Gyors ujjak áthangolt húrokon
Ritka, érezhetően kelet zenéjéből táplálkozó gitárjátékot
hallgattunk Szabó Sándorral. Előadásából misztikus, homályba tűnt világ hangulata
árad. A művész oly korról szól, amikor az összejövetelek rituálék voltak, amikor
a zene segítségével egyfajta szellemi áldozatot mutattak be. Hasonló hatást szeretne
elérni koncertjeivel, lemezeivel; olyan hangulatot kíván teremteni, mely felébreszti e
szunnyadó érzést. Törökszentmiklósi lakásának asztalán az utóbbi évek zenei
termései között böngészek. Mindjárt itt egy júniusban kiadott önálló CD-lemez
Angliából. Az ő neve is szerepel a következőn és találok még két hagyományos
fekete korongot az USA-ból, melyen ő játszik. Remélem, hogy művészetét megismerik
majd hazájában is - mondotta tengerentúli kiadója. Sikerének önmaga kovácsa.
Otthonosan mozog az üzleti világban, kiterjedt levelezést folytat.
Jó ideje a Zen filozófia bűvkörébe került, de sokkal előbb
ismerkedett meg a gitárral. A kettő egymás hatását erősíti. Helybéli
magántanárnál kezdett, később vendéghallgatóként a Zeneművészeti Főiskola
dzsessz tanszakán tanult.
- A zene keltette fel érdeklődésemet a világ mélyebb jelenségei
iránt - pergeti vissza gitáros pályafutását. - Megtanultam úgy használni az
agyamat, ahogy kell. Észrevettem, bizonyos helyzetekben másként, hatékonyabban
működik. Nem tudtam például, hogy koncert után miért vagyok képtelen újból
felidézni percekkel előbbi improvizációimat. Amikor meghallgattam a felvételt, akkor
jöttem rá: ez valamilyen különleges állapot. Az utóbbi időben sokkal tudatosabban
figyelem a hasonló helyzeteket. Úgy érzem, megtaláltam azt a filozófiát, amely ilyen
tartalmakat szabadít fel bennem.
Előfordul, hogy egy ecsetvonással igazítanak a befejezett festményen,
húznak a végleges irodalmi szövegből. Ő ugyanarról a számról nem készít később
újabb felvételeket. Lehet, hogy nem lesz jobb, legfeljebb csak más - vallja. Ha
sikerül a zenei konstelláció, akkor nincs gond a muzsikával.
Kazettájáról szól a zene, a szolnoki Gelériában megrendezett három
társával - Major Balázzsal, Bagi Lászlóval és Massimo de Mattiaval - közös tavaszi
koncertjén élőben is hallottam. Milyen műfajban sorolható zenéje? Szerintem
szükségtelen valamilyen irányzathoz vagy valakire hasonlítani.
- Amatőrök utánozzák a másikat - emeli fel a hangját. A dalt
megfogalmazó, újakat mozgató szellemiséget képtelenség másolni. Lehet valaki
bármilyen bravúros technikájú zenész - akár a világ legjobbjai között is - belső
érték nélkül mutatványt, virtuozitást ad elő. Kopírozáskor a zenét féltem.
Stílusok eltulajdonítása számomra olyan, mintha elcsábítanám valakinek a
barátnőjét. Érdemes megfigyelni például a rockzenét. A felkapott csapatot követi
egy másik, egy harmadik. Az előbbiek kiöregszenek, kifulladnak, aztán a következők
lesznek a példaképek. Közben hígul a zene, mert már a példakép is egyveleget
játszott. Beszélhetnénk persze más zenei ágakról - akár az általam korábban
művelt jazzról - sőt az alkotó munka bármelyik területéről. Szellemileg az
eredetiből, az ősiből táplákozom. Ez alatt a keleti, a népi és a műzenét értem.
Májusban egy digitális technikával készült anyagot vettek fel
művészbarátaival Brüsszelben. A lemez jövő tavasszal jelenik meg.
Először ő is itthon próbált szerencsét. A számtalan hasonló eset
miatt elég egy rövid története a hazai lemezkiadásról. Zenei anyaga egy évig
feküdt a Hungarotonnál, mert arról volt szó, hogy megkötik a szerződést. Aztán
egyik pillanatról a másikra felmondták a megállapodást. Megkereste az egyik, innen
több ezer kilométerre élő producer számát, felhívta a telefonon, és percek alatt
megbeszélte felvételei kiadását. Amerikában. Lemezeivel a világon szinte mindenütt
találkozhatnak a gyűjtők.
Otthonosan mozog az akusztikában. Egyik gitárját saját maga tervezte.
A zenei függetlenség mellett elengedhetetlen az egyéni hangzás is.
- Olyan hangszer kell, amely ézéseimet tükrözi vissza, megfelel
elképzeléseimnek.
- Máshol talán jobban meg lehetne élni ebből a zenéből - vetem fel.
- Sehol. Egyébként meg lényegtelen, hova születtett az ember,
törvényszerű, hogy így történt. Ez van és kész. Szóval ha csak a zenével keresem
a pénzt, akkor már fél lelkem elveszett. Annak pedig, hogy mit látnak belőlem az
emberek - itt helyben, vagy másutt, nem tulajdonítok jelentőséget. Bizonyos
szempontból jobb rejtve maradni. Létezik belső tartás is. Az a fontos, hogy azok
értsenek, akiknek játszom.
Új Néplap, Szolnok, 1991. augusztus 7. |