2020-11-27    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1997-01-01 • Ittzés Tamás
HUNGARIAN GYPSY RAGTIME 1905-1919

Hungarian Gypsy Ragtime 1905-1919.
The Original Recordings. Early Syncopated Music of the Austro-Hungarian Monarchy.
Cake Walk, Ragtime, One Step, Two Step, Fox Trott, Shimmy

Ha valaki hallott már cigányzenekart játszani (s ki ne hallott volna?), az tudja, hogy a cigányok mindent képesek a saját stílusukban elõadni. Bármit integrálnak, saját zenei világuk szerves részévé téve azt. Ez mindig is így volt, hiszen a cigányzenekarok az adott kor legnépszerûbb darabjait, nótáit játszották. Eredetisége, vagy különleges hangzása okán ez a fajta cigánymuzsika a legfelsõbb társadalmi körökben is népszerûvé vált a múlt század második felére. Azt mondom, hogy ez a fajta, hiszen az eredeti cigány népzene valami egészen más. Az általánosan cigányzeneként emlegetett stílust inkább nevezhetnénk urbánus cigányzenének (ami nem azt jelenti, hogy nem fordult elõ akár a legkisebb falvakban is). Ez az "urbánus cigányzene" jóval inkább állt kapcsolatban a korszak népszerû magyar zenéjével (pl. a mûzenével), mint az igazi cigány népzenével. Persze ettõl ez még igazi cigányzene, ez az õ saját stílusuk. (Brahms Magyar táncok címû ciklusa jó példája a magyar "urbánus" cigányzene hatását tükrözõ, illetve annak hatására létrejött komolyzenének.) És, mint az elején már említettem, a cigányok bármilyen stílusú muzsikát képesek voltak repertoárjukra tûzni. S ezen a ponton jön be a képbe a jazz. A cigányzenekarok mindig is fantasztikusan naprakészek voltak. Ha hallottak egy nótát, ami népszerûvé válhatott, másnap már játszották is. Sokszor õk tették ezeket a számokat igazán népszerûvé. Ez történt a jazzdarabokkal is.

Jelen CD a XX. század elején készült régi felvételeket tartalmaz, melyeken fõként ifj. Berkes Béla és cigányzenekara muzsikál. Berkes a "császári és királyi udvari tánczenész" kitüntetõ címmel dicsekedhetett. Ez azt jelenti, hogy a zenekara által játszott darabokat az ország legelõkelõbb nemessége is hallgatta alkalmanként. S ez nyilván befolyásolta a korabeli zenei közízlést is. A tény, hogy a sokat turnézó Berkes-zenekartól ilyen sok jazzfelvétel maradt ránk, azt bizonyítja, hogy a ragtime és az "õs-jazz" darabok meglehetõsen népszerûek voltak akkoriban. Nyilvánvaló, hogy a cigányzenekarok nélkül Magyarországon a ragtime és a jazz népszerûségi szintje jóval alacsonyabb lett volna a század elsõ két évtizedében. Noha Bécsben és Budapesten is voltak olyan kabarék, színházak, ahol fekete amerikai mûvészek léptek fel (illetve feketére festett fehérek játszottak, csakúgy, mint az amerikai minstrelekben), s noha ezek a helyek rendkívül népszerûek voltak, a cigányok mindenképpen úttörõk voltak e téren, s nagyobb benyomást gyakoroltak az emberekre. Kiváltságos helyzetben voltak, irányították, de legalábbis befolyásolták a zenei közízlést.

Az Alexander's Ragtime Band címû, máig is slágernak számító 1911-es Irving Berlin szerzemény egy évvel késõbb három különbözõ szöveges feldolgozásának köszönhetõen. már Magyarországon is népszerû volt. Egyik magyar szövege miatt gyakran (mint itt is) Medvetáncként szerepel. A többi, a CD-n szereplõ szám ma már nem igazán ismert, viszont kedvelt darabjai voltak a közönségnek abban az idõben, amikor az amerikai zene legalábbis annyira egzotikus volt a magyarok számára, mint a magyar cigányzenekar lehetett az amerikaiaknak. Habár eddig amerikai zenérõl beszéltem, jelen válogatás tartalmaz több monarchiabeli szerzõtõl származó szerzeményt is. Monarchiabeli szerzõket említek, s nem külön magyarokat, osztrákokat, hiszen Budapest lakosságának jelentõs hányada volt német ajkú, ahogyan sok, többnyire a nemesség soraiból kikerült, zenével is foglalkozó, esetenként komponáló magyar is élt Bécsben. Azt nem is említve, hogy noha az osztrák dominancia egyértelmû volt, a magyarok, szlovákok és más nemzetek oda-vissza erõsen befolyásolták egymást minden téren, fõként zeneileg. S a cigányok fontos részét képezték ennek a furcsa multinacionális társadalomnak.

A meglehetõsen egysíkú, teljes zenekari hangzásnak köszönhetõen jelen válogatás valószínûleg nem annyira élvezetes az átlagos hallgató számára, mint amilyen fontos a magyar jazztörténet szempontjából. És ez nem is csak magyar jazztörténet. Ez meglehetõsen nemzetközi jazztörténet, elég csak a lemezkiadókat nézni, akiknél (így a Columbiánál is) eredetileg megjelentek ezek a felvételek. Simon Géza Gábor érdeme, hogy összegyûjtötte, kiválogatta és kiadta ezeket a mérhetetlenül fontos korai felvételeket. Köszönet illeti Wolfgang Hirschenbergert (Bécs, Ausztria) és Rainer E. Lotzot (Bonn, Németország), hogy Simon rendelkezésére bocsátották a magángyûjtémenyükben szereplõ darabokat. Biztos vagyok benne, hogy kutatók, diszkográfusok, történészek és a jazzrajongók egyértelmû örömmel üdvözlik a tényt, hogy ezek az eredeti felvételek immár mindenki számára hozzáférhetõek lettek.

A Hungarian Gypsy Ragtime 1905-1919. The Original Recordings (Pannon Jazz PJ 1022) CD borítószövege (1997)