Gyors ujjak áthangolt húrokon

Ritka, érezhetően kelet zenéjéből táplálkozó gitárjátékot hallgattunk Szabó Sándorral. Előadásából misztikus, homályba tűnt világ hangulata árad. A művész oly korról szól, amikor az összejövetelek rituálék voltak, amikor a zene segítségével egyfajta szellemi áldozatot mutattak be. Hasonló hatást szeretne elérni koncertjeivel, lemezeivel; olyan hangulatot kíván teremteni, mely felébreszti e szunnyadó érzést. Törökszentmiklósi lakásának asztalán az utóbbi évek zenei termései között böngészek. Mindjárt itt egy júniusban kiadott önálló CD-lemez Angliából. Az ő neve is szerepel a következőn és találok még két hagyományos fekete korongot az USA-ból, melyen ő játszik. Remélem, hogy művészetét megismerik majd hazájában is - mondotta tengerentúli kiadója. Sikerének önmaga kovácsa. Otthonosan mozog az üzleti világban, kiterjedt levelezést folytat.

Jó ideje a Zen filozófia bűvkörébe került, de sokkal előbb ismerkedett meg a gitárral. A kettő egymás hatását erősíti. Helybéli magántanárnál kezdett, később vendéghallgatóként a Zeneművészeti Főiskola dzsessz tanszakán tanult.

- A zene keltette fel érdeklődésemet a világ mélyebb jelenségei iránt - pergeti vissza gitáros pályafutását. - Megtanultam úgy használni az agyamat, ahogy kell. Észrevettem, bizonyos helyzetekben másként, hatékonyabban működik. Nem tudtam például, hogy koncert után miért vagyok képtelen újból felidézni percekkel előbbi improvizációimat. Amikor meghallgattam a felvételt, akkor jöttem rá: ez valamilyen különleges állapot. Az utóbbi időben sokkal tudatosabban figyelem a hasonló helyzeteket. Úgy érzem, megtaláltam azt a filozófiát, amely ilyen tartalmakat szabadít fel bennem.

Előfordul, hogy egy ecsetvonással igazítanak a befejezett festményen, húznak a végleges irodalmi szövegből. Ő ugyanarról a számról nem készít később újabb felvételeket. Lehet, hogy nem lesz jobb, legfeljebb csak más - vallja. Ha sikerül a zenei konstelláció, akkor nincs gond a muzsikával.

Kazettájáról szól a zene, a szolnoki Gelériában megrendezett három társával - Major Balázzsal, Bagi Lászlóval és Massimo de Mattiaval - közös tavaszi koncertjén élőben is hallottam. Milyen műfajban sorolható zenéje? Szerintem szükségtelen valamilyen irányzathoz vagy valakire hasonlítani.

- Amatőrök utánozzák a másikat - emeli fel a hangját. A dalt megfogalmazó, újakat mozgató szellemiséget képtelenség másolni. Lehet valaki bármilyen bravúros technikájú zenész - akár a világ legjobbjai között is - belső érték nélkül mutatványt, virtuozitást ad elő. Kopírozáskor a zenét féltem. Stílusok eltulajdonítása számomra olyan, mintha elcsábítanám valakinek a barátnőjét. Érdemes megfigyelni például a rockzenét. A felkapott csapatot követi egy másik, egy harmadik. Az előbbiek kiöregszenek, kifulladnak, aztán a következők lesznek a példaképek. Közben hígul a zene, mert már a példakép is egyveleget játszott. Beszélhetnénk persze más zenei ágakról - akár az általam korábban művelt jazzról - sőt az alkotó munka bármelyik területéről. Szellemileg az eredetiből, az ősiből táplákozom. Ez alatt a keleti, a népi és a műzenét értem.

Májusban egy digitális technikával készült anyagot vettek fel művészbarátaival Brüsszelben. A lemez jövő tavasszal jelenik meg.

Először ő is itthon próbált szerencsét. A számtalan hasonló eset miatt elég egy rövid története a hazai lemezkiadásról. Zenei anyaga egy évig feküdt a Hungarotonnál, mert arról volt szó, hogy megkötik a szerződést. Aztán egyik pillanatról a másikra felmondták a megállapodást. Megkereste az egyik, innen több ezer kilométerre élő producer számát, felhívta a telefonon, és percek alatt megbeszélte felvételei kiadását. Amerikában. Lemezeivel a világon szinte mindenütt találkozhatnak a gyűjtők.

Otthonosan mozog az akusztikában. Egyik gitárját saját maga tervezte. A zenei függetlenség mellett elengedhetetlen az egyéni hangzás is.

- Olyan hangszer kell, amely ézéseimet tükrözi vissza, megfelel elképzeléseimnek.

- Máshol talán jobban meg lehetne élni ebből a zenéből - vetem fel.

- Sehol. Egyébként meg lényegtelen, hova születtett az ember, törvényszerű, hogy így történt. Ez van és kész. Szóval ha csak a zenével keresem a pénzt, akkor már fél lelkem elveszett. Annak pedig, hogy mit látnak belőlem az emberek - itt helyben, vagy másutt, nem tulajdonítok jelentőséget. Bizonyos szempontból jobb rejtve maradni. Létezik belső tartás is. Az a fontos, hogy azok értsenek, akiknek játszom.

Új Néplap, Szolnok, 1991. augusztus 7.