2020-08-04    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1990-11-22 • Király Ernő
A FEKETE ZONGORA. SZABADOS GYÖRGY zenei estje az M studióban

Nagy érdeklődéssel, kiváncsisággal mentem Szabados György kiváló budapesti dzsessz-zeneszerző, zongoraművész hangversenyére, amelyet a Vajdasági Zenei Ifjúság szervezett november 17-én szombaton este az M-stúdióban. Néhány évvel ezelőtt már hallgattam játékát, amely akkor igen elragadott. Szabados stílusa párját ritkítja s mondanivalójának skálája széles. Művei újabban a magyar népzenével ötvözött dzsesszalkotások. Ez alkalommal hangszerével - közel másfél órán át - szinte párbeszédet folytatott, viaskodott, majd egybeforrt vele, s ennek eredményeként egy csodálatos hangorgia keletkezett. A játék első fejezetében a zongora húrozata apró tárgyakkal, bigékkel, flastromokkal volt tompítva preparálva, ami által sejtelmes, éteri zene csendült fel Szabados ujjai nyomán.

A művész mintha azt súgdosta volna a zongorának: látod, mit tettem veled, hogy kedvemre társalogjunk. S ez után az éterikus "dialógus" után, a halk, finom neszekkel járó "cérnaszedés", a preparáció eltávolítás következett. A zongora felszabadított húrozata egyszerre orkánként zengett briliáns futamokkal, trillákkal díszítve, amely egy újabb párbeszédre ösztönözte partnerét, felkínálva annak minden dinamikai és technikai lehetőségeit. Ez olyannyira fokozódott, hogy a művész került "preparált" állapotba, ízig-vérig megmozgatta annak minden porcikáját, s a lelkéig hatolt, olyannyira, hogy még szólásra is bírta. A hangok forgatagával egyidőben nyüszítő, fájó, mélyen hörgő szavak, szófoszlányok kavarogtak, amely egy világfájdalmi megnyilatkozásnak, megrázó tükörképét sejtette, s egyben egyensúlyba hozta az előadott zene úgymond A B A formáját. A világot járó San Sebastiani Nemzetközi Dzsesszverseny nagydíjas művésze, Szabados György, ezúttal is felejthetetlen élményben részesítetta a közönséget, s a meleg tapsot ráadásokkal viszonozta. A hangversenyről hazafelé ballagva, Ady Endre A fekete zongora című versét motyogtam magamban:

Bolond hangszer; sír, nyerít és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.

Magyar Szó, 1990. november 22; Jazz Studium, No. 17. (1990)