg egy kávét. Ekkor már érezte, hogy baj van, elhagyja az ereje. Az "égi zenekar" most teljes lett: Balogh Jenő zongoristával, Lakatos "Ablakos" Dezső szaxofonossal, Tomsits Rudolf trombitással, Pecek Lakatos Géza dobossal Pege Aladár nagybőgős is együtt játszik.

Magyar Hírlap, 2006. 09. 25.