2020-01-24    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1960-06-01 • Jan Kaluzny
BUDAPESTEN JAZZT JÁTSZANAK (1960)

Nem sok hely van Budapesten, ahol jó jazzt lehet hallgatni. Néhány éjszakai kávéház, bár, no és a Duna szálló - egy a legexkluzívabbak közül - ahol a legjobb zongorista, Szabó József lép fel. Már 25 éve játszik zongorán, ez idõ alatt elvégezte a budapesti Konzervatóriumot, ami nem maradt játékára hatás nélkül. Kolosszális technikával, nagy zenei kultúrával és izléssel rendelkezik. Egy Erroll Garner--Teddy Wilson--Fats Waller féle kompilációból saját, rendkívül hatásos stílust alkotott, amely a swing és a be-bop között ingadozik. Kedvenc pianistája Peterson; valamint Brubeck, Tatum és Previn. Hogy jól játsszunk jazzt, véleménye szerint széleskörû jazz-ismeretekkel kell rendelkeznünk. Csak a "kétkezes" pianista lehet jó, Szabó egyedül Beamter Bubi dobkiséretével játszik. Bubi egyidejûleg vibrafonozik is, tudása mindkét hangszert illetõen perfekt. Felejthetetlen élmény volt számára a Coleman Hawkinssel tett svájci turné, amely idõ alatt rendkívül sokat tanult meg Hawkinstõl. Bubi kedvenc jazzmen-jei: Roach, L Hampton, Ted Heath és O. Peterson.

Magyarország legjobb combója a Garay Attila quartett. Vezetõje a zongorista Garay. 28 éves. A Budapesti Zeneakadémián 3 évig tanult zongoratanszakon. Törökországban találkozott Dave Brubeckkel és ez idõtõl fogva a quartett többi tagjával együttt / ezek közül elsõsorban Söptei Géza altsax/ a Brubeck-követõk kolosszális hatása alá került. Az együttes többi tagja: Pege Aladár és Tarkõi Viktor. A Garay-quartett jazz-sze gyakran nemcsak a brubecki irány folytatása, hanem annak abszolút másolása, ami az együttes tagjainak zenei tudása és invenciója mellett kissé erejüket meghaladó feladatot jelent. Az együttesben legérdekesebb alighanem Pege Aladár, ami tán abból ered, hogy fiatal - amit a neve elé biggyesztett "ifj." is jelez - még nincs 20 éves. Általános vélemény szerint õ a legjobb hazai basszista. Kitûnik játékának erõs, tiszta hangzása, az improvizációkban pedig ügyes koncepciókat alkalmaz. A swingelés módszerében O. Christiansen dán basszistára emlékeztet / a "Storyville Jazzmen" együttesbõl./

Az elmúlt év novemberének végén a budapesti Mûvészklubban, elõször e tisztes falak között, jazz-sessiont tartottak. Ennek egészen más képe volt, mint a Varsóban, vagy Krakkóban rendezett hasonló alkalmaknak. Az elsõ sorban professzorok ültek, mögöttük a közönség, amely nagy lelkesedéssel tapsolt mindennek, tekintet nélkül arra, hogy amit hallottak, rossz volt-e vagy jó. Az elõadást konferanszié vezette, aki legelõször felolvasást tartott a jazz mibenlétérõl. Az elõadók /fõképp a Zeneakadémia hallgatói/ kb. 17-21 év körül voltak. A legidõsebb /25 éves/ zongorista Fogarasi János, általános vélemény szerint a legjobbak egyike Magyarországon. Stílusa kissé C. Perkinsére emlékeztet, elég dinamikus, de sem invenciója, sem a harmónia /értsd: összhangzattan/ nem erõs oldalai. Lehet, hogy csak rossz napja volt. Ehelyett a legfiatalabb és egyike a legérdekesebb résztvevõknek Latzin Norbert volt, nagy technikával, zenei izléssel és ötletességel rendelkezõ zongorista. Alig 16 éves. Másik pianista, Esztényi Szabolcs nagyon emlékeztet Brubeckre, azonban még inkább inspirálja õt J.S. Bach zenéje. Az altszax-szal kontrapunktikusan vezetett szólam-dialógusban elcsodálkoztatott bennünket invenciója és kultúrája. Harmóniailag teljesen szabályos alapokra nagyon érdekes akkordokat épít. Jól induló zenész a 19 éves Sebestyén Ernõ hegedûs, Joe Venuti felfogásában játszik. Nagy technikával és az improvizációkban helyes építõmódszerrel játszik, minden frázis az elõzõnek következménye, amely ugyanakkor az egészet is sikerrel alakítja ki.

Budapesten lévõ rövid tartózkodásom alatt nem sikerült az egész jazz-élvonalat meghallgatnom. Felhasználva azonban magyar, szintén zenész-barátaim segítségét, gyûjtöttem néhány információt más, számomra ismeretlen magyar jazz-zenészekrõl. Radics Gábor, vibrafonos, egyben zeneszerzõ is. Zenéje Milt Jackson és a klasszikus zene között ingadozik. Ungár István altsaxos nagy invenciójú, Lee Konitz stílusában játszó muzsikus. Errol Garnerrel az kapcsolja össze, hogy sem az, sem õ nem olvas kottát. Zágon Iván /Horace Silver hatása/ dinamikusan játszik. A legjobbakhoz tartoznak még Kulcsár Imre és Mészáros Sándor.

A magyarok általában nem érzik a hagyományos jazzt, alighanem ezért játszanak mind modern stílusban. Egyetlenegy hagyományos stílusú együttest hallottam, new orleansi felfogásban játszottak, inkább rosszul, az e stílusra oly jellemzõ vonások nélkül. Minden játékos magas csúcs felé törekedett, az ehhez feltétlen szükséges improvizációs készség és feltételek nélkül, ami végülis egyáltalán nem érdekes egészet eredményezett.

A Magyarországon leginkább kedvelt és legnépszerûbbb külföldi muzsikusok: Dave Brubeck, Oscar Peterson, André Previn /sok személy, akikkel beszélgettem a "Felhívás táncra" c. film nagy hatása alatt volt - mint ismeretes, a film második részének zenéjét Previn komponálta/, Errol Garner és Paul Desmond, Magyarországon hallgatják Willis Conover adásait. Lengyelországból leginkább tetszenek Trzaskowski, Namyslowski. Az egyik magyar jazz játékos mondta nekem: "Nem tételeztem föl, hogy Lengyelországban ilyen szinvonalon játszanak jazzt. Conover adásainak hallgatása után föltettem magamban, hogy az elsõ adandó alkalommal elutazom hozzátok. Biztos vagyok benne, hogy sokat tanulnánk tõletek."

Jazz  (Gdansk), 1960. június