Elindul a meseautó...
Noha a hangos korszak első filmjei meglehetősen foghíjasan"
találhatóak meg a nemzeti filmgyűjteményben, megkockáztathatjuk
azt a kijelentést, hogy a
Meseautóig zeneileg egy kaptafára készültek
a filmek. Nem sokat törődtek a hangszereléssel és azzal, hogy
nagyobb figyelmet fordítsanak az utólagos hangkeverésre. Erich
Pommer már sokadik nemzetközi sikerű filmoperettjén is túl volt, amikor
nálunk még megelégedtek azzal, ha egy dal így vagy úgy megszólal a
filmen. Jó három év kellett ahhoz, hogy itthon is ától cettig"
megismerjék a technika adta lehetőségeket és követni próbálják
Pommert, aki cseppet sem tréfált, amikor kijelentette: Felveszem a
versenyt Hollywooddal!"
1934 nyarának végén, némiképpen ebben a szellemben
kezdték el forgatni Budapesten és Lillafüreden a
Meseautót, amely Márkus Alfréd, a külföldön Fred
Markushként ismert zseniális
komponista nagyszerű melódiái révén egyszerre három bársonyos hangú
tenoristának is alkalmat adott a szereplésre. Jóllehet végül hármójuk
közül csupán egy volt látható a vásznon (az is csak egy éjszakai
jelenetben, fürdőköpenyben), mégis nagy szerepük volt abban, hogy a film
két betétdala, a címadó keringő és a
Legyen esze... kezdetű slow-fox
néhány nap alatt sláger lett az egész országban. Sebő
Miklósról, Weygand Tiborról és Ilosvay
Gusztávról van szó, akiknek a
magyar filmslágerek, de a hanglemezipar is sokat köszönhet.
Sebő több száz felvételt készített az Edison Bell, a Parlophon,
az Odeon, a Kristály és a Radiola lemezcégeknél, ezzel szemben
pontosan egy arasznyi filmszalag őrzi alakját. Az 1935-ben készült
Elnökkisasszonyban látható egy villanásnyi
időre42, annál többször
hallható viszont hangja filmfőcímek alatt
(Ez a villa
eladó43), vagy
ro
antikus, szerelmes jelenetekben (A címzett
ismeretlen44). A
Meseautóban a Lillafüreden játszódó jelenetben hallható, amint a címadó
dalt énekli.
A film fő slágereként ismert autós jelenetben viszont már
Ilosvay Gusztáv énekel, aki - rádióénekes lévén - szintén nem látható a
képen. A rossz nyelvek szerint a rendező azért választotta a sláger
e kissé talán szokatlan kivitelezését", mert Perczel Zita, a női
főszereplő, - akinek voltaképpen ez szerelmi vallomása lett volna
égből pottyant luxusautója iránt - egyáltalán nem tudott énekelni.
Ebbéli tehetségtelenségét sosem tagadta, sőt be is bizonyította
Az új rokon című filmjében, amelyben pedig szerepe szerint egy dizőzt
alakított!45
A Meseautó tehát mérföldkőnek számít a magyar zenésfilmek
történetében. Márkus
Alfréd - akinek szerzeményei rendszerint
tucatnyi fordításban jelentek meg szerte a
világon46 - nemcsak a komponáláshoz értett, hanem a hangszereléshez is. Igényes
munkájának köszönhetően végre minőségi muzsika" került a magyar
filmekbe. Zenei rendezéseinek hatása le is mérhető például a
Köszönöm, hogy elgázolt
című vígjátékkal, amelyet néhány nappal a
Meseautó bemutatója után kezdtek forgatni 1935 januárjában.
Ebben a filmben a mulatójelenet már fontos része a
dramaturgiának, hiszen a konfliktus egyik színterévé is válik a történet
során. Nem csak a Bauhaus fénykorát idéző díszlet szépen és
igényesen kidolgozott, hanem a zenei betétek is, amelyeknek száma ennél
a filmnél már négyre nőtt! Szlatinay
Sándor komponálta a dalokat, amelyek közül a legnépszerűbb az
Úgy kívánom én magát, mint a
hold az éjszakát... kezdetű romantikus tangó lett és amelyeket ezúttal
is egy ismeretlen tagokból álló férfi trió adott elő a filmbeli
mulatóban. A tökéletes illúziót nyújtó, műteremben felépített lokál
énekes szólistája az a Páger Antal volt, akinek szerepe szerint
ugyanolyan kicsiny, mandolinszerű gitárral a kezében kellett elénekelnie a
dalt, mint harminc esztendővel később a
Hattyúdalban Ránki
György szerzeményeit. Nem mellékes az a tény sem, hogy ebben a filmben
a muzsikus már komoly, kenyérkereső egzisztenciaként jelenik
meg,
ellentétben a korábbi (és néhány esetben későbbi) példákkal, ahol
a szórakoztatózenész csupán epizód jelleggel bír.
Az igényes, kifejezetten filmre történt hangszerelés egy másik
szép példája az Ez a villa eladó
főcímzenéje. A Comedian Harmonists
hagyományait híven követő férfi énekegyüttes slágeregyvelegéből
- amelyet a vokálegyüttes szólistájaként
Sebő Miklós is énekel -
külön ki kell emelni Gyöngy Pál és Harmath
Imre Kalapom-pom-pom című foxtrottját, amely szövegénél és vegyes ritmusú dallamánál
fogva különösen jó alkalom volt az énekeseknek a zenei tréfálkozásra,
a komikus harmónia megteremtésére.
A vokálegyüttesek első nagy korszakából találunk még
további példákat is, ezeket azonban a filmek technikai állapota miatt
csak kevesen ismerik. Ilyen romos állagú" felvétel hallható például
az Okos mama című 1935-ös filmben, amelyben a
Minek a szív, ha nincs
érzés című Virányi László szerzeményt énekli a Triumph Együttes.
Még ugyanebben az esztendőben, a
Magyar Rádió
tízesztendős fennállása alkalmából a Filmirodában esztrád filmet forgattak,
amely a Halló Budapest címet viselte. A nagy zenei igénnyel,
ugyanakkor gyengécske kerettörténettel készült filmből sajnos csak
töredékes kópiák állnak rendelkezésre, amelyek azonban jól tükrözik a
film egykori hangulatát. A szerelmi szálakkal átszőtt, félreértéseken
alapuló, kissé erőltetett humorú vígjáték cselekményének
helyszínei rádióstúdiók, technikai helyiségek, adóközpontok, amelyek
mind-mind a rádiót voltak hivatottak népszerűsíteni, ennélfogva jól
megfért egymás mellett a Rákóczi induló
és a foxtrott is. A meglehetősen hiányos film, amelynek olyan művész szereplői voltak, mint
Hubay Jenő dr., Stefániai Imre, Szedő Miklós dr., Dohnányi Ernő dr.,
vagy Svéd Sándor, azért a jazztörténet számára is tartogat
meglepetéseket. Ennek a filmek betétdalaként hallható Fényes
Szabolcs híres, Tudom, hogy van
neki... című foxtrottja, amelyet a történet szerint
élő, egyenes adásban kell énekelnie Bársony Rózsinak, a pályakezdő
énekesnőnek. A jelenet, amelyet a rádió egyik hatalmas stúdiójában
készítettek, bátran felvehetné a versenyt bármelyik kortárs német
vagy amerikai revüfilmmel, olyan fantasztikus kiállításúak a
képsorai.
Vokáltrió természetesen itt is szerepel, ezúttal azonban csak a
szólistát, Bársony Rózsit kísérve. Annak ellenére, hogy a filmanyag
sokat rongálódott (így meglehetősen hiányos is), sokan és sokhelyütt
idézik a dalt, amiben bizonyára része van annak is, hogy a film
zeneszerzője, Fényes Szabolcs
személyesen is látható a filmben.
Van azonban olyan zenés filmje is e korszaknak, amelyből
csupán néhány méter maradt az utókorra. Ilyen a
Ligeti dal című 1936-os rövidfilm is, amelyet éppen dalbetétje alapján lehetett csak
azonosítani. A megjelent Odeon hanglemez tanúsága
szerint47 ugyanis ebben a filmben volt hallható
A Vurstliban vasárnap
délután című keringő, amelyet a töredékben is megszólaltat egy újabb" három
ismeretlen énekesből álló énektrió.
Szerencsére az énekegyüttesek második korszakának felvételei
nem ennyire esetlegesek és dokumentálhatatlanok. Ez nagyrészt
annak is köszönhető, hogy az idő előrehaladtával kialakult az énekes
sztárkultusz, így a szórakoztatózenész szép lassan a társadalom teljes
jogú tagjává nőtte ki magát. De az is eredményezte ezt az
előrelépést, hogy maga a társadalom is tökéletesen befogadta és megszerette
a könnyűzenét, amit akkor az egész ország automatikusan
jazznek" nevezett.
A stílus kedvéért a Bethlen-téri Színpad deszkáin is kivirágzott
a tavaszi műfaj: az operett. Kellér Dezső »Dr. Jazz« című vidám és
fordulatos operettje került bemutatásra Sally Géza és Darvay
László muzsikájával. (..) Sally Géza és Darvay László, a két zeneszerző,
a címhez illő vidám, pattogó muzsika körítésbe foglalta a kedves
pesti mesét. A Bethlen-téri Színpad új operettjének sikerét már az
első estén eldöntötte a sok nyíltszíni taps és
ismétlés."48 Láthatjuk
tehát, hogy 1934-ben mennyire keveredik a fejekben a vidám,
pattogó muzsika" és a vidám és fordulatos operett" a jazz fogalmával.
Határozott előrelépésnek tekinthető azonban maga a témaválasztás és
az a tény, hogy az operett cselekménye nagyobbrészt egy
zeneműkereskedésben játszódik.
Nem tudni, hogy énekegyüttes szerepelt-e a darabban, annyi
azonban bizonyos, hogy az idők során lassan ennek az ázsiója is
nőtt,
hiszen 1933 szilveszterén a Vígszínház nagysikerű alkalmi
vokálkvartettjének tagjai már országosan ismert színészek voltak: Szakács
Zoltán, Ajtay Andor, Tarján György és Jávor
Pál.49 Érdekes jelenség,
hogy 1936 után közel két évig egyáltalán nem, vagy csak elvétve
szerepelnek filmen vokálegyüttesek. A műfaj nagy korszakának
lassanként bealkonyult, a fent említett második szakaszban már jószerivel
csak egy-két együttes működött közre magyar játékfilmekben. Az
1938 utáni időszak filmjeire egyaránt jellemző az amerikai és a
német hatás, de mindenekelőtt az
instrumentális stílus.
Az 1939-es esztendő két érdekes és magas színvonalú
technikával éneklő együttessel ismertette meg a mozilátogatókat. Az
erőteljesen hiányos Garzonlakás kiadó
című filmben volt hallható az egyik
szám, aminek szerzője de Fries Károly. Lassú
számának Tudna-e
még volt a címe, amelyet sajnos ez esetben is ismeretlen énekesek adtak elő.
A sokkal jobb állapotban megmaradt
Karosszék főcíme viszont
már megismerteti a nézőkkel a MIF Vocaltrió" tagjait (Szabó
Miklós, Illyés Sándor, Hetényi Kálmán). ők is de Fries-szerzeményt
adtak elő Visszavonhatatlan
álláspontom címmel, amelynek nem csupán
refrénjét, hanem strófáit is végigénekelték, egymás között szépen
felosztva azokat. Daluk nem csupán azért lett rekordgyorsasággal
sláger, mert a trió formációja a kor ízlésvilágához alkalmazkodott
(tenor - bariton - basszus), hanem azért is, mert maga a szám
hihetetlen melódiagazdagsággal és
hajlításokkal rendelkezett. Ezek
a hajlítások és a refrén elején hallható ereszkedő dallam
különösen alkalmassá tette vokáltrió számára a szerzeményt, amit az is
bizonyít, hogy két hanglemezes változata közel sem hozza a filmben
hallható hatást.50 A MIF trió énekét egyébként az egy évvel későbbi
Sok hűhó Emmyért című film betétdala, a
Van nekem az égen egy kis csillagom című lírai dal is megőrizte.
A magyar énekegyüttesek közül talán legismertebb a
Holéczy Együttes, amely filmen első ízben 1941-ben szerepelt, és az
évek során több változáson és átszervezésen ment keresztül, s
voltaképpen Ilosvay Gusztáv együtteséből nőtte ki magát. Ennek
korábban olyan tagjai voltak, mint Kazal László, Szűcs Stefánia (Ákos Stefi)
és
Holéczy Ákos. A Holéczy Együttes megalakulása után a két
vezető muzsikus (Holéczy és Ilosvay) jó kapcsolata megmaradt, sőt,
ennek lett gyümölcse számos reklámfilm is. Holéczyék első filmje a
Behajtani tilos! címet viselte, és ebben csak egyetlen daluk volt
hallható, egy viszonylag kevéssé ismert nevű komponista, Dr. Balázs
Gyula lassú szerzeménye. Az a sors vár
reám... volt a slow címe,
amelynek szövegét a magyar filmek tehetséges és termékeny poétája,
Füredi Imre írta. A Behajtani
tilos! mulatójelenetének külön
érdekessége, hogy szakítva az addigi hagyományokkal, a rendező, Martonffy
Emil a helyszínt egy egyszerű korcsmahivatalba" tette át, s ebben a
bagófüstös miliőben hangzik fel a lírai dal, amely - lám, ebben is új
utakon jár a film - szinte egybeépül egy gyors számmal, amelyet már
a főszereplők énekelnek: Aki kormányrúdnál
ülhet... Sok tekintetben szakított a múlt hagyományaival ez a film, a legjelentősebb újítás
azonban az volt, hogy a Behajtani tilos!-ban szerepelt először
vegyes vokálegyüttes!
1943-ban a Holéczy Együttes ismét látható és hallható volt
egy filmben, amely sajnos olyan blődre
sikeredett, hogy talán mindenki számára csak a betétdal maradt emlékezetes, amit Tolnay Klári
énekelt Holéczyékkel: A rumbát, lehet, hogy vannak, akik
unják... Utolsó filmjüknek, a
II. Magyar
kívánsághangversenynek sorsát a
háború pecsételte meg. Körülbelül a film felét tudták leforgatni, a
többire már nem kerülhetett sor 1944 vége felé. Holéczyék filmbeli
szereplése, egy latin rumba megtalálható a félkész
muszterek között, amelyek igényesen hangszerelt, magas színvonalú zenés filmről
tanúskodnak...
Külön fejezetet vagy tanulmányt érdemelne Rodriguez
Endre 1942-ben készült filmje, a Heten, mint a
gonoszok, amely voltaképpen az első magyar jazzfilmnek is tekinthető. A számos nagyszerű
muzsikus közreműködésével készült vígjáték - amelyről
részletesebben később még lesz szó - első ízben örvendeztette meg a nézőket
női vokáltrióval.
Egy sokoldalú muzsikus
A két háború közötti időszak egyik legtehetségesebb
muzsikusa, Ilosvay Gusztáv is éveken át énekelt különféle
vokálegyüttesekben. Filmfelvétel sajnos csak igen kevés készült róla, pedig életútja,
termékeny filmes pályája a magyar könnyűzene történetében
egyedülálló. Sopronban született 1911-ben és pályáját
orvostanhallgatóként kezdte. 1932-ben, 21 évesen egy csapásra országosan ismert
lett, amikor a Vén gazember szereplőválogatásánál Heinz Hille, a film
rendezője Bársony Rózsi mellé választotta férfi főszereplőnek. A
címszereplő unokáját, Borly Lászlót, a ludovikás tisztjelöltet alakította -
valljuk be - nem túl meggyőzően. Kritikusai azonban megjegyezték
róla, hogy egyformán jól áll neki az egyenruha és az énekes szerep.
Ezen nincs is semmi csodálnivaló, hiszen hangjának
tisztasága, muzikalitása kiemelte őt kortársai közül. Ilosvay Gusztávnak ez a
Mikszáth regényadaptáció volt az első és utolsó filmfőszerepe. A
későbbiek során már csak énekes epizódszerepekben láthatjuk viszont
az Emmy és a Leányvásár
1941-es filmváltozatában, amelyben triójával
a híres Dzsilolót énekli. Az Ilosvay Együttes egyébként többféle
felállásban működött a harmincas években. Kedvenc helyük az
Angolpark volt, ahol hétvégenként nagyzenekari kísérettel többször is
elénekelték mindenki által ismert szignáljukat, a
Horsey - horsey... kezdetű amerikai
Lambeth Walkot51. Az időközben orvosként is
ismertté lett Ilosvay Gusztáv két másik testvérével, Eszterrel (akiből
később Maria von Ilosvay néven híres operaénekesnő lett) és Ferenccel
(közismert író és újságíró volt) is alakított triót, amellyel 1934
februárjától szinte heti gyakorisággal szerepeltek a rádióban. Különösen
kedveltek voltak angolos hangzású, játékos szövegű számaik,
melyekről lemezfelvételeket is készítettek. Ilosvay nemcsak remek
énekesnek, tehetséges orvosnak, hanem zseniális zeneszerzőnek is
bizonyult, aki a harmincas évek végétől Macskássy Gyula rajzfilmrendező
reklámfilmjeihez, később rövidfilmjeihez, például az
Okos lányhoz és a Telhetetlen
méhecskéhez írt fülbemászó muzsikákat. Ugyanakkor
szólóénekesként is ismerte őt egész Budapest, hiszen éveken át volt
sztár
ja a Rozsnyai Sándor vezette Arizonának is, ahol többek között
az akkor még ismeretlen Alfonzóval és Benedek Tiborral is
fellépett. Ebbéli szerepléséről tanúskodik egyébként a már említett
Látta-e már Budapestet
télen? című rövidfilm. Remekül gitározott, jól beszélt
angolul, így amikor a háború után a Pipacsban, a Szép Ilonkában és
az Old Firenzében a kelleténél kicsit tovább énekelte eredeti
szövegükkel a jazz- és a Magyarországon addig ismeretlen
country számokat, két évre eltiltották a szerepléstől. 1957-ben zenészként próbált
szerencsét Helsinkiben, majd Hágában, ahonnan azonban hamar
visszahozta őt a honvágy. 1961-ben, fiatalon, ötvenévesen halt meg
Budapesten, maga mögött hagyva olyan szerzeményeket, mint a
Tücsök és hangya, a Jancsi és
Juliska, vagy a Kapitány Anni előadásában
slágerré vált Halk zene
szól című
skála-fox"52.
Ilosvay doktor nevét sajnos kevesen ismerik, pedig jelentős
figurája a magyar jazztörténetnek. Sajátos, a motorizációt idéző,
lüktető ritmus- és dallamvilágú szerzeményei határozott
individualizmust jelentettek a maga korában, jóllehet ezeknek csak igen kis
hányada került önálló kompozícióként közönség elé. Ilosvay ugyanis a
harmincas, negyvenes években leginkább az akkor éppen csak
megszületett alkalmazott animáció, azaz a reklám terén tevékenykedett.
Az Astoria-sarkon működött Macskássy Gyula imént említett
reklámstúdiója, amely arról is nevezetes volt, hogy Magyarországon
az elsők között készített színes
filmfelvételeket53. Ezeket a kis
Gasparcolor" tekercseket külföldön, elsősorban Németországban
(Geyer Werke) dolgozták ki, mivel a forgatott nyersanyag speciális
hívást igénylő eljárással készített filmszalag volt ( Lásd erről Gáspár Béla szabadalmát a
Filmspirál korábbi számában. (A szerk.)), s ennek köszönhetően
a mai napig eredeti tarkaságában pompáznak színei. Ilosvay
számára abszolút testhezálló feladat volt ezekhez a sokszor két percet is
meghaladó filmecskékhez szellemes és populáris aláfestő muzsikát
komponálni úgy, hogy a melódia szorosan illeszkedjék a képen
látható cselekményhez. Ezeket a hatásokat egyedi, magas színvonalú
hangszerelésével érte el, amelyben hangsúlyos szerep jutott a
gitárnak,
harangjátéknak, fuvolának, klarinétnak, a különféle sípoknak és
doboknak, valamint a pulzáló ritmust vezénylő rézfúvós szekciónak.
Vonósokat csak a legritkább esetekben használt, annál többet
szerepel viszont reklámfilmjeiben triója, amelyet időnként kiegészített
a Holéczy Együttes néhány tagjával, elsősorban Ákos Stefivel.
Ezeknek a vokális felvételeknek szembetűnő sajátossága, hogy
csak a legritkább esetben szövegesek. Fontos megjegyeznünk itt, hogy
a magyar reklámfilmek általában az ötvenes évek kezdetéig nem
voltak szövegesek, szájbarágósak. Kivétel persze azért akad, még
Ilosvay vokális reklámzenéinél is.
A szerelmes masiniszta54 is ilyen,
amelynek komponálásánál Ilosvaynak eleget kellett tennie a megrendelő
óhajának, és beépíteni szerzeményébe az alábbi kis versikét:
Matracába: Epeda, rekamiéjába: Epeda, autójába, fotőjébe,
mindenhová: Epeda!". Ennél némiképp épületesebb szövegre komponált
muzsikát Holéczy Ákossal
a Szerencsés flottás című
Zwack Unicum reklámfilmhez, amely napok alatt sláger lett. Ennek ellenkezőjére is
lehet példát találni a csaknem félszáz közösen készített reklámban:
A láthatatlan vendég című Darmol" hashajtóreklám zenéje például
egyértelműen a Dipsy Doodle című, akkor igen népszerű
amerikai slágerre épül.
Ilosvay Gusztáv, akinek szellemességéről, briliáns humoráról
reklámfilmzenéi tanúskodnak, minden alkalommal, minden
helyzetben tökéletesen ráérzett Macskássyék karikatúrába hajló
animációs szándékaira. Igaz, hogy a rá jellemző, lüktető ritmusképlet és
dallamforma szinte minden esetben megjelent kompozícióiban,
mégis merőben más és más hangulatú számokat komponált a
különböző témájú aprócska történetek alá. Az
Izzó szerelem című
Tungsram-reklám zenéjével például nagyvilági hangulatot kelt csakúgy, mint a
Fény (szintén Tungsram) címűben, amelynek már egyes
snittjei is századunk utolsó éveinek futurisztikus filmjeit idézik. Ezzel szemben
viszont egyenesen a mesevilágba vezetnek vissza a zongorával,
klarinéttal és fuvolával hangszerelt kompozíciói, amelyek például a
Családi öröm című kávéreklámban, a
Hamupipőke mesés mosása
című mosóporhirdetésben, vagy a
Baba bőrét Vasenol védi
című babaápolási
cikkeket reklámozó filmjében hallhatóak. Róna
Emmy képeskönyv-világát idézi, amikor egyszerre használ sípot és basszusszaxofont
az Estétől reggelig és a
Két kicsi szem című reklámban, amelyben
időseknek, gyermekeknek és ez utóbbi esetében a királyoknak
egyaránt javasolják az éjszakai hashajtózást (a szlogen ez: Ide én is
gyalog járok... Artin hashajtót használok!"). Meseszeretetét, ami
minden bizonnyal hozzásegítette a
Jancsi és Juliska vagy a Tücsök és a
hangya szövegének és zenéjének együttes megírása(!), ebből a
korszakból hozta magával, s erre csak ráerősített humora, amikor az
ötvenes évek kisfilmjeinek zenéit írta.
Ilosvay reklámfilmjei közül jazztörténeti szempontból a
legérdekesebbek kávéreklámjai, amelyek közül a Franck
cikóriagyár és a Családi
kávépótló megrendelésre több változatot is forgattak, a
többi között Íz, szín,
zamat..., Jó reggelt! és
A család öröme címmel. Ezekben
a filmekben afro-latin hatás is jócskán érvényesül csakúgy, mint a
Hawaiian című Dubán-Feller
hangszerszalon reklámjában. A jazz
az animációs reklámfilmekben más formában is megjelenik. Például
a Zeusz inkognitóban című Darmol-reklámban, amely az
Olimposzon, az antik Görögországban játszódik, az ottani jazzband
Homeros Band" néven muzsikál egy hatalmas hárfán.
Az Izzó szerelemben viszont - mivel energiatakarékos kryptonizzóról van benne szó -
Lumen Band" a zenekar neve.
Reklámfilmes vizsgálódásunk nem lenne teljes, ha nem
ejtenénk benne szót mások munkáiról is. Valamikor a negyvenes évek első
felében készült egy meglehetősen hosszú reklámfilm, amely az
Orion hőpalackot volt hivatott népszerűsíteni. A kor ismert
showmanje, Legenyei József dr. írta a meglehetősen hosszú és unalmas
történetet, amelynek az Okos kapus
címet adta. A Tanulságos történet
mindenki számára" alcímet viselő, félig fekete-fehér, félig pedig a
Vusinczky Colorit eljárással színesre fotografált filmet Vasi rajzolta és a
népszerű Mecseky Rudolf zenésítette meg. A részleteiben feltétlenül
érdekes és szellemes megoldásokkal teli film hangkeverési technikája
botrányos, így Mecseky slow-fox-át helyenként élvezhetetlenné teszi.
Sajnos az animációs technika sem tökéletes, ez azonban a korszak
né
hány fennmaradt filmjét tekintve nem kirívó eset. (Lásd Ottahal
Géza filmjeit!) Sajnos, az írásos dokumentumokat, újságokat
böngészgetve ez esetben is rá kell döbbennünk, hogy a ránk maradt
reklámfilmek - amelyeket legnagyobb részben az édesapja hagyatékát
megőrző és azt a filmarchívumnak átadó Macskássy Katinak
köszönhetünk - töredékek csupán egy korszak filmterméséből.
Szokják a hangot a Hunniában
A hangkeverésnél maradva, feltétlenül meg kell még
jegyeznünk, hogy a hangos korszak elején, az első években szinte még
ismeretlen fogalom volt a keverés és a play back" technika. A zenekar
közvetlenül a díszlet mellett foglalt helyet és a rendező, illetve a
karmester intésére kezdett játszani. A korszak könnyűzenei
hangzására a Monarchia katonás ízlésének
hagyománya55, a sok rézfúvós
alkalmazása volt a jellemző, így a jazz filmre történő átültetésében
igazán szép eredményeket még egy ideig nem tudtak
elérni. Lohr Ferenc több visszaemlékezésében is említi az 1931 nyarán készült
Hyppolit, a lakáj egyik jelenetét, amelyben Erdélyi Mici slágerét, a
Pá, kis aranyom pá... kezdetű
foxtrottot csak nagy viták árán tudták felvenni.
A kamerát darura erősítették, mellette helyezték el a
mikrofont és félközeli képpel indítottak. A zene elindult, Erdélyi Mici
énekelni és táncolni kezdett, miközben a kamera fokozatosan hátrált,
egészen a műterem sarkáig. A felvétel után a film operatőre, Eiben
István és Lohr Ferenc között éles vita alakult ki, amelynek során a
hangmérnöknek sikerült meggyőznie Eibent, hogy a mikrofon
másképpen hallja a hangokat, mint az emberi fül, így egyáltalán nem
mellékes, hogy az operatőr kamerájával meddig merészkedhet" el.
A Hyppolit slágere ma is érdekes példája az akkori idők
filmkészítési körülményeinek, ugyanis jól érzékelhető, miként nyomja el
fokozatosan az emberi hangot a zenekar. A nem várt eredményből volt
mit tanulniuk a hangászoknak".
Ugyanezzel a módszerrel készült néhány hónappal később a
Csókolj meg édes! című film, amelynek forgatására ellátogatott a
Magyar
Világhíradó stábja
is56. Szerencse, hogy megmaradt ez a filmfelvétel
a forgatásról, hiszen ezen jól érzékelhető, hogy a stábnak milyen
nehézségekkel kellett szembenéznie 1932-ben a kép és a hang
egyszerre történő felvételekor. Sajnos a zenekar nem látszik a
híradóban, magában a kész filmben azonban jól hallható, hogy milyen
könnyen felbomlik a harmónia egy ilyen koordinálatlan" hangfelvétel
alkalmával. Ez a szempont viszont éppen a
Csókolj, meg édes!
esetében húsbavágó, mivel ez a film - illetve ennek egy epizódja, amely
a Galambdúc címet viseli - voltaképpen az első magyar
filmmusicalnek tekinthető. Dr. Sándor Jenő, a mintegy félórás film
zeneszerzője ugyanis még a dialógusok nagy részét is ellátta zenei kísérettel,
aminek az volt a lényege, hogy egy-egy hangszer szólója kíséri a
félig-meddig énekelve beszélő színészt. Természetesen hivatalos"
betétszámok is beúsznak a dallamosan ringatózó történetbe, hiszen
olyan szereplői vannak a diáktörténetnek, mint Rökk Marika,
Gyergyai István és Rádai Imre. Valószínű a film kísérleti jellegének
köszönhető, hogy a történet során olyan színészek is hajlandóak voltak
kántálva elmondani szerepüket, mint Dajbukát Ilona és Mály Gerő.
Rökk Marika második, s egyben utolsó magyar filmje egy
esztendővel később, 1933-ban készült
Kísértetek vonata címmel. A
történet, amelynek forgatókönyve egy angol színdarab nyomán készült,
túlnyomórészt egy váróteremben játszódik, ahol a szereplők
unalmukban néha énekelgetnek is egy kicsit. A zenéről Szenkár Dezső
és Eisemann Mihály gondoskodtak, ők írták Rökk Marika és Törzs
Jenő számára a Van ebben a nőben valami
jó... című, a magyar filmeken
akkor még szokatlan, sztepptánccal
kombinált dalbetétet, amely
sikerült blues-hatásai ellenére nem lett sláger.
Hölgyhangok
A kabaréval együtt született a dizőz! (...) Talán másfél éve, hogy
a sanzon és a sanzonett újjáéledt. A dizőz elfoglalta régi
pozícióját, sőt népszerűbbé vált, mint valaha volt. Nemcsak a
kabarészínpadokon és a hangversenytermek pódiumán, de bár-kafékban és
mula
tókban a műsor legvonzóbb száma: a dizőz. Színésznőkön és
énekesnőkön kívül úriasszonyok is előszeretettel választják ezt a
pályát és meglepően sok tehetséges akad
köztük."57 - így vélekedtek a
harmincas évek derekán erről a mesterségről, amelyet korábban
sokan lenéztek. A technika, az urbanizáció előretörésével úgy látszik a
szemléletmód is jócskán megváltozott. Olyannyira, hogy még a
filmrendezők is jónak látták, ha történetük egy bizonyos pontján
beiktatnak" egy kellemes hangú
dizőzt, egy még kellemesebb
szerzeménnyel. A hivatásos énekes egy-egy filmben más érzelmeket keltett,
mintha maguk a főszereplők énekeltek volna. Sokkal hitelesebb lett így
a hangulat és ezzel együtt maga a történet is, s ez mindannyiuk
érdeke volt.
A dizőz sanzonja általában tükrözi a cselekmény hangulatát, a
főszereplő pillanatnyi lelkiállapotát. A magyar filmtörténetben
sok példa van olyan esetekre, amikor a dizőz
és a színész szerepe
összemosódik; nem választja el éles határ e két fogalmat. A
Hyppolitban például a dizőz
Erdélyi Mici volt, akinek azonban emellett
jelentékeny szerepe is volt a cselekmény bonyolításában, így tehát
prózai szereppel is bírt. A Lila
akácban a női főszereplők, Biller Irén és
Ágai Irén is szerepük szerint énekesnők, mégsem tekinthetők olyan
értelemben dizőznek, mint például Rácz Vali a
Pókhálóban, amikor
csak arra a kis időre volt látható a vásznon, amíg elénekelte az
Álomkastélyban,
rózsanyoszolyán... kezdetű
slow-foxot. Rácz Vali filmjei
egyébként szépen példázzák azt, miként válik egy dizőzből színésznő.
Az ő filmes szerepeltetése ugyanis nem egyedülálló jelenség
ezekben az esztendőkben. Ugyanezt a filmkarriert futotta be például
Nagykovácsi Ilona, aki 1937-ben, a Maga lesz a
férjemben még csak a Bizonyos, hogy magával
én... című Márkus-Nóti szerzemény
előadójaként volt jelen, hat évvel később pedig filmfőszereppel bízta
meg Zsindelyné Tüdős
Klára Fény és árnyék
című filmjében.
Persze nemcsak ez a két szélsőség van jelen a magyar
filmtörténetben, vannak olyanok is, akik a periférián mozognak. Ilyen
meghatározhatatlan"
dizőz-színésznő például a koloratúr-szoprán
Dán Etelka, aki összesen négy filmben szerepelt (ezek mindegyike
érde
kes módon 1939-ben készült!), és rendszerint prózai
szerepekben volt látható. Két dala azonban
(Csúnya fiú, rossz ember..., Egy dudás,
két dudás...58) amelyeket a
Tökéletes férfiben énekel, fantasztikus,
iskolázott hangra vall. A régi magyar filmeken vannak azonban még
ennél is ritkábban hallható női hangok. Ilyen például Vörös
Anikóé, akinek egy-két lemezfelvétele készült csupán, és filmen is csak
egy ízben találkozhatunk vele. Ez a film az 1937-es
Édes a bosszú, amelynek főslágerét,
a Ne szeress, ha nem muszáj című keringőt
énekli.59 Ilyen szempontból igazi filmtörténeti csemegének számít az
1935-ben, Lakner bácsi (Lakner Artúr) gyermekszínházának
közreműködésével és főszereplésével készült film, az
Édes mostoha, amelynek egyik dalát az akkor tizenegy esztendős Zsolnay Hédi
énekli60. Szép számmal van azonban olyan filmje is ennek a korszaknak,
amelyek dizőze, énekese talán örökre ismeretlen marad a történészek előtt.
Frakkos színésznők
A dizőzláz" kezdetével egyidőben észlelhető a könnyűzene
kultúrájában egyfajta metamorfózis, melynek során az addig divatos,
nőies stílus hirtelen átcsap markáns, férfias, úgynevezett frakkos"
stílusba. A Színházi
Élet 1934 januárjában fotót közöl az akkor
legnépszerűbb négy frakkos színésznőről: Rökk Marikáról, Ágai
Irénről, Josephine Bakerről és Szilágyi
Marcsáról.61 A frakkos nő
annyira népszerű volt ezekben az években, hogy Ábrahám
Pál Bál a Savoyban című operettjében külön szerepkört szánt neki. Az operett
1934-ben készült német filmváltozatában Bársony Rózsi volt a
frakkos karmester", aki a darab egyik legnépszerűbb slágerét, a C-dúr
skálára épülő Niagara
foxot vezényelte Ábrahám gigantikus méretű
jazz zenekara előtt frakkban, cilinderben és fehér
kesztyűben.62 Az egyébként meglehetősen
feminin megjelenésű Bársony Rózsi sokszor
öltött férfiruhát szerepei kedvéért, például az 1935-ös esztendő
nagy sikerében, az Én és a
kisöcsém című operettben, vagy a
Vikiben, amiből később film is készült. Úgy látszik, hogy a világ nagyot
változott a János
vitéz óta. Ami ugyanis 1904-ben még kényszer volt
Fedák
Sári számára, azt harminc évvel később már
sikkből tették meg a
színésznők. A Színházi
Élet másik számában ez olvasható: Az
egyik pesti revüben nagy sikert arat az arisztokrata szám, amelyet két
csinos pesti színésznő ad elő - frakkban. Nagyon tetszik a szám
zenéje, amelyet a revü a szemben lévő mozitól kért kölcsön. A sikert
aratott zene ugyanis a mozilátogatók körében már évek óta népszerű.
Ezzel a zenével kezdődik minden Stan és
Pan-burleszk."63
Fontos a külcsín!
A zeneszámok kiválogatása mellett egyre fontosabb szerepet
kapott a külső megjelenés. Ennek egyik elsődleges feltétele a
görlök megjelenése volt. A lokáltulajdonosok és revüszakemberek árgus
szemekkel nézték Fred Astaire és más amerikai énekes sztárok zenés
filmjeit, hogy valami új táncot, ötletes lépést ellessenek. A
Színházi Élet 1934 januári számának egyik cikkéből megtudhatjuk, hogy sok
lap dicsérte a görlöket az új Ábrahám-operettben. Maga
Ábrahám Pál azzal tetézi a görl-kórusról szóló dicséreteket, hogy a
Bál a Savoyban egyetlen külföldi előadásán sem látott ilyen szép és ennyire
egyforma lányokat. (...) Maga a kórus húsz görlből és tíz boyból áll,
ezekhez járul még női részről három, férfi részről két tartalék." - írja
a lap, amely megjegyzi azt a nem mellékes tényt is, hogy a siker
nagyban volt köszönhető a koreográfus Bobby
Graynek!64 Az amerikai stílust másolók mellett azonban megjelennek ötletes újítók is:
A Fővárosi Operettszínház előadásainak külön bája a remekül
összeválogatott és nagyszerűen összetanult görlcsapat a »Szeressen
kedves« című operettben. Legmulatságosabb mutatványuk a
négylábú-szám. A görlök a kezeiken is kis zoknit és cipőt hordanak és ez
bizonyos figuráknál azt az illúziót kelti, mintha a lábak száma
megkétszereződött volna. A számot a tehetséges Feleki Kamill kreálta.
Amire revűknél is alig van példa, a görlöknek olyan sikerük van, hogy
a négylábú számot a közönség esténként
megismételteti."65
Az új stílusú operettek és filmek értelemszerűen magukkal
hoztak némi változást a társadalom tánckultúrájában is. Szinte
hónap
nem telt el, hogy a képes magazinok egy-egy színész vagy
népszerű énekes közreműködésével képsorozatban, lépésalaprajzokkal ne
okítottak volna valami új táncra. Ezek a táncok persze nem voltak
hosszú életűek, jó, ha néhány hétig járták a polgárok. Számunkra
azonban azért fontosak ezek a kis cikkek, mert az akkori operettek és
filmek tánckultúrájából, hangulatából megőriztek egy keveset. Az
egyik tánc ritmusa jóformán meg sem melegedett a fülünkben, máris
itt van nyomában a másik. A bigin után a tanganilla. Ezúttal Bécs
kreálta Európa számára az őszi szezon táncát, ezt a finomabbra,
simábbra hangszerelt valcert, amely eleganciája révén talán éppen úgy
egy nemzedék rajongott tánca lesz, mint volt annakidején a
keringő, vagy ahogy az utóbbi tíz esztendő báljait uralja a
tangó."66 Vagy egy másik tánc, amelynek hagyománya leginkább az angolszász
kultúrában őrződött meg: Kettő hosszú, három rövid, kétszer balra
bokázva... Körbeséta, lábemelés és még néhány hasonló szakkifejezés:
ez a gesztenyefa. Azaz inkább »gesztenyefa«. Helyesebben
»chestnut tree«. A Lambeth Walk és a
Horsey-horsey után ez az új tánc.
Egyelőre még senki sem tudja, de a tánciskolákban már szorgalmasan
tanulják. Ez is olyan »sétálós«, mondhatnók »szaladós« tánc, mint a
boldog emlékű elődei. (...) Mivel Pesten sokan »autodidakta«
módra tanulnak táncolni, ezért a Színházi Magazin elejét akarja venni
a téli vitáknak. Képekben mutatjuk be, hogy hogyan kell táncolni
a Chestnut Treet."67
Play back"
A régi magyar filmek egyik leglendületesebb felvétele az 1944
tavaszán készült Ez történt Budapesten
című vígjáték
A te szerelmed, kedvesem kezdetű betétdala, amelyet a film mulatójelenetében két
énekesnő, Miklós Lívia és Károlyi Kató énekelnek. A két hölgy - akik
közül az utóbbiról tudjuk jól, hogy Fényes Kató néven vált ismertté a
háborút követő három esztendőben - Dolecskó Béla szerzeményét
csupán a stúdióban énekelték fel, míg a forgatáson mások
helyettesítették őket. Ezt az apró csalást nemcsak azok veszik észre, akik
felisme
rik a Fényes Kató hangján megszólaló Hlatky Editet, hanem azok
is, akik figyelmesebben nézik a színészek szájmozgását.
Ez a technika, vagyis a play back" eljárás merő
véletlenségből már az első félhangos" magyar filmnél, az 1929-es
Csak egy kislánynál is ismert volt. Akkor ugyanis Jávor Pálnak kellett volna
elénekelnie a címadó dalt szerelmese ablaka alatt, ő azonban váratlanul
berekedt. A Fox híradó hangoskocsija csak korlátozott ideig állt
rendelkezésre, így gyorsan be kellett ugratni" valakit. Ez a
valaki" Fekete Pál volt, aki a díszlet mellett elhelyezett mikrofonba
éppen olyan ritmusban igyekezett beleénekelni Szentirmay Elemér
nótáját, mint ahogyan azt Jávor tátogta.
Hét esztendővel később e jelenet megismétlődött a
Szent Péter esernyője forgatásánál, amikor a rendező, Cziffra Géza
elégedetlenkedett a főszereplő Básthy Lajos hangjával. Akkor a híres színészt
Kalmár Pál segítette ki azzal, hogy elénekelte helyette a
Magának köszönhetem című Sally-Rezes-Kovács szerzeményt.
A play back technika 1939-ben ennél sajnos sokkal
látványosabb" módon segítette ki a bajbajutott színészt. A
Tökéletes férfi szerelmi jelenetét nézve gondolkodóba eshet az ember, hogy az
egyébként nem csekély zenei műveltséggel és érzékkel rendelkező
rendező-zeneszerző, Szlatinay Sándor hogyan véglegesíthette filmjében azt
a megoldást, hogy Jávor Pál és Simor Erzsi dalában
(Csak azért olyan kék) a színészt a magasabb hangfekvésű refrénnél kisegítse"
Udvardy Tibor, míg a verseket a pontosan egy oktávval mélyebb hangon
éneklő Jávor adta elő.
Műtermi lokálok
Sajnos, meg kell állapítanom azt a tényt, hogy a magyar
filmgyártás partnere: a magyar közönség a magyar filmekkel szemben
sokkal kevésbé elnéző, mint bármely más külföldi filmmel
szemben. Nem kérjük, hogy a magyar filmeket rózsaszínű szemüvegen
keresztül nézzék, de az bizonyos, hogy a magyar filmet nem szabad
összehasonlítani azokkal a filmekkel, amelyeket hatalmas pénzekkel
ké
szítenek. Ne tessék elfelejteni, hogy nincs a világon még egy
ilyen kis ország, ahol annyira előretört volna a filmgyártás és ahol
még hozzá olyan hírnevet is tudtak volna szerezni ennek a
filmgyártásnak, mint éppen
Magyarországon."68
Joe Pasternak a maga korában nem volt egyedül a
véleményével. Tudta ezt jól rajta kívül minden filmvállalkozó, aki magyar film
gyártásába kezdett. Ez az állapot, amit Pasternak már a harmincas
évek derekán diagnosztizált, még hosszú éveken keresztül így maradt,
s talán emiatt is tartja szánalmasnak e korszak zenés magyar
filmjeit az utókor, a nagy amerikai revüfilmek mellett. Tény, hogy a
magyar filmek revüjelenetei sokszor csak miniatűr változatai a
hollywoodi Broadway Melody-filmekének, mégis fontosak számunkra, mert az
egy adott korszak specifikus kultúrájának tükörképe, mozgóképes
hagyatéka. Jóllehet, a filmműteremben berendezett mulató sok
esetben voltaképpen fiktív természetű, a benne fellépő táncospár
azonban nem! A táncokat betanító Bobby Gray vagy Misley
Anna pedig végképp nem költött személy!
Vizsgálódásunk startpontja ismét a
Kék bálvány, amelynek
mulatójelenete a húszas és harmincas évek fordulópontjának
stílusbeli kettősségét idézi. Ambivalencia érezhető továbbá a helyszínt
illetően is, hiszen a történet Amerikában játszódik, a filmet
ugyanakkor Zuglóban vették fel, s e lóláb" sajnos a film szinte minden
jelenetében kilóg. Budapesten ekkor sajátos módon idézték fel az
Újvilágot. Lázár Lajos dr., a film rendezője úgy gondolta, hogy elég, ha a
mulató énekese, Fekete Pál
(akit nem is látni a jelenetben!) egy
lyukas dollárról", a szesztilalomról és a huncut Al Capone"-ról énekel,
s ezzel a dolog el van intézve, a jelenet tökéletesen hiteles,
amerikai storyvá
válik69. Az aszimmetrikus mintázatú absztrakt parketten
ezalatt a közönség pestiesen" ropja, míg mások a
bauhaus páholyokban kászálódnak induláshoz. A személyzet is pontosan a pesti
szabvány" szerint viselkedik, a bejáratnál, mélyen hajlongva búcsúzik
a vendégektől, akárcsak más magyar filmekben.
A Hyppolit mulatójelenete ennél sokkal visszafogottabb. Az
amerikai filmek hatását egyedül csak Eiben István korábban már
említett
merész snittje és Erdélyi Mici koordinálatlan mozgású, néhol
tántorgó sztepptánca tükrözi. A műtermi mulató szépen felépített,
ötletes a páholysor íves vonala, és a parkett érdekes, szimmetrikus
csillagszerű mintázata is jól alkalmazkodik a kicsiny, modern
kandeláberekre emlékeztető lámpasorhoz. És ami azelőtt ritkaságnak
számított: néhány érdekes snitt bevonja a zenekart is a miliőbe. Ilyen
például az az érdekes beállítás, amikor a középtérben Erdélyi
Mici táncol, jobbról pedig belóg a
susaphon hatalmas réz tányérja.
A századforduló hangulatát és sajátos bohém világát idéző
1934-es Lila akác mulatójelenete és táncai az első színvonalasnak
mondható jelenetsor ebben a műfajban, annak ellenére, hogy nem
kifejezett lokálban, hanem inkább színházszerűen felépített
orfeumban játszódik. A film zenei betéteinek akkori hangos sikere nagyban
volt köszönhető a kánkánozó görlöknek és a cilinderes táncosoknak,
akik a megfelelő méretű színpadon jó aláfestésül szolgáltak az
énekesek, Biller Irén és Békássy
István How do you do-do... kezdetű, remek
koreográfiájú tánccal kombinált számához. A koreográfus neve itt
még ismeretlen, az ugyanakkor készült
Az új rokon esetében viszont
már nem!
M. Utassy Gizi volt az, aki a - sajnos nagyon sötétre
sikeredett díszletben - táncoló Del Adami
duó részére egy latin táncot, és a
fő slágert megszólaltató Perczel
Zita számára egyszerűbb
lábemelgetős" táncillusztrációt kreált. Ez a film abban is előrelépés volt az
előzőekhez képest, hogy ebben a kamera már hosszabban,
ráérősebben időzött a zenekaron.
Az 1935-ben készült Köszönöm, hogy elgázolt
zenészei is többször tűnnek fel a zsúfolt kerthelyiségben. Az egy esztendővel később
forgatott Havi 200 fix Arizonában felvett mulatójelenetéről már
szóltunk. Meg kell azonban még említeni, hogy e jelenet egyik
főszereplője a színészeken kívül maga a zenekar, amely az egyébként
nem túlságosan nagy mulató központjában foglal helyet. Előtte zajlik
a műsor, amelynek egyik száma a keleti táncokat bemutató,
leginkább az inkák kultúráját idéző jelmezben táncoló pár. Ez annak
idején egy pesti mulatóban, vagy filmen egyáltalán nem számított
furcsa
ságnak, hajánál előrángatott ötletnek, hiszen
Az új rokonban a Del Adami
duó is dél-amerikai öltözetben lép közönség elé.
Szuperrevü a Hunniában
A filmekben látható mulatójelenetek a későbbiek során nem
sokban különböztek egymástól. Rendezők, forgatókönyvírók olykor már
reflex-szerűen illesztették bele a történetbe, mintha egy szükséges
kellékről gondoskodtak volna. A kivitelezés így sok esetben csak a
díszlettervezőre, a jelmezek készítőire és a zeneszerzőre volt bízva,
akinek azonban egyáltalán nem volt mindegy, hogy milyen
volumenű szerzeménnyel áll közönség elé. Persze, a legtöbb komponista
jól tudta, hogy ritka az olyan eset, amikor e három külön
szakmában dolgozó ember közösen, egybehangoltan alkothat, tekintettel
egy produkció anyagi és időbeli megkötöttségeire.
E korszaknak a díszleteket és szereplőket tekintve talán
legnagyobb volumenű produkciója volt 1938-ban a Hunniában német és
magyar verzióban leforgatott A varieté
csillagai című Baky
József-film, amelynek magyar változatából csupán két, néhány perces
töredék maradt fenn. A nemrégiben, egy magángyűjteményben fellelt
kis filmrészleten éppen az egyik nagy színpadi jelenet látható,
amelynek háttérben forgó hatalmas díszlete kísértetiesen emlékeztet
az 1936-os The Great Ziegfeld gigantikus tortára emlékeztető
kulisszájára, amelynek szélén legalább 40 cilinderes, frakkos úr áll
őrt70. A nyúlfarknyi jelenetben a varieté három sztárja, Simor Erzsi,
Szeleczky Zita és Németh Romola énekelnek egy
slow-foxot, amelynek ritmusa hirtelen swinges
tempóba csap át. A három színésznő táncát a
lehetőségekhez képest ügyesen, illúziót keltően vette fel Eiben
operatőr. Kamerájával három statikus beállítást készített:
premier planban felvette a színésznők arcát, egy páholyból nagytotálban az egész
színpadot és ugyancsak premier
planban jól táncoló lábakat. E három
snittet aztán a zene ritmusára váltogatta. A negyvenes évekre aztán ez
a táncdublőr-technika továbbfejlődött és olyan vertikális
svenkekben is alkalmazták, amelyek látszólag egybe tartoztak, voltaképpen
azon
ban nem. Ilyen látható a II. Magyar
kívánsághangversenyben,
Simor Erzsi dalában, amelynek egyik snittje két
fél-svenkből áll: az első
a színésznő arcáról indul, a második egy szteppelő lábon ér véget.
A két snittet középen összeragasztva azt a hatást érték el, mintha
Simor Erzsi szteppelne.
Bakynak és a Pictura filmvállalatnak minden bizonnyal megérte
a temérdek pénzt belefektetni a filmbe, hiszen egyszerre két
verzióban leforgatva két filmet is nyertek, amelyek mindegyikét az
addigi idők leggazdagabb kiállítású revüfilmjeként hirdették. Nem
túloztak! Érdekes, ám jelentéktelen kis részlete a filmnek, hogy a
német verzió egyik revüjelenetében a nézők között felfedezhető
statisztaként a magyar verzió néhány szereplője, például Jávor
Pál is.
Lényegesen egyszerűbb, ám mégis szokatlan illusztrációja
látható egy slágernek az 1943-as
Családunk szégyene című filmben,
amelyben Turay Ida és Halmay Tibor
Aki autón járni óhajt című számának
elején, egy század eleji kocsin gurul be a zenekar elé. Ugyancsak
látványos a zenei betétje az 1944-ben forgatott
Kétszer kettő című
filmnek, amelynek alkotója és megálmodója a film rendezője, a
kísérletező szellemű Manninger János. Filmjében, amely a városi és a
vidéki élet analógiáit vizsgálgatja, olyan revüjelenet látható, amelynek
egy táncosa volt csupán, de a látványt a táncos háta mögött
megjelenő vetített képsorozat alkotta. A megoldás, amelyre a
filmtörténetben már az 1933-as amerikai produkció, az
Aranyásók esetében is
találunk példát, nem vált be Manninger filmjének esetében. Mai
szemmel ugyan határozottan érdekesnek tűnik a zene ritmusára
változó, voltaképpen klipszerűen
összeállított képsorozat, amelyben
láthatunk metronómot, tangóharmonikát közelről, ugyancsak
premier plan beállításban a szaxofon billentyűjét kinyílni és becsukódni, majd
közvetlenül ezután egy víziló kitátott, aztán csukott száját. Dziga
Vertov Filmszemére emlékeztet a többi képi megfeleltetés is: a varrógép
lábhajtányának válasza a lábdob ütésére, vagy a tornázó lábak
ritmikus mozgására periodikuson kinyíló és lecsukódó szempár. De
feltűnik a snittsorozatban magyar kártya, balettozó láb, fel- és lecsapódó
autó
index, sőt maga a táncos feje és lába is, parallel mozgásban a
valódival, aki végig ott táncol a vászon előtt.
Manninger, aki korábban a Hunnia állófotósa volt,
hatalmasat bukott első filmjével, aminek 1944-ben Szilassy
Lászlóval már
félig elkészült snittjeit
a háború után újra kellett forgatnia a színész
Nyugatra távozása miatt. Filmje érdekes dokumentuma marad a
magyar kísérletező szellemnek, kár, hogy akkor nem sokan értették
meg avantgárd törekvéseit, ami végül a fiatal rendező
öngyilkosságához vezetett.
Egy tragikus sorsú zseni: Ábrahám Pál
Hitler hatalomra jutása és politikai, társadalmi megerősödése a
magyar film színvonalának emelkedését eredményezte, Berlinből
ugyanis hirtelen számos tehetség kényszerült menekülésre. Az egyik
ilyen nagy géniusz Ábrahám
Pál volt, akinek életútja regénybe illő
fordulatokkal van teli. Első igazán nagy sikert aratott revüfilmje a
Bál a Savoyban című operettjének filmváltozata volt, amelyet a
Hunniában forgattak ugyan, de mivel magyar verzió nem készült
belőle, csak német, nem tekinthető magyar filmnek. Függetlenül ettől
azonban ez a film is jól példázza Ábrahám zenei nagyvonalúságát.
Látványos színpadi effektusaival egyik bámulatból a másikba ejtette a
közönséget. Filmjeiben leginkább a négyzongorás, tizennyolc
szaxofonos és százötven görlös zenés betéteiért rajongtak.
Magyarországon egyetlen igazán nagy revüfilmet készített,
amely román-magyar koprodukcióban készült
3:1 a szerelem javára címmel. Ennek mulatójelenetében, Dénes
Oszkár Sej, haj Pomázon! című
foxtrottja alatt pontosan egy tucat, színes luftballonnal
felszerelkezett görl jelent meg, amire magyar filmben addig nem volt példa!
Táncuk a legigényesebb pesti lokál hangulatát és színvonalát idézte,
míg a jelenetben látható zenekart nagyon szerényen állította össze
Ábrahám. A felvételen jól hallható ugyanis, hogy legalább háromszor
annyi muzsikussal vették fel Dénes
Oszkár betétszámát, mint ahányan
a filmbeli mulató kis pódiumán ülnek. A film nagyjelenete egy
ódon
kastély lovagtermében zajlik (a külföldi revüfilmekre oly nagyon
jellemző sok totál és second plan
beállítással), Bársony
Rózsi és Dénes
Oszkár ének- és fantasztikus táncbetétjével, húsz táncos lábú
páncélos lovag és fehérruhás várkisasszony közreműködésével.
Ábrahám Berlinben bukásain és sikerein keresztül
megtanulta, hogy mi kell a biztos sikerhez: minél nagyobb zenekar, lehetőleg
sok harapós" rézfúvóssal és több tucat vonóssal, legalább
ugyanennyi görl és táncos, akik szinte kitöltik az egész színpadot, és persze
az sem árt, ha tehetséges, jó hangú és ügyesen táncoló énekes
színészek szólaltatják meg dalait. E tekintetben a Bársony-Dénes
házaspár személyében zseniális partnerekre talált, akik legalább
annyira érezték ereikben pezsegni Ábrahám muzsikáját, mint azok a
muzsikusok, akiket a világhírű komponista maga válogatott ki
egy-egy operettjének bemutatójához.
A magyar jazzkirályként" emlegetett Ábrahám sokoldalú
muzsikus volt, amit filmjei is bizonyítanak. Az érzelmes tangótól a
Lila akácokon keresztül a magyar nóták hangulatát idéző műdalokig
szinte minden területen nyomot hagyott maga után. A sors kegyetlen
iróniája, hogy amikor a frakkos, glaszékesztyűs karmester a
harmincas évek vége felé már Európából is menekülni kényszerült és
illegálisan eljutott New Yorkba, egy meghiúsult Bál a
Savoyban"-produkció döbbentette rá, hogy az ő amerikai jazz zenéje éppen
Amerikának nem kell. A hirtelen mélybezuhanás és egy váratlanul
kitörő, addig látens luesz
következtében kitör rajta az
elmeháborodottság. (...) Az orvosok gyógyíthatatlan agylágyulást (Denk-paralise)
állapítanak meg, és ezért a Credmoor State Hospital nevű állami
bolondok házába zárják 1947-ben - kilenc esztendőre. A háború
utáni Európa elfelejtkezik az amerikai bolondok házában élő
komponistáról. 1950-ben bejárja a hír a világsajtót: Ábrahám Pál meghalt.
A művei újjáélednek, elsősorban régi sikerei helyszínein. (...)
1955-ben Hollywoodban Pál Sándor
közli Anatole Persich újságíróval,
hogy Ábrahám nem halt meg, nyomorult körülmények között él és
egyetlen kívánsága, hogy visszatérhessen Németországba. A sajtó
felkapja a hírt, a legkülönbözőbb rémtörténetek jelennek meg. (...)
1956.
május 1-én - sokak összefogása révén - a szerencsétlen 64 éves
megtört ember kiszáll a repülőgépből a Frankfurti repülőtéren.
Zenével, az ő zenéjével fogadja egy kis zenekar, de ő nem ismeri meg a
saját legnagyobb
slágereit."71
A zene presztízse
Ábrahám Pál tehát merőben új szemléletmóddal ajándékozta meg
a magyar zenésfilmeket. Mindenki számára bebizonyította, hogy
a Hunniában is lehet színvonalas és látványos revüjeleneteket
készíteni. Nem is hiányoztak attól kezdve a magyar filmekből a zenei
betétek, amelyek a legkomolyabb drámában is némiképp oldották a
feszültséget. Ilyen jelenetekben találkozhatott a közönség a pesti
éjszaka ismert dizőzeivel és énekeseivel, akiknek nevét, hangját
jól ismerhette gramofonlemezekről és a rádióból, valamint azokkal
a zenekarokkal és zenészekkel, akik ugyancsak jellegzetes szereplői
voltak az akkori Budapest éjszakai életének. Szó volt már arról, hogy
az idő előrehaladtával a muzsikus, énekes, szórakoztatózenész
miképp nyerte el a társadalomban az őt megillető helyet. De ne felejtsük
el, hogy ezzel együtt a józan életű" közönség az éjszaka világát is
jobban megismerhette, bepillanthatott a kulisszák mögé, láthatta,
mi van a csillogás mögött.
Szépen példázza ezt Az új
rokon egyik jelenete, amelyben Kabos Gyula, a mulató tapasztalt főpincére így szól a fiatal, pályakezdő
énekesnőhöz: Hanem valamit mondok... Mielőtt itt a lokálban
bárkivel is szóba állna, előzőleg szóljon nekem... Akkor nem lesz
semmi baj!" Persze sok ilyen és ehhez hasonló kijelentés hangzik el a
magyar filmekben, sok utalást tesznek a különböző társadalmi
rétegek az éjszaka világára, így az ott dolgozó, abból élő embereknek
sokfajta előítélettel kell szembenézniük. Ez a megítélés azonban évről
évre javul, olyannyira, hogy 1939-ben film készül az éjszakai életről,
pontosabban annak egyik szereplőjéről, a kisiklott életű
hegedűművésznőről, aki egy női zenekarban talál menedéket.
A tehetséges rendező, Tóth Endre, aki karrierjét
Hollywoodban
alapozta meg, Két lány az uccán
címmel forgatott filmet, amelyben nem csupán felszínesen tárgyalja az egzisztenciális kérdéseket,
hanem jócskán enged bepillantást a kulisszák mögé is. Szokatlan
és merészen naturális párbeszédeken keresztül mutatja be ezt a
fajta művészéletet. Az egyik öltözői jelenetben a zenekar dobosa,
egy nőnek öltözött férfi(!) például a következőket mondja: Azt
hiszitek, hogy mindig így lesz? Á, dehogy! Tavaly nekem milyen rosszul
ment, alig volt mit ennem." Az Emőd
Tamás és Török
Rezső 1929-es színművéből készült film naturalista módon mutatja be a az éjszakai
lokált, a lányok munkahelyét és annak közönségét.
Az izgalmakban bővelkedő film - amelynek tanulsága, hogy
hogyan őrizzük meg becsületünket a társadalom perifériáján is -
érdekes képsorokkal illusztrálja a filmben elhangzó zeneszámokat.
Látható a filmben éneklő fűrész, hawaii gitár, sőt olyasmi is, ami
eddig nem volt a magyar filmeken: a szólók alkalmával a szólista feláll
és úgy játszik hangszerén. Szalonzenekar is látható a filmben, igaz,
egy előkelő lokálban, és ennek érdekessége az, hogy az énekest
Ráday László alakítja, aki a civil életben is ezt a mesterséget űzte. A
film két slágere, a Kár minden
szó és a No, de hogy le tetszett
fogyni! című számok voltak, amelyeket Fényes Szabolcs és Békeffy
István írtak, s amelyek közül az utóbbit a film több jelenetében, a
meglehetősen lenge ruházatban megjelenő Rácz Vali énekelte.
A Két lány az uccán-nal szinte egyidőben készült a
Hölgyek előnyben című film, amelynek sajnos, valamennyi kópiája elveszett a
háború viharában. A közelmúltban egy magángyűjteményből előkerült a
film háromperces töredéke, amelyen Nagy
Alice énekli a film slágerét,
a Ha te engem szeretnél... című tangót. A fennmaradt kis töredéken
is látható a női zenekarban zongorázó Szilassy
László és a bőgős
Pethes Sándor, akik a történet szerint az állástalanság kényszere miatt
öltenek női ruhát és állnak zenésznek. Elgondolkodtató, hogy e
film kerek húsz évvel előzte meg Tony
Curtis és Jack Lemmon híres
filmjét, a Van, aki forrón szereti
című vígjátékot, amelynek meséje
ugyanerről szól!
Nagy sztárok kis filmekben
Ugyancsak a tehetséges Tóth
Endre rendezése az 1939-ben
készült 5 óra 40... című film, amelynek cselekménye Párizsban játszódik.
Itt énekli egy előkelő mulatóban Rácz
Vali a film egyetlen betétdalát,
az Írjon nékem egy kis
levelet! című Fényes Szabolcs-szerzeményt,
amelyet egy meglehetősen modern technikával felszerelt zenekar
kísér. A hangszerek kontúrján futó neonok ekkor már ismertek voltak
az akkori pesti éjszakában. Az Arizona büszkélkedhetett ezzel a
technikával, amely jól látható a
Látta-e már Budapestet
télen? című rövidfilmben is. A szám sikeréhez azonban elég volt Rácz
Vali is, aki a harmincas-negyvenes évek fordulójától kezdve egyre nagyobb
népszerűségnek örvendett. Ebben nagy szerepe volt a háborúnak is,
ami a korábbi férfikultuszt csaknem teljesen eltörölve, divatba hozta
a nőt mint önálló, a férfiakkal egyenjogú individuumot.
Ekkor indul diadalmas pályáján Karády Katalin, ekkor lesz
országosan ismert és kedvelt énekesnő Nagykovácsi
Ilona és Kelly Anna, ekkor aratja leghangosabb sikereit a Hangli
kioszk irodalmi dizőze: Rácz Vali. Mind a négyen kivették részüket a háborúból,
legalábbis ami a háborús slágereket illeti. A tábori levelezőlapok
üzeneteinek hangulatát idéző dalaik hihetetlen gyorsan slágerek lettek,
amelyekről nem egy esetben még rövidfilmet is forgattak. Karády
Katalinnal a háború idején Valahol
Oroszországban, Tábori levelezőlap
és A hangod elkísér
címmel forgattak ilyen jellegű, tízperces rövidfilmet.
A doni összeomlás előtt néhány héttel forgatták Sárdy
János főszereplésével a
Tábori muzsikaszó (Távházasság)
című rövidfilmet.
Turay Ida és Kiss Manyi 1942-es
Tessék jegyet váltani! című
rövidfilmjükkel a nők munkába állását propagálták.
Szép ember a kalauz címmel énekelték Fényes
Szabolcs szerzeményét egy pesti
villamosban, amelyen a hadbavonult ellenőrök helyett ők teljesítettek
szolgálatot. A háború vége felé Mezey
Máriával is készítettek ilyen
filmet Csillagfénynél címmel, amelyben a felejthetetlen színésznő
Az ellenség támadt szép
hazánkra... címmel énekelt egy szívhez szóló dalt.
A rövidfilmek nagy része propagandacéllal készült,
soundies volt,
kedvelt kísérőműsora a mozielőadásoknak. A háborús
soundies-ok mellett természetesen témája lett egyre-másra a
nagyjátékfilmeknek is a háború. Az ilyen filmekben rendszerint katonanótákat,
indulókat, vagy lírai szerenádokat énekeltek a szereplők, így a
jazz csak azokban a filmekben élt tovább, amelyek polgári miliőben
játszódtak.
Államilag dotált zene
Szívemben száz kis tangóharmonika zenél... Ez a fülbemászó új
tangó az első magyar zenei kisfilm slágere. A
»Tangóharmonika-parádé
«, amely most készült el a Magyar Film Iroda produkciójában,
érdekes, modern újítás a magyar kísérőfilmekben. Eddig csak a nagy
amerikai jazz-zenekarokat és egyéb világszámokat hallottuk zenei
rövidfilmekben. Marnitz Frigyesé
az érdem, hogy megcsinálta ezt a
kedves, szórakoztató, vidám kis filmet, amely csupa muzsika, csupa
dal és tánc és igazán üdítő kiegészítője a mozi műsorának. (...)
Marnitz Frigyes, aki az egész magyarországi tangóharmonika-kultusz
megteremtője és irányítója, eddig is mindig egész sereg újszerű
ötlettel tette népszerűvé és elterjedté a tangóharmonikázás művészetét,
ezzel a tangóharmonika-filmmel ismét bebizonyította, hogy
áldozatkészségben, nagyvonalúságban mindig az elsők között van, ha
a muzsika ügyéről van
szó."72
Marnitz, aki egyébként nem tudott harmonikázni, mint
üzletember és reklámszakember valóban sokat tett a hazai
tangóharmonikázás fellendítéséért. Ebben a filmjében is, amelyet a tehetséges
színész, Fáy Béla
rendezett, szerepel az egész Marnitz-féle
tangóharmonika iskola, száz diákjával! A német Albert
Vossen harmonika szólistáinak hagyományaira épült harmonika kultusz a magyar
filmeken is nyomot hagyott. Karády
Katalintól kezdve (Külvárosi
őrszoba) Muráti Lilin keresztül
(Az éjszaka lánya) Bilicsi
Tivadarig (Heten, mint a gonoszok) szinte minden ismert színészt megpróbáltak
összekombinálni a német ipar által támogatott hangszerrel. A német
kultúrpolitika ugyanis már a harmincas években likvidált minden
nyá
vogó, vinnyogó kultúrálatlan" hangszert, amelyek nélkül a jazz
úgyszólván elképzelhetetlen lett volna. Egyedül talán csak a
tangóharmonika maradt fenn a rostán, bizonyította árja" hangzását,
így Magyarországra már német dotációval" került be 1940 táján.
Az eddig csak sramli számok előadójaként ismert hangszer
újszerű hasznosítása" idehaza gyorsan követőkre talált. Ekkor
szerveződött Hlaszny Béla és Tabányi
Mihály együttese, és ekkor készült
a Tangóharmonika parádé
című rövidfilm is, amelynek története
nemigen volt, viszont három szerzemény is elhangzott a tíz perc alatt.
A számok szerzője, ifj. Jáhn
Antal, valamint Fáy jól tudta, hogy
pusztán a harmonikával nem fogják tudni lebilincselni a nézőket, így
az instrumentális produkciót összekapcsolták az akkor
népszerűsége csúcsán álló Kelly
Annával, Weygand Tiborral, valamint az Ellen
és Igor táncospárral. Voltaképpen az ő nevük vitte" a filmet,
amelyben csillogó flitteres ruhákban két számot is énekeltek, illetve
táncoltak.
A film zenei vezetője Paul Tibor
volt, aki több rövidfilmnek is felügyelte a zenei összeállítását a Filmirodában, és akiről így
írtak pályája elején: Karmestert avatott a közönség a Budapesti
Hangversenyzenekar múltheti estjén. Paul Tibor, a zenekar jeles
klarinétosa vezényelte társainak kitűnő együttesét. Meglepően jól
sikerült ez a bemutatkozás. Paul
Tibor bebizonyította, hogy rátermett a
karmesterségre: fegyelmező-erővel, ösztönös technikai készséggel,
ritmikus lendülettel és értelmes, ízléses kidolgozással dirigálta
végig sokféle stílusú és meglehetősen igényes
műsorát."73
A film a megfelelő hangszerelés hiányában nem aratott
különösebb sikert, zúgott a nézők feje a vásznon látott és hallott
harmonikatengertől. Sokkal nagyobb sikere volt viszont egy esztendővel
később a Magyar kívánsághangverseny
című filmben Hlaszny
Béla együttesének Albert
Vossen lendületes Flick-flack polkájával, amely
még annak idején meg is jelent ugyanabban a hangszerelésben
lemezen.74
Végre itt a jazz!...
A háborús esztendőkben váratlanul fellendült a filmipar, sok
embernek támadt kedve filmvállalkozásba fogni. Tucatszám
alakultak stúdiók, cégek, amelyek rendszerint az első film után megálltak
és nem készítettek több filmet. Ilyen cég volt a Reiber
Film is, amely egyes források szerint
tizenkét(!)75 kisfilmet készített az akkori
idők legnépszerűbb jazz zenekarával, a Chappy zenekarral. Az
archívum csak kettőt őriz Reiber Antal és Chappy filmkabaré
sorozatából". Az egyik közülük a
Tarka-barka és pontosan öt műsorszámot
mutat be. Van köztük görkorcsolyás táncospár (Marietta és Martin),
táncművész (Fokker), akrobatacsoport (a 4 Oriental testvér) és a
három Latabár, akik csak egy rövid sakkjelenetben láthatóak. [Csak
zárójelben jegyezzük meg, hogy ez az egyetlen darabja a magyar
filmtörténetnek, ahol a három Latabár (Kálmán, Árpád és az öreg"
Árpád, a papa) együtt szerepelnek.]
A film utolsó száma a Weisz
Apival kibővített, húsztagú
Chappy zenekar és Diana Clayton
közös száma: a Dob
párbaj. A film valamennyi kísérőzenéjét Chappy írta, így ebből nagyjából
megállapítható, hogy a film, illetve filmsorozat valamikor 1943-44-ben
készülhetett. Bár ami Diana
Claytont illeti, a felvételek lehetnek
előbbiek is, hiszen ő már itt volt 1942 elején is, amint azt egy fényképes
reklám is bizonyítja: Diana
Clayton a ragyogó revüsztár és
jazzénekesnő minden délután és este a Royal-szálloda éttermében
énekel."76 De bizonyítja ezt a
Láp virága című, 1942 novemberében
készült filmje is, amelyben a Juanita
című számot énekli a
századfordulós miliőben játszódó film orfeumában. A
Dob párbaj e filmen is megörökített felvétele páratlan kincse a magyar jazztörténetnek. Az
operatőr neve sajnos nem ismert, pedig igen színvonalas
teljesítményt nyújtott second
plánjaival, totáljaival és friss, energikus vágásával.
A másik Chappy-Reiber kabaréfilm a
Vidámsághangverseny, amelynek jazztörténeti szempontból összesen egy értékelhető jelenete
van. Ebben a nyolctagú zenekar Chappy Tedd
ide-oda című
szerzeményét játssza, Evelyn
Künecke pedig szteppel. Ez a film, amelyben
látható
még Komoróczy Erzsébet
tánca, a Latabár testvérek
muzsikusparódiája,77 valamint az
Alkalom című filmből már ismert Gizella és
Niels táncospár
produkciója,78 legalább annyira rossz, mint amennyire
a Tarka-barka sikerült film.
A Chappy zenekar egyik lemezén, az Odeon A 198271-a
jelzés alatt, az Új Chappy
szignál című kompozíció mellett hivatkozik
egy harmadik kisfilmre, amelyben ez a szám elhangzott. Ez a film a
Jazz parádé címet viseli, de sajnos nem található meg a
filmarchívumban. Könnyen lehet, hogy a 12 Reiber-film közül ez lenne a
harmadik, de az is előfordulhat, hogy egészen más cég gyártotta 1943
táján. Chappy zenekara ugyanis nem csak Reiber Antal
rövidfilmjeiben szerepelt.
Ugyancsak 1943-ban mutatták be tövisházy Ferejentsik
Ottó Jazzálom című csacska meséjű kisfilmjét, amelyben a korszak két
hírességét, Barabás Sári szopránénekesnőt és
i basszistát kísérte a
Chappy zenekar. Szintén talán csak Chappy muzsikája tette sokak által
ismertté az 1944 tavaszán készült
Egy pofon, egy csók című filmet,
amelyben az országosan ismert és népszerű dobos jóvoltából szinte
végig szólt a zene. Olyan slágereket dolgozott át aláfestésként, mint az
Ezt a nagy szerelmet..., a Vidámsághangverseny Tedd
ide-oda foxtrottját. Természetesen önálló, új slágerekkel is előrukkolt a film. Az
egyik ezek közül a Jumba címen ismertté vált
Aki vízzel főz, az a kislány
könnyen győz... kezdetű szám volt, amelyet Kardos
Magda adott elő dalban és táncban, míg a másikat
Egy elfelejtett régi
csókért... címmel énekelte
a csodálatos Déry Sári. A dal hanglemezen is megjelent
1943-44-ben, bár a címe nem egészen ez volt. Chappy eredeti szövege ugyanis
a Mit ér a büszkeség volt.
Chappyvel néhány évvel korábban is találkozhatunk, például
az 1938-as Rozmaring zenekarában, amely voltaképpen Darvas
József zenekara volt a Parisien Grillből. Chappy az 1940-ben készült
Erdélyi kastély zenekarában is felfedezhető, csupán Fényes
Szabolcs Egyszer még című számának énekesnője nem ismert.
Természetesen nem Chappy az egyetlen olyan szerencsés
magyar jazzmuzsikus, akit megörökített a filmszalag. Éles szemű néző
sok
szor találkozhat például Solymossy Lajossal, a híres
zongoristával, aki jellegzetes figurája volt az akkori Budapestnek. A két
háború közötti időszak filmjeinek két igazán nagyszerű felvételén éppen
a Lulu Mossy művésznéven ismert Solymossy zongorázik. A
legérdekesebb ezek közül az 1940-es
Egy csók és más semmi, amelynek
mulatójelenetében látható, hallható a
Mért szerettem bele magába című
Kelly Anna sláger alatt, egy kétzongorás duóban.
Ugyancsak ő látható az 1944-ben készült
Ez történt Budapesten kerthelyiségében is, ahol Solymossy nem csupán zongorázik,
hanem egyfajta műsorközlő szerepet is betölt. A rendező, Hamza D.
Ákos minden bizonnyal nem véletlenül illesztette bele filmjébe azt a
jelenetet, amikor a műsor végén Lulu feláll a zongora mellől és közli
a vendégekkel, hogy záróra van. Solymossy
Lulu sok más filmben is feltűnik, amelyekben azonban nem látható olyan közelről, mint
ebben a két filmben. Játszik például az
Egér a palotában
zenekarában, az 1942-es Tavaszi
szonátában és még számos filmben.
Noha a főcím nem említi Víg György nevét, mégis az ő
zenekara látható az 1937-ben készült
Maga lesz a férjem című filmben,
amelyben a zenekari pódium előtt a pályakezdő Nagykovácsi
Ilona énekel. Beamter (Bubi")
Jenő nevét sem említik sehol, pedig ő is
látható az 1943-as Kölcsönadott élet
című film szomorkás
bárjelenetében, ahol a Ma még azt
hiszed című Malcsiner-szerzeményt Kurz
Károly adja elő. A Charles Short
művésznéven angolul is
kitűnően éneklő, már nem éppen fiatal Kurz
Károly ezeknek az
esztendőknek felfedezettje. Kurti (Kurz) Károly, a rádióból is jól ismert
tenorista, április 12-én Amsterdamban a holland rádióban
énekel."79 -
írják róla büszkén az újságok egy évvel korábban.
Buttola Ede két filmben is feltűnik ezekben az időkben, s
ráadásul az egyikben énekel is. Ez a vígjáték a
Cserebere címet viseli és kereken négy slágert írt hozzá dr. Zakál Dénes és Segesdy
László. Buttola, azaz Eddy
Buttler az Egyet mondok galambom című
magyaros foxtrottot" és a Nincs abban
szégyen című tangót énekli a
filmbeli mulatóban. Buttola egyébként 1938-ban volt először filmen
látható, akkor a Pillanatnyi
pénzzavarban lépett fel zenekarával.
Himself"-szerepek helyett...
Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy Solymossy Lulu, Víg György,
Darvas József, Kurz Károly,
Buttola filmes szereplése közel sem
azonos kaliberű mondjuk egy amerikai zenés film muzsikus
szereplőjével. Ott ugyanis a legtöbbször magáról a jazzről, a zenész sztárról szól
a történet, amely ugyanakkor talán pont emiatt már az első
percekben talaját, realitását veszti. őszintén megvallva, van is abban nevetni-
és csodálkoznivaló, hogy például a világhírű
zenekarvezető-karmester, Artie Shaw pályája csúcsán, 1940-ben, másodhegedűs szerepet
vállal Fred Astaire mellett a Second Chorus
című, helyenként
kibírhatatlanul blőd filmben, amelyben ráadásul saját magát alakítja!...
A két háború közötti magyar filmtörténetben is van ehhez
némiképp hasonló eset, amikor a film zeneszerzője, Erdélyi
Mihály szerepet vállal saját filmjében. Az 1940-ben készült
Ismeretlen ellenfél gyengén sikerült kémtörténet, amelynek hervadt meséjét csupán a
filmbeli lokálban zajló események és ifj. Latabár
Árpád (Hosszú Latyi), Somogyi
Nusi és Erdélyi
Mihály játéka dobja fel valamennyire.
Fred figuráját a köztiszteletben álló
Erdélyi Miska" úgy
hozza, hogy semmit sem tesz hozzá saját egyéniségéhez. Ugyanakkor
gondoskodik arról is, hogy a történet szerves része legyen a zenekar
mindennapi életének bemutatása. Így kulisszatitkokat is megtudunk és egy
kicsit azt is, hogy a tempós muzsika, a harmonikus hangzás mi fán terem.
Jellemző az ügy komolyságára, hogy az egyik jelenetben - a
kottát állítólag olvasni sem tudó Erdélyi - így osztja ki zenekara, a
Kékcsillag Band" tagjai között új szerzeményének, az
Ezer csók a jelszónak szólamait: Itt valamennyien elkezdjük... Itt te beszállsz..., te
itt kiszállsz..., s te kíséred őt..." Ennél a Gyere velem, én se
megyek sehova!" típusú instrukciónál természetesen vannak sokkal
mélyebb értelmű párbeszédek is a magyar filmekben, amelyek a nézőt
felismerésekre, analógiák egész sorára ösztönzik.
1941-ben Radványi Géza Európa nem
válaszol című
drámájának egy szála szintén a könnyűzenével foglalkozott. Az óceánjáró
fedélzetén játszódó történetben egy nemzetközi zenekar belső életét
is
merhetjük meg. Mind a nyolc muzsikus különböző
állampolgárságú, és tagjai között ebben az esetben is ott találjuk a film
zeneszerzőjét, Fényes
Szabolcsot. Az ő szerepe korántsem olyan nagy, mint
amilyen Erdélyié, sőt Radványi történetében a magyar
zenekarvezetőt nem Fényes, hanem Gábor
Miklós alakítja. A rendező az ő
szájába adja a legmagvasabb gondolatokat, amelyek a második
világháború kitörésének napjaiban játszódó történet eszmei
mondanivalóját adják:
ld: - Hiába erőlködünk fiúk. Nem jön ide a kutya se!
as 1: - Na, fiúk, a kapitány alaposan elhúzta a társaság nótáját!...
ts: - De azt hiszem, a miénket is...
ld: - Mit akarsz ezzel mondani?
ts: - Azt, amit te is nagyon jól tudsz, csak nem akarsz, vagy
mersz kimondani. Hogy te magyar vagy, én svéd, ők németek,
ő olasz, ez pedig amerikai.
as: - Most legalább tudjuk, hogy miért dolgoztuk be magunkat
öt éven át egy tökéletes harmóniába".
ld: - Fiúk!... Ha jól emlékszem, ezt a tökéletes harmóniát"
én vertem belétek! Igaz? Veszekedtem veletek. Ordítottam
egy-egy szinkópáért. Gyötörtelek benneteket éjjel-nappal.
as 2: - S amint partot érünk, szétugrasztanak bennünket.
ld: - Igen. De úgy látszik, hogy van a világon fontosabb dolog
is, mint egy jazzband harmóniája. Pedig ti is nagyon jól
tudjátok! Éppen azért, mert te német vagy, te francia, te olasz, te
svéd, te amerikai, mint ahogy én magyar vagyok."
A legszínvonalasabb magyar jazzfilm
A német Michael Jary zenei irányítása alatt készült 1942 őszén
a Heten, mint a gonoszok című zenés film, amelynek története egy
csavargókból verbuválódott gyermekzenekarról szólt. A
muzsikuskedvű gyerekeket Muki, a bohém zeneszerző veszi pártfogásába és
szívós, kitartó munkával híres zenészeket farag belőlük. A
történet, amelynek forgatókönyvét B. Nagy
Mária és Babay
József írták, meg
lehetősen zavaros, helyenként
blőd, ezt azonban feledtetik a
sztárok: a kettős szerepben látható Bilicsi Tivadar, Mednyánszky Ági,
Kiss Manyi, Sárdy János és a főcímen csodagyerekekként"
feltüntetett gyermekszereplők, akik között ott találjuk a negyvenes évek
legtehetségesebb magyar gitárosát, Horváth
Sándort is.
A kedélyes Patkány" becenévvel illetett Horváthról az a hír
járta annak idején, hogy ő az egyetlen gitáros, aki Django
Reinhardt stílusában tud játszani. A húsz év körüli fiú valóban
boszorkányosan játszott a gitárján, amit mindig hanyag módon szinte ráfektetett
elegánsan keresztbevetett lábaira. Ennek a fektetett gitártartásnak
és laza, kaszáló pengetésének köszönhetően sok filmben, még a
totál snittekben is fel lehet ismerni. Így találhatjuk meg a már említett
két Chappy rövidfilmben és egy villanásra az
Egér a palotában
táncjelenetében is. A Magyar jazzdiszkográfia
1905-1994"80 bejegyzései szerint az egyébként Toki
Horváth-famíliához tartozó
muzsikus a negyvenes években majd' két tucat együttesben és formációban
játszott, közöttük Martiny
Lajos együtteseiben is.
Martiny az akkori német divat szerint hangszerelte felvételeit:
legalább 50-60 vonóssal. A Heten, mint a
gonoszoknál sem adta alább: a főcím szerint 120 tagot számlált a hangfelvételek során a
Magyar Filmzenekar. A film álom-jelenetében látható szimfonikus
zenekar persze ennél sokkal kisebb, aminek oka a Hunnia műtermének
korlátozott befogadóképessége. Azért itt is van körülbelül húsz
vonós, két zongora, vokáltrió, hárfa stb.
A filmnek ez a jelenete gondos előkészítésről, ugyanakkor
némi utánzásról is tanúskodik. Nyilvánvaló, hogy a csillogó-villogó
mozgó-trükk díszletek között, csillámló kottasoron lépkedő Muki
jelenetének ötletét egy amerikai, vagy német filmből vették át ebbe a
zenés vígjátékba. Az is nyilvánvaló, hogy az Eisemann-szerzeményekre
épülő film hangulatának megteremtésében, arculatának kialakításában
nagy szerepe volt az akkori idők népszerű német
showmanjének, Michael Jarynak, aki állítólag besegített" Eisemann-nak a
Jó volt, hogy voltál és a
Száll a hinta című swing
megkomponálásába is egy kicsit. A
történet légies" jellegétől eltekintve modern, magas színvonalú zenés
fil
met készítettek, amelyben nagy szerep jutott az akkori idők
kedvenc hangszerének, a tangóharmonikának és - a platinaszőke, üdítő
megjelenésű Mednyánszky
Áginak köszönhetően - a sztepptáncnak is.
Számvetés
A tánctól számítva, a magyar film első 45 évében több, mint
1200 különböző hosszúságú játékfilm készült, amelyek nagy része
elveszett és amelyekből mintegy 350 csak a hangosfilm.
Természetesen a hangosfilmeket is alaposan megtizedelte viharos évszázadunk.
Szép számmal vannak olyan filmek, amelyekből egyetlen centiméter
sem maradt fenn, például a híres
Egy nap a világ, de van olyan is,
amelyből csak egyetlen dalbetét hiányzik. Ilyen a
Garzonlakás kiadó, amelyből valaki az idők során kiollózta Pataky
Jenő Nem parancsol senki című dalát. Ugyanitt említhetjük a
Csúnya lány Kabos-dalbetétjét,
A tengerész szíve kezdetűt, amelynek filmanyaga egy balul sikerült
vetítésnek esett áldozatául. Vannak azonban olyan esetek is, amikor
egy filmből csak éppen egyetlen dalbetét marad fenn annak a
gyűjtőnek a jóvoltából", aki jótékonyan kiollózta azt egy, a keze ügyébe
került kópiából. Így találtak rá nemrégiben Pethes
Ferenc egyetlen filmfőszerepének, az 1943-ban készült
Legény a gátonnak népszerű
dalbetétjére, a Van nekem című de Fries-szerzeményre, vagy a
Beszállásolásból Szeleczky Zita
Rózsafa virít az ablakom
alatt című, egykor hihetetlenül népszerű slágerére.
A magyar filmzene első fél évszázadának kutatása
befejezhetetlen feladat. Története nem vész még annyira a múltba, így naponta
kerülnek elő sokszor meghökkentő adatok. Ki gondolná például,
hogy Fényes Szabolcs több szerzeményét kétszer, háromszor is
eladta" egy-egy produkció számára. De nem csak ő, hanem Szlatinay is!
Más esetekben viszont a zeneszerzők szentségnek tekintették a
filmzenét és olyan szimfonikus melódiákat írtak a cselekmények alá,
amelyek ma is meghökkentik a nézőt. E szempontból külön tanulmányt
érdemelne Buday Dénesnek az 1938-as
Tiszavirágban nyújtott
teljesít
ménye, amelynek magas színvonala méltán lehet büszkesége a
magyar filmtörténetnek!
A több, mint negyven esztendeig titkolt régi magyar filmek
és dalaik csak nemrégiben támadhattak fel újra. E korszak
filmslágereit több évtizedes Csipkerózsika-álmukból az a két hanglemez
ébresztette fel elsőként, amely a magyar hangosfilm megszületésének
félszázados jubileumára jelent meg 1982-ben és
1983-ban81. Nemlaha György is sokat tett a régi filmslágerekért, amikor a televízióban
Muzsikál a mozi" és a Magyar
Rádióban Meseautóban" című
műsoraiban ismét megszólaltatta őket.
Epilógus
E tanulmány igyekezett átfogó képet nyújtani a második
világháború befejezéséig elkészült magyar filmek könnyűzenéjéből (kis
kitekintést nyújtva a kortárs külföldi filmek felé is) azok számára,
akiket felületesen érdekel e téma.
Érdekes, külön fejezete lehet a jazztörténetnek a háború
utáni időszak koalíciós pezsgése, majd az azt követő zuhanás, amikor
az egész ország társadalmát Novikov és Dunajevszkij melódiái
lengték be, míg ezalatt Fényes
Szabolcs, felettesei nyomására, zenei
továbbképző iskolába járt.
Az akkori magyar filmekben már nem Solymossy
Lulu zongorajátékban és Kelly
Anna dalaiban gyönyörködtek az emberek,
hanem röhögtek, mégpedig Swing Tóni kockás zakóján,
Panama-kalapján és kedvenc zenéjén, a
swingen. Teltek az évek és egyre
kevesebben emlékeztek már a jazz és a könnyűzene első magyarországi
fénykorára, amelyről Jack
Hylton olyan elismeréssel beszélt egykor, és
amelynek népszerűségére talán jellemző Karády
Katalinnak a közönséghez intézett üzenete 1942-ből: Azoknak, akik felkerestek
jókívánságaikkal abból az alkalomból, hogy az
»Ez lett a vesztünk« című
Halálos tavasz-slágert ötezerszer énekeltem, ezúton mondok
köszönetet, és azoknak, akik még bírják, azt üzenem, hogy jövőre ilyenkor
megülöm a tízezredik jubileumot
is!"82
Függelék:
Az 1908-ban készült Biophotophon-képek:
Be vagyok én csudálkozva
énekli Göndör Aurél
Messiach per automobil énekli Littmann Pepi
Mór, a honvéd énekli Göndör Aurél
Péter, a csodamajom énekli Baumann Károly
Négersmokk énekli Baumann Károly
Tót szocialista énekli Göndör Aurél
Pesti háziúr énekli Baumann Károly
Scherlock Hochmecz énekli Baumann Károly
A kanász mulat (humoros) Göndör Auréltól
Elmegyek a templom mellett énekli Pintér Imre, a volt
Népszínház tagja
Maga talán beteg (humoros) énekli Ferenczy Károly, a Modern
Színház tagja
A pesti zsidó Ferenczy Károlytól
Nem hagy a hadnagy énekli Baumann Károly, a
Fővárosi Orfeum tagja
Könnyűzenei témájú felvételek a Magyar Világhíradókban:
MFI 411. 1932. január
4. Egész Európát meghódította a Rumba". Bemutatják a
Jimmy-görlök és a Happy Boy's jazz-band.
MFI 412. 1932. január
2. A hangosfilmgyártás műhelytitkaiból. Új magyar játékfilm
felvételei a Hunnia Filmgyárban.
MFI 440. 1932. július
3. Régi, divatjamúlt fürdőruhák és a legújabb pizsamák
bemutatása
a Gellért hullámfürdőben. (Sebő Miklós énekli: Ha jön a
hullám..." Csak hang!)
MFI 456. 1932. november
5. A Kormányzó megtekintette a Hunnia filmgyárban
Mikszáth Kálmán Vén gazember" című regényének filmfelvételeit.
MFI 458. 1932. november
3. A néhány hónap óta nálunk is meghonosodott yo-yo" már
minden társadalmi réteg divatos szórakozása lett.
MFI 506. 1933. október 254 m.
4. A belváros legújabb áruháza.
Világvárosi képet nyújt a jazzband hangjai mellett megnyitott
ötemeletes Kristóf-áruház. Az első nap jövedelméből a
Kormányzóné ínségakcióját támogatják.
MFI 523. 1934. február
2. Fiatal magyar zongoraművész.
Czifra Gyuri, a Zeneművészeti Főiskola legutóbbi
hangversenyén tehetségével feltűnt gyermek-zongoraművész.
MFI 620. 1936. január
3. Kétujjú hegedűművész
A kis Putnoky Istvánt a gondviselés testi fogyatékosságáért
feltűnő zenei képességgel kárpótolta.
MFI 647. 1936. július
3. Csodarevü 1936.
Budapest új látványossága az Angol-Park óriás szabadtéri
revüszínháza.
MFI 760. 1938. szeptember
2. Éter-zene
Martin Antal magyar feltaláló fémrúd körül fejlesztett
elektromágneses térben kézmozdulatokkal szabályozza a hang
magasságát.
MFI 776. 1939. január
3. Egytagú zenekar
Tóth-Vásárhelyi József szájharmonikáival egész zenekart utánoz.
Jegyzetek
42 Márkus Alfréd és Békeffy István
Kicsi lány, a szerelem nem halálos című dalkeringőjét
énekli.
43 Gyöngy Pál és Harmath Imre Virágom című
keringőjét énekli.
44 Fényes Szabolcs és Harmath Imre Ugye, hogy
nem felejtesz el? című keringőjét énekli.
45 Szlatinay Sándor és Békeffy István Kislány
kezeket fel! című foxtrottját énekelte.
46 Ha majd a tavasz című tangóját tizenöt
nyelvre fordították le.
Színházi Élet, 1933/5. 31. oldal. 1933. január 22-28, szerkeszti Incze
Sándor.
47 Odeon A 197535 szám alatt jelent meg a lemez Fekete Pál
énekével, kíséri az Odeon tánczenekar.
48 Színházi Élet 1934/13. 52. oldal, Dr.
Jazz". 1934. március 18-24.
49 Színházi Élet 1934/3. 10. oldal. 1934. január
7-13.
50 Radiola RB 219. Fekete Pál és a Radiola tánczenekar,
valamint
His Master's Voice HU 238. Szántó Gyula, Solymossy Lulu zenekarával
51 Box, Cox, Butler és Roberts zenéjére Hoci
boci jaj be jó címmel Soday írt magyar szöveget.
Lemezen Odeon A 197847 szám alatt jelent meg, Kalmár Pál és az
Odeon tánczenekar előadásában.
52 A Durium-Pátria hanglemezen DAC 47.366 számon megjelent
slowfox társszerzője Polgár Tibor volt.
53 Macskássy Gyula közel 100 tételből álló
hagyatéka leánya, Macskássy Kati jóvoltából
került filmarchívumba.
54 Gasparcolor" nyersanyagra készítette Macskássy
Gyula, Szénássy György és Kassovitz Félix.
55 Például Dobbri Saxophon Zenekara, Schachmeister Efim
zenekara.
56 Magyar Világhíradó 412. 1932. január,
a Magyar Film Iroda felvétele.
57 Színházi Élet 1934/47. 29-31. oldal, 1934. november
11-17. Dizőzzsúr"
58 A szerzők: Szlatinay Sándor, Füredi Imre.
59 Szerzők: Hajdu Imre, Vaszary János.
60 Csitt a kisbabácska - Slow-fox, szerzők: Szlatinay
Sándor, Füredi Imre.
61 Színházi Élet 1934/3. 39. oldal. 1934.
január 7-13. 4 frakk a pesti színpadokon".
62 A számot Dzsu-dzso címmel, Harmath Imre magyar
szövegével, Sebő Miklós és Domina tánczenekara
előadásában jelentették meg Merkur hanglemezen az AM 139-es
szám alatt.
63 Színházi Élet, 1933/10.42. oldal, 1933.
február 26-március 4. Filmzene".
64 Színházi Élet, 1934/3. 33-35. oldal,
1934. január 7-13. A Savoy névtelen katonái".
65 Színházi Élet, 1934/18. 64-65. oldal,
1934. április 22-28. A négylábú görlök".
66 Színházi Élet, 1932/46. 33. oldal. 1932.
november 6-12. Tanganilla".
67 Színházi Magazin, 1939/41. 18-19. oldal. 1939.
október 7. Chestnut Tree: az új tánc!"
68 Színházi Élet, 1935/2. 49. oldal. 1935. január
6-12. Joe Pasternak: őszinte levél a magyar filmgyártásról".
69 A Hogy bánom, hogy bánom, volt egy lyukas dollárom..."
című foxtrott szerzői: Angyal László, Harmath Imre.
70 A díszlet az A Pretty Girl Is Like a Melody" című
sláger alatt hallható.
71 Kalmár András: Ábrahám Pál (1892-1960).
(Életének és műveinek rövid összefoglalása.)
1991. július (kézirat).
72 Színházi Magazin, 1942/7. 32. oldal. 1942. február
4-10. Szívemben száz kis tangóharmonika zenél..."
73 Színházi Magazin, 1939/19. 37. oldal, 1939. május
7. Ottlik Pálma: Muzsika.
74 Darling, 20.
75 Az információ Simon Géza Gábortól
származik.
76 Színházi Magazin, 1942/7. 43, oldal. 1942. február
4-10.
77 Ugyanezt a műsorszámukat - némi változtatással
- 1954-ben Pixi és Mixi a cirkuszban" címmel ismét
filmre vették.
78 A tánc alatt a Miért szomjazik a szám?"
című Chappy szerzemény hallható.
79 Színházi Magazin, 1942/12. 26. oldal. 1942. március
11-17.
80 Simon Géza Gábor: Magyar jazzdiszkográfia 1905-1994,
Kiadja a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest, 1994.
81 Köszönöm, hogy imádott... Qualiton LPX 16628
(1982) és
Magyar filmek dalai II. Qualiton LPM 16643 (1983).
82 Színházi Magazin, 1942/2. 12-13. oldal. 1942. január
6. ifj. Kőváry György: 22 művész üzen a közönségnek".
|