A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

Kicsi gyerekként, amikor már olvasni tudtam, legszivesebben két könyvet forgattam: Péterffy Ida Kis történetek nagy zeneszerzőkről (1963) és Láng György életrajzi regényét Johann Sebastian Bachról, A Tamás templom karnagya (1941) címmel. Ismerkedésem Péterffy Idával ekkoriban befejeződött, Láng György mint szerző – noha zeneszerzőként csak felnőttként azonosítottam -- később több zenei könyvvel is ismerőssé lett: Joseph Haydn (1959) vagy a Beethoven tavasza (1973); írt kismonográfiát Bartók Béláról (Bartók élete és művei,1947), a képzőművészet sem hagyta érintetlenül, tanult is a Képzőművészeti Főiskolán, és Boticelli életrajzát is megírta regényes formában (Primavera,1969).

Láng György (1908-1976) zeneszerző, karnagy, író 1926-1931 között a Zeneakadémia hallgatója volt, zeneszerzést Kodály Zoltánnál tanult. Muzsikusi működése kevéssé közismert, mint ismeretterjesztő regényes életrajzai. Vajon hányan ismerik akárcsak a Hungaroton 1998-ban megjelentette CD-n hallható -- hegedűre és zenekarra (Concerto ebraico), valamint hegedűre és zongorára (A faun halála, Chanson d’automne, Fleur du délice) komponált -- műveit? További kompozícióiról nem is szólva. Bizonyára sírkövén ezért is változott a sorrend: „író és zeneszerző”.

Bibliográfiáját szemlézve, a fentebb említett könyvek mellett meglepő kötetcímek tűnnek szembe a csak klasszikus zenei működését ismerőknek: SZÍV és SZAXOFON, Te szőke gyerek – Egy kocsmazongorista emlékei. Szív és szaxofon című regénye 1947-ben jelent meg az Athenaeum Kiadónál, utóbbi, önéletrajzi kötete több mint ötven évvel később a Glória Kiadó gondozásában. Láng György e két könyve apropóján került a jazzkutatás figyelmének körébe.