2020-06-06    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1912-08-07 • Lavotta Rudolf
RAG-TIME

Nagyrészt a négerek kezében van az amerikai népzene mûvelése. A néger muzsikusok körülbelül olyan szerepkört töltenek be Amerikában, mint nálunk a cigányok. Exotikus zenéjüket magukkal viszik mindenüvé, a modern dalokat átformálják tetszésük szerint s különös hangzású ritmusokkal vegyítik. A rag-time különben tipikusan néger talámány. Nem kompozició, hanem tisztán ritmus-képlet, melyet az elõadó önkényesen formál, amint éppen kedve tartja. Persze az eredeti néger dalokat, melyek néhány száz éve az Afrikából hozott rabszolgák ajkán zengtek, ma már teljesen elvesztek s legfeljebbb néhány motívum vagy daltöredék maradt fenn az utókor számára. Ezek is azonban a civilizáció folyamán lényegesen átalakultak.

A rag-time eredetérõl sokféle állítás van köztudatban. Állítólag a magyar cigányok játékmodorából eredt volna, mert a csárdásnak is hasonló a ritmikája. Azonban épp ilyen joggal a spanyol sarabande, vagy a kubai "Habanera" táncritmusát is a rag-time-mel lehetne kapcsolatba hozni. Igen nagy hasonlóságot mutat a skót népdalokban elõforduló zenei ékítéssel is, melyet "scotch-snap" néven szokás említeni. Lényegében semmi egyéb, mint szinkópás ritmus, melyet bármely európai dalra is lehet alkalmazni, mint például ebben a példában:

01.jpg (13515 bytes)

rag-time:

02.jpg (13231 bytes)

A néger népdalok ("raggers") az alsóbbrendû mutaványos bódék, varietés-szinházak, kocsmák és utcai énekesek privilégiuma s szinte érthetetlne, hogy miképen tudtak ezek a dalok a magasabb társadalmi körökbe férkõzni. A modern táncosok valóságos kultuszt csináltak a néger táncokból s alig 1-2 évvel ezelõtt valóságos járvány volt báltermekben a rag-time-re táncolt "clog dance" és a "dzsigelés".

Az eredeti rag-time-ot a négerek hosszúnyakú, öthúros mandolinnal (banjo) kisérik, melynek törzse borjúbõrrel van bevonva s csörgõkkel ellátva. Ezen a zajos és izléstelen hangszeren pengetik a ritmusokat, melyeket némely játékos mûvésziesen variál. Olykor a legváltozatosabb ritmusok kerülnek ki ujjai alól és a táncos bámulatra méltó ritmusérzékkel topogja hozzá a legraffináltabb táncfigurákat. A zene azonban igénytelen dallamfrázisokból alakul és jórészt a civilizált melódiák eltorzításából áll. Néhány amerikai néger dallam, melyet ittidézünk, a rag-time-ot csak elvétve használja. Ime néhány példa:

03.jpg (23662 bytes)

(Ez a dallam hasonlít egy skót népdalhoz, melyet "hom-pipe" nevû hangszeren ját-szanak. Ily nevû tánc is van.)

04.jpg (27709 bytes)

E dalokon erõsen érzik a modern hatás, de szerzõjük néger ember volt. Neve ismeretlen. (E sorok irójának egy martinique-i néger szobrász énekelte el Párisban.)

Miként az az amerikai, úgy az afrikai négerek is rendkivül muzsikálisak s ritmusérzékük igen fejlett. Érdekes psychologiai tünet, hogy a súlytalan (szinkópált) ütemtagok iránt sokkal fogékonyabbak, mint a súlyosak iránt. Burchell utazása alatt igen sajátos hangzat-kombinációkat észlelt a busmannoknál. A kafferek is sok zenészhajlamot árulnak el. Wallaschek könyvében idézi egy utazó jegyzetét, ki többszáz emberbõl álló tömegbõl hallott egy katona-dallamot énekelni, mely úgy hangzott, mintha egyetlen egy ember énekelte volna.

A rag-time újabb idõben az amerikai zenében annyira túlsúlyra jutott, hogy az "American Federation of Musicians" - amúgy is éles fajgyûlöletbõl - hadat üzent az ily modorban iró zeneszerzõknek. Mindazonáltal mégsem tudta elhitetni a világgal, hogy nem mind amerikai zene az, ami - néger.

Zeneközlöny, 1912. augusztus 7., p.736-738