2020-08-08    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1998-09-11 • Matisz László
QUARTET B interjú
f

„...zenei élményszerzésre megy ki a játék..."
QUARTET B interjú

 

A Quartet B már tavaly is biztató „jeleket" mutatott koncertjein, de első CD-jét, Jelek címmel az idén nyáron jelentette meg a Fonó Records. Egy szerencsére még létező „réteg” számára már a kiadó értékcentrikus profilja is garanciát jelenthet a produkció színvonalát illetően, de a még szűkebb értelemben vett jazz és népzenei berkekben elsősorban a hiteles személyiségek alkotta zenekar az igazi garancia; név szerint: Borbély Mihály (fafúvós hangszerek), György Mihály (pengetős hangszerek), Horváth Balázs (bőgő) és Sárvári Kovács Zsolt (dobok).

Az alábbi beszélgetés velük készült.

Gondolatokra, vagy valamilyen esztétikai értékekre utalnak ezek a „jelek"?

B.M.: ... igen, szándékosan többértelmű a cím.

Gy.M.: Természetesen a lemez címe is a szerzőtől származik, de egyetértettünk vele, elfogadtuk, és úgy értelmezzük, hogy mostantól fogva már hagytunk magunk után - magunkról - jeleket a világban.

B.M.: De ha valaki rezonál erre a zenére, érzi a pozitív kisugárzását, nem is kell különösebben magyarázni.

A JELEK zenei világát milyen mértékben befolyásolta a kísérletező kedv, vagy inkább egy tudatos koncepció valósult meg?

H.B.: Annyiban tudatos a koncepció, hogy a CD-n lévő valamennyi számnak Borbély Misi a szerzője. Tehát a megírt témákat illetően nem, de az improvizációkban és a kompozíciók felépítésében ott volt a kísérletező kedv is.

B.M.: Csak annyit fűznék hozzá, hogy bár ezek a számok viszonylag egy határozott elképzelésen alapulnak, nagyon sokat formálódtak az idők során, más muzsikusokkal is játszottuk - Becze Gáborral és Borlai Gergővel -, de úgy érzem, hogy most Balázzsal és Zsolttal alakult ki véglegesen az a sound, amelyet én a Quartet B igazi hangzásának tartok.

A népzenei motiváció honnan ered?

Gy.M.: Borbély Misivel mindketten egy-egy délszláv zenét játszó zenekarnál kezdtük - elég régen...

Ne titkoljuk, ez a Vujicsics együttes volt.

Gy.M.: ...igen, és a tököli Kóló zenekar. Közben már nem tudom hogyan, de ő is, én is a jazznél kötöttünk ki. Nálam ez szinte törvényszerű volt, mert én a népzenében is azt a lehetőséget szeretem a legjobban, hogy lehet improvizálni; különösen a balkáni népek zenéjében. De végül is először a jazztanszakon találkoztunk Misivel. Amikor pedig elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy megcsinálja ezt a félig népzenei, félig jazz alapokon nyugvó saját anyagát, olyan embert hívott személyemben, aki mindkét műfajban otthonosan mozog. Fontos, hogy mi emberileg is, régóta elég jól megértjük egymást. Egyébként jelenleg a Szirtosz együttesben is játszom, ahol időnként meg-megmutatkozik játékomban a jazz. Szerintem ettől gazdagabb lesz a zene, akár a jazz, akár a népzene oldaláról nézzük a dolgot.

A magyar jazz - ha létezik ilyen egyáltalán - kevésbé könnyű, intellektuálisabb zene, mint amilyennek a jazzt a világ számon tartja? Nálunk ugyanis ez a műfaj, vagy a kortárs komolyzenével, vagy a gyökerekig visszanyúló, ősi kultúrákkal fonódik össze leginkább. Mit gondoltok erről?

H.B.: Nálunk az amerikai jellegű jazz valamilyen szinten még mindig idegen ízlésvilág, és ha mi vonzódunk is ehhez, a gyökereink talán meghatározóbbak. Nem akarjuk feladni, amit itt megtaláltunk, ugyanakkor jól megfér emellett más irányú érdeklődés is.

B.M.: Az nem vitás, hogy a jazz amerikai gyökerű, és az ottani népzenékből, és különböző klasszikus zenei hatásokból jött létre. Amiben pedig közös nevezőt találtunk, hogy a mi európaiságunk, sőt kelet-európaiságunk is kicsengjen ebből a produkcióból. Egyébként ebben az országban jó néhány olyan együttes van, akik kifejezetten a magyar gyökerekre teszik a hangsúlyt. Mi egy kicsit tágabban - úgy is mondhatnám bartóki értelemben - fogjuk fel a hazánkat, amiben a keleti gyökereink is benne vannak és a nyugati hatások is; ez nemcsak a népzenére, hanem a kompozíciós zenére is igaz. Tehát mindezen hatások tiszteletben tartásával próbáltuk megtalálni a saját hangot, amelyben bizonyára nagyon sok „visszhangot” fedezhet fel az avatott hallgató.

Mellesleg nem túl sok nyugati civilizáció büszkélkedhet olyan gazdag népzenei kinccsel, mint amilyen ezen a „környéken", - nem csupán magyarlakta területeken - található.

B.M.: Egyetértek.

És a jazz - különösen az ‘50-es, ‘60-as évekbeli amerikai zenére gondolok - híresen érzéki jellege már kevésbé hatásos (értékes) manapság? Például a main stream ...

Gy.M.: Engem azért igen-igen fel tud izgatni némelyik - akár standardeket is játszó - kortárs amerikai jazz-zenész, mint például: Pat Metheny, John Scofield, Gary Thomas vagy Michael Brecker... Ők olyan felfogásban játsszák a régi standardeket, hogy azok akár új szerzeményeknek is jók lennének. Ráadásul úgy használják fel a kortárs zene vívmányait, hogy egy percig sem keltenek anakronisztikus benyomást.

A"Jeleket" hogyan fogadta a közönség és milyen visszhang jutott el hozzátok?

S.K.Zs.: Nincs okunk panaszra, nagyon jól fogadta a közönség. A lemez megjelenése óta hat-nyolc koncertünk volt, és átlag ötven ember hallgat minket alkalmanként, akik közül néhányan vesznek CD-t is.

Vannak-e zenei „korszakaitok", és milyen külső hatások, esetleg zenék befolyásolják? Zsolt, például a Te játékodat mennyire hatja még át Elvin Jones?

S.K.Zs.: Erősen és valószínűleg még sokáig. De vannak más példaképek is az amerikai zenében, mint: Bill Frisell, Joe Lovano és Paul Motian. Itthon pedig Szabados György és szellemi köre gyakorolt nagy hatást rám. Most a Misivel azt a zenét játszhatom amit annak idején nagyon megszerettem, és ami igazán közel áll hozzám.

H.B.: Számomra egyértelműen a jazz volt az első nagy hatás, és rögtön úgy is kezdtem zenét tanulni, hogy én jazzt szeretnék játszani. A korai Miles Davis zenekarok, Coltrene, élőben pedig Dresch Mihály zenéje oltott be. De lehetne sorolni sokáig Branford Marsalistól Dave Hollandig azokat a neveket, amelyek meghatározták az irányultságomat. Újabban viszont elég sok népzenét is hallgatok.

Gy.M.: Nálam két fontos műfaj határozza meg a mai napig is a zenei pályafutásomat. A népzene volt előbb. Sok, többnyire balkáni zenét játszó együttesben játszottam: szerb, horvát, macedón, később bolgár és görög zenekarok következtek - utóbbi a mai napig is működik. Ezeket a zenéket mindig fogom játszani, mert rendkívül izgalmasak számomra. A jazz-zel viszonylag későn kerültem kapcsolatba; rövid előtanulmányok után 24 évesen vettek fel a jazztanszakra. Ebben a műfajban szinte ömlesztve kaptam mindent. Nincs is ilyen jól követhető fejlődési görbém, mint amilyet az előbb a fiúk elmondtak, de nekem is vannak olyanok, akiket nagyon szeretek: Wes Montgomery, Pat Metheny vagy Abercrombie nevét említhetném.

A tanár úrhoz talán méltatlan ugyanez a kérdés, de így teljes a kör.

B.M.: Gyerekkoromban - a ‘60-as évek közepétől - az aktuális könnyűzene vitt engem is. A zeneiskolában természetesen a klasszikus volt a fő irány, süldőkoromban pedig - az akkor induló táncház mozgalom hatására - haraptam rá a népzenére, és pillanatokon belül a jazzre is. Ebben az időszakban gyakorlatilag három műfaj volt párhuzamosan fontos számomra.

Nem volt „identitászavarod"?

B.M.: Érdekes módon nem. Ahogy egy igazi, még mindenre nyitott fiatalnál ez normális, mindent meg akartam fogni. Volt olyan, hogy órákig bajlódtam apró furulya, vagy okarina lejegyzésekkel, utána pedig felvettem a szaxofont és a Parkert ugyanilyen módon kezdtem el tanulmányozni. Szóval nem az volt a kérdés, hogy mit fogok csinálni, csak az, hogy akartam tudni ezeket. És most épp ebben a zenekarban van ott a kohézió végre, az a szintézis, ami - úgy érzem - jó felé mutat, és ami az én ifjúkori irányultságomból ered.

Milyen lehetőségeket, perspektívákat láttok a mostani produkció után?

B.M.: Szeretném, ha ez a zenekar így egyben maradna. Ez nem olyan fajta zene, amelyet sokat kell játszani, és nem is áll szándékunkban bulit bulira halmozni. Zenei élményszerzésre megy ki a játék, nem pénzkeresésre. Ha hívnak megyünk, de kényszerhelyzetekbe nem akarunk belemenni.

’98. 09.11. péntek

ZENÉSZMAGAZIN