2019-06-19    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1949-01-16 • ei
A ZENEAKADÉMIA NÖVENDÉKÉNEK JAZZ-REVÜJE A ZENEAKADÉMIÁN

Sthymmel Miklós (1920-1981) 1932-ben, 12 évesen lett a Zeneakadémia növendéke, gordonkaművésznek készült, tanára Kerpely Jenő volt; 1940-ben szerezte meg diplomáját. 1949. január 16-án jazz-revüjével szerepelt a Zeneakadémia Nagytermében. Nem alkalmi fellépésről van szó, hiszen ekkor már a gordonkaművész a jazz elkötelezettje is.

Zeneakadémiai évei alatt szaxofonozni is tanult. Tanára, Keil Ernő (1897-1984) azon muzsikusok közé tartozott, akiket Láng György Szív és szaxofon című regénye is megörökített: a klasszikus zene és a jazz egyaránt élete része volt, mindkét műfajnak elismert és élete végéig aktív művelője volt.

Sthymmel még zeneakadémiai növendékként 1937-ben megalakította Sthymmel Boys néven zenekarát, amely egyrészt a Magyar Rádió szolgálatában működött, másrészt rendszeres fellépője volt a budapesti kávéházaknak és mulatóhelyeknek, és külföldön is turnéztak. A tíz tagú szalon- és tánczenekar műsorát rendszeresen közvetítette élőben a Magyar Rádió. Abban az időben a Zeneakadémia Nagyterme nem csak a klasszikus zenének, hanem a szórakoztó zenének is helyt adott. Sthymmel 1949. január 16-án bemutatott jazz-revüje tehát nem számított szokatlan eseménynek.

Sthymmel mint növendék sem szakadt el a Zeneakadémiától: 1945 után ismét tanulmányokba kezdett az intéznényben, és karmesterként szerzett újabb diplomát. Mint karmester 1954-től a Fővárosi Nagycirkusz zenekarának lett a vezetője, folytatva ugyanakkor hangszeresként is zenekari tevékenységét együttesével és egyéb formációkban. Hangszerelőként és a jazz szakértőjeként a Magyar Rádió jazztörténeti előadójaként is népszerű volt.

Sthymmel Miklósnak s Zeneakadémia vonóstanszakától a zeneakadémiai jazz-revüig vezető pályája kivételesnek ugyan nem mondható, hiszen kortársai közül több zeneakadémiai növendék is a szórakoztatózene jelese lett, de jól példázza, hogy a magyarországi jazz és szórakoztató zene a század első felében és a háború után mennyire képzett muzsikusok “kezében” volt. Erre a Zeneakadémia tanárai, az intézmény oktatási színvonala garanciát nyújtott.