2020-01-24    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1972-06-07 • Csányi Attila
A REVIVAL MOZGALOM IV-V.

Előző számunkban végig kísértük a Revival mozgalom kialakulását stílusjegyeit. Sorozatunkat folytassuk most egy-egy ismertebb együttes bemutatásával.

A negyvenes években Walt Disney filmjében hangzott fel először FIREHAUSE FIVE PLUS TWO (Öt plusz két tűzoltó) zenekar. Az eredetileg stúdióegyüttesnek szerződött Tűzoltók a Disney filmek révén hamarosan népszerűek lettek. Ward Kimball pozanos, a zenekar vezetője továbbra is együtt tartotta együttesét. Elkészítették a "Pinocchio", "Cindarelle", "Alice a meseországban" és sok más Disney film kísérőzenéjét. Legtöbb jazzfelvételük a Vouge-Good Time Jazz sorozatban jelent meg 1949 és 1964 között. Saját szerzeményeiken kívül legnagyobb sikerük a "Yes Sir" és a "Tiger Rag".

Az amerikai dixieland együttesek között egyik vezető helyen a dukes of Dixieland szerepel. Három testvér alakította 1962-ben. Vezetője Frank Assunto (trombita, ének) Fred Assunto (pozan) és Jack Assunto (banjo). Bár lemezeik ritkán jutnak el hozzánk, játékukat sok európai dixieland együttes utánozza.

A mai New Orelans-i zenekarok közől megemlítjük Tony Almerico és Geroge Girard trombitások zenekarait. Mindkét együttes a régi hagyományokat folytatja. George Girard néhány éve Jack Delaney pozanossal kiadott egy lemezt Armstrong tiszteletére, ahol trombitajátékát és énekhangját hangról hangra utánozzák. A leme nagy sikert aratott.

Tony Almerico New Orleans Five együtteséből vált ki és alakított önálló zenekart Pete Fontain klarinétos. Fontain ma New Orleans egyik legdivatosabb muzsikusa, de játékának már nincs sok köze a dixielandhoz, de más jazzstílushoz sem.

Tony Almerico és George Girard vezeti a Bourbon Street All Stars nevű 10-15 tagú utcai fúvószenekart, akik évente 2-3 alkalommal különböző parádékon szerepelnek.

Mint már említettük, a dixieland zenekarok részletes felsorolása lehetetlen. A következőkben folytatjuk a műfaj képviselőinek vázlatos bemutatását.

Mielőtt az európai Revival együtteseket bemutatnánk, néhány szót kell ejtenünk a nagyzekari dixieland stílusról.

A nagyzenekari dixieland Bob Crosby (Bing testvére) együttesének nevéhez fűződik. A hagyományos ritmusszekción kívül 6-7 fúvosra bővült Crosby együttese, mégis sikerült megőriznie a dixieland hangzásvilágát. Azt hihetnénk, hogy egy ilyen létszámú zenekar részére mindent meg kell hangszerelni. Ez pedig elrontja a dixieland spontán hangulatát. Akik ezeket az ellenvetéseket teszik, valószínűleg nem gondolnak arra a hagyományos összeállítású dixieland együttesek darabjait is (vagy legalább egyes részeti) mindig meghangszerelik.

A stílus gyökereit megtalálhatjuk a korai, 1926-28 körüli Fletcher Henderson zenkar felvételein. Pernye András találóan nevezi ezt a zenét "kacsacsőrű emlősnek", már nem teljesen improvizált, de még nem nagyzenekari jazzról van szó.

Mik a legfontosabb stílusjegyei a Croby-féle nagyzenekari dixielandnek? Megkomponált, hangról-hangra leírt részek váltakoznak impovizált részekkel. Gyakori, hogy a megírt kórusok fölött hallunk szabad szólókat. Azaz tetszetős átmenet a dixieland és a swing között.

A Bob Crosby zenekar 1940 körül vált világszerte ismertté. Kiváló szólistái közül megemlíthetünk néhányat: Yan Lawson, Billy Butterfield trombitások és Irving Fazola klarinétos azok, akik a Revival mozgalom vezető egyéniségei közé tartoztak. Matty Matlock, az együttes hangszerelője szintén klarinétos. Fazolával együtt egy külön klarinétstílust alakítottak ki. Mély "fa-hangjuk" az Edmond Hall-féle klarinétiskola ellenpólusa.

A zenekarból két szólista vált világhírűvé: Bob Haggart (bőgő) és Ray Bauduc (dob). Ők játszották lemezre bőgő-dob duetben 1938 októberében a "The Big Noise from Winnetka" című szerzeményüket, ami azóta is állandóam műsoron van. Nemrégen Chico Hamilton triója két dob, bőgő összeállításban készített új felvételt belőle, amely a 3 lemezes "The Definitive Jazz Scene" sorozatban nálunk is forgalomban volt. Ez év áprilisában az Egyetemi Színpadon Vajda Sándor kitűnő előadásában hallhattuk.

Bob Haggart egy sor lemezt készített a Bob Crosby zenekarral, amelyeken bluesokat fütyül. Külön említésre méltó a Crosby nagyzenekar néhány tagjából alalkult improvizáló kisegyüttes, a Bob Cats.

A stílust hamarosan újabb és újabb zenekarok vették át. Jimmy McPartland, Eddie Condon és más élvonalbeli muzsikusok alakítottak hasonló zenekarokat.

A nagyzenekari dixieland felvételek közül legismertebbek: "Bluin The Blues", "March of the Bob Cats" és a "Korcsolyázók" című keringő jazzfeldolgozása.

Magyarországon az ötvenes években a Holéczy együttes képviselte ezt a stílust. A Magyar Rádió magyar jazztörténeti sorozatában nemrégiben néhányat bemutatott az együttes felvételei közül. Az "Ory' s Creola Trombone" című lemezre (Papp Gyula hangszerelése) a hagyományos jazzmuzsika minden barátja méltán lehet büszke.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a nagyzenekari dixieland stílus érdekes színfoltja a Revival mozgalomnak. Az, hogy ez a fajta muzsika manapság ritkán hangzik fel, összefügg a nagyzenekarok fenntartásának ma is aktuális anyagi nehézségeivel. (folytatjuk)

Jazzhiradó. A Benkó Dixieland Klub Tájékoztatója. 1972/6/7/8 (június/július/augusztus)