2020-09-28    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1938-01-01 • Falk Géza

az amerikai négerek zenéje, amely kidolgozottabb, művészibb kivitelben polgárjogot nyert az egész világon. A jazz-zene a régi szalonzenekari stílus modernebb, merészebb, lüktetőbb, ritmikusabb és feltétlen szinesebb folytatása. Szórakoztató jellegű és főleg a tánczene szolgálatában áll. Mindfejlettebb formájában harmóniai, színkeverési és főleg melodikai szempontból igen kifinomodott és európaibb lett, aminek okát abban az egyszerű tényben kell keresnünk, hogy a jazz-zene hódítása és a rosszabbodó megélhetési viszonyok következtében mindtöbb képzett és diplomás muzsikus állt e stílus szolgálatába. A jazz-zene értékei és előnyei: gazdag ritmika, eleven, vagy éppen szentimentális melódia, izzó, szenvedélyes, merészebb és “modernebb” harmóniaképzés, szines, változatos és meglepő zenekari gondolkodás (hangszerelés) és az egész stílusnak lényegében való újszerűsége, az addigi szalónzenétől erősen eltérő zenei nyelvezete. Hátrányai: a merev és sablónos formaképzés, a dallamok nagy közössége, a kialakult néhány tánctípus (blues, tangó, foxtrott, valcer stb.) megkövesült ritmusképlete, a harmóniaképzés és a hangszerelés már jellegzetessé vált receptjeinek állandó használata. A jazz-zene – klasszikus zenévé való emelkedése nehezen képzelhető el, mert az állandó fejlődés, formai, harmóniai,, hangszerelési, nyelvezet- és stílusbeli haladás helyett a már elért szokványokkal küzd, él és így egy helyben marad. Ha a jazz-zene eredeti invenciójú, a sablónokat sutbavető, a szórakoztatáson túl az élvezetnyújtás magasrendű eszméjét hirdető mesterek kezébe kerülne, akkor feltétlen fejlődne. Erre azonban nincs sok remény. A jazz-zene nagy hódítóereje egyenletes dobütéseiben, határozott és feszes tempóiban, kialakult nyelvezetében keresendő. Mert a világháború utáni európai ember nagyon fáradt, felszínes, könnyű, szórakozásokat kereső és túlzottan igénytelen volt. A jazz-zene szigorú és kemény ritmusélete mederbe szorította, lekötötte és összefogta a szétzilált idegeket, összegyűjtötte az ezerfelé kalandozó figyelőképességet és ritmikus, vagy éppen szentimentális dallamaival magához édesgette a szórakozni vágyó fáradt embert. A lassan feleszmélő, megerősödő, újra élni tudó, világszemléletében felszabadiló és fejlődő emberiség azért tartott ki továbbra is a jazz-zene mellett, mert közben a stílus maga is fejlődött, változott és erősödött. Az emberiség mai kultúrélete épp úgy eseménytelen és fejlődés nélküli, mint a jazz-zene utolsó néhány éve. Így kitartanak egymás mellett. Viszont valószínú, hogy az emberiség lelki megujhódása esetén az őt szolgálójazz-zene újabb fejlődése is komoly lendületű lenne.

Kis zenei lexikon