Ha a zenei hang születését, életének lecsengését, lassú, szinte felfoghatatlan elmúlását megakarjuk tapasztalni, nehéz lenne érzékletesebb példát találnunk, mint a megpendített gitárhúr. Amíg más hangszer esetében kissé rejtélyes fizikai jelenség van a hang keletkezésének hátterében, addig a gitárnál úgy tűnik mindent értünk. Talán ez a természetes közvetlenség lehet az egyik oka annak, hogy az akusztikusgitáron játszó emberrel, és zenéjével mintha bensőségesebb viszonyban lennénk mint például egy billentyűs hangszeressel. Sok dolog lehet még, ami az egyszemélyes gitár-produkciók intimitását erősíti, de ezt már inkább valóságos koncert-élményekkel példázhatnánk
Május 10-19. között az Akusztikus Gitárzene Közhasznú Egyesület szervezésében került megrendezésre az I. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál Magyarországon. Az eseményt Szabó Sándor gitárművész, és hangmérnök kezdeményezte, akinek most régen dédelgetett vágya vált valóra. A világszerte elismer magyar művész külföldi koncertjei alkalmával került kapcsolatba azokkal a szintén nemzetközi hírű kollégákkal, akiknek kivételes produkcióit végre a hazai közönség is hallhatta. A kilenc különböző magyar városban rendezett koncerten külföldről a japán Isato Nakagawa, az olasz Franco Morone, a német Peter Finger, mindhárman hazájuk elsőszámú akusztikus-gitárművészeként szerepeltek a fesztiválon, de természetesen a magyarok is a legmagasabb szinttű képviseletet prezentálták a tizenhat húros hangszeren játszó Szabó Sándor személyében. Előadásaikat az a néhány ezer szerencsés érdeklődő hallgathatta meg, akikhez eljutott a méltatlanul szerény hírverés.
A budapesti Csili Művelődési Központ Gaál Imre Galériájában rendezett záró koncert előtt Mezey Béla, a szervező egyesület elnökségi tagja már élményekkel feltöltődve csigázta az érdeklődésemet. Ezek a produkciók helyre és személyre szabott zenét jelentenek; nem mereven, előre tervezett programról van szó, hanem olyan zenéről, melyben a pillanatnyi helyzet szülte virtuóz, improvizatív megoldásoknak is komoly szerepe van. Mind a négy muzsikus más-más hangszeren játszik, tehát már ezáltal is rendkívül változatos a produkciók hangzása, de a négy egyéniség által az a benyomásunk, hogy szinte teljesen különböző zenei világot képviselnek mely valójában mégis nagyon összetartozik. Ezek után elgondolkozhat a közönség, hogy még mi mindent rejthet az akusztikusgitározás, mint lehetőség, melyből most első alkalommal kaptunk ilyen gazdag ízelítőt mondta Mezey Béla.
Nos, a gitárosokat hallgatva bennem az a felismerés is megfogalmazódott, hogy itt nem csupán a köztudatban élő virtuozitásról beszélhetünk. Ezek a muzsikusok úgy uralják a hangszer számtalan, személyes felfedezések útján megfejtett titkát, hogy közben zenélnek a szó legnemesebb értelmében. Egyedül képesek egy olyan telített, gazdag, komplex muzsika megszólaltatására, melyben a dallam, a prím mellett ott a második, a harmadik szólam, a varázslatos akkordok, tömbök, vagy felbontások formájában, a basszus, a ritmus vagyis minden, ami zene. Továbbá rendkívül széles dinamikai, és hangszín-skála jellemezte még a produkciókat; nem beszélve a lehető legváltozatosabb, ötletesebb speciális effektek használatáról, mely alatt mondanom sem kell szintén valódi, akusztikus, és nem elektronikus hangképzést értek. Hosszan elemezhetnénk az egyes előadók produkcióit is; a műfajok, a különböző stílusok, irányzatok vonatkozásában, de ha általában kétes kimenetelűnek véljük a zene verbalizálását, akkor ez most különösen érvényes. Nem mondhatunk mást: briliáns produkcióban volt része azoknak, akik jelen voltak. Itt a muzsikusok személyisége, kifinomult muzikalitása, elképesztő hangszertudása, az általuk teremtett atmoszféra jelentette a varázslatot. Az akusztikusgitározásnak nem egy konkrét műfaj szakmai vagy esztétikai beidegződései szabnak irányt, hanem egyetlen muzsikus, belső, személyes esztétikai, sőt szellemi irányultsága. Értelmetlenné válik a könnyűzene-komolyzenekérdés, mert a szólista repertoárján szerepelhet népzene, kortárs zene, jazz-es improvizáció, klasszikus kompozíció, rock vagy blues, a lényeg nem ezekben, hanem a személyes megformálásban, az interpretációban és a hangzásvilágban keresendő.
A modern fingerstyle gitározás alapvetően szólista műfaj. Egy ember produkciójára nem nagyon mozdul meg a közönség, de ha három-négy muzsikus összefog, már van esély a nagyobb érdeklődésre. A hangszer valójában még nincs is igazán felfedezve; rengeteg lehetőséget rejt magában. Akinek egyszer is személyes élménye volt ez a fajta gitárzene, az a jövőben is keresni fogja. Szabados György gondolatát kölcsönözve: ha egyszer valami jót adnak az embereknek, arról nincs az az Isten, hogy lemondjanak fűzte hozzá Szabó Sándor.
Mindezek tükrében már természetes, hogy vagyunk néhány ezren ebben az országban, akik várjuk a jövőre rendezendő II. Akusztikusgitár Fesztivált. |