2020-08-08    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1990-01-01 • Bicskei Zoltán
KÉPALÁÍRÁS II.

1987. november 17-én este a Kovács Tickmayer István és Dorde Delibastic kettőst hallottuk az újvidéki "M" Stúdióban. A nálunk szokatlan (zongora-ütőhangszerek) felállású duó fellépése Intellektual Cabaret néven, tulajdonképpen a Tickmayer Formatiót megelőző időszak összegzése volt. Egyfajta búcsúkoncert, ahol az elmúlt 3 év közös zenei anyagát mutatták be. Harminckettő hosszabb-rövidebb, néha csupán 1-2 percnyi időtartamú kompozíciót adtak elő, összefüggő egészként. Előadásukban dominált a jobbára rögtönözve éltetett muzsika, s így szervesen épült be műsorukba a látvány, a mozgás és más csak gesztus értékű zenék is.

A Tickmayer kompozíciók mellett Bach, Händel, Bartók, Szabados, Ellington, Cage, Weil, Kilar, Górecki, Krauze és más szerzők műveit játszották. A műveket nem zenetörténeti vagy időrendi sorrendben fűzték össze. A szerves összetartozást a darabok mélyrétegének hangulati-érzelmi-gondolati kapcsolódása biztosította. Hogy néhol a kelleténél jobban érezető volt a kollázsszerűség, annak egy-két felszínesebben, ötletszerűen illesztett darab lazító hatása volt az oka. Tickmayer egyéniségének köszönhetően mégis egységes előadást hallhattunk. Nemcsak kompzícióinak tiszta sallangmentes megformálása miatt. A szuverén érzésvilág improvizálva is éltetett elemisége és Tickmayer sajátos rálátása más szerzők műveinek előadását is hitelessé tette.

Dorde Delibasic ütős játékának ezen az esten kísérő jellege volt. Noha e fiatal muzsikus rendkívül finom részletmegoldásokkal gazdagította zenéjüket, játékából hiányzik a megformáló személyiség összetartó ereje. Szóló értékű, önálló szólamot nem hallottam tőle. Nem tudott teljes értékű partnere lenni Tickmayernek.

Érdekes megfigyelni a műsorukban jelenlévő - fentebb felsorolt - szerzők kapcsolódását a saját zenei világhoz. Az európai klasszikus zenéből a végtelen Bach, a nemes egszerűségű Händel és az irányzatokból "kilógó", besorolhatatlan Gesualdo szerepel. A XX. századi kortárs zenéből a lengyel vonalat emeli ki, a német irányzatokhoz ironikusan viszonyul. A népzenei kötődés nemcsak a saját darabokból érezhető ki, de Bartók, Szabados kompozícióinak jelenléte is hangsúlyozza azt. A jazz ritmusközpontúságát, valamint rögtönzést indító/növesztő hatását Ellington "dzsungel" korszakának egy régi darabja jelezte.

A rocknak a zenére figyelmet irányító szerepét egy Residents szám sajátos feldolgozása jelezte, amelyben nyoma sem volt a rock felszínes és egysíkú hangsúlyainak. A Tickmayer-Delibasic duó életerőtől feszülő zenéje egészséges iróniával is pöröl egy természetesebb, spontánabb zenélési módért. Tény, hogy a gyorsabb tempójú, motorikus ritmusú darabokat erőteljesebben játszotta a duó, de érzésem szerint fiatalos alkatuk és tapasztalatuk miatt nincs jogunk több befelé forduló, meditálóbb zenét hiányolni a duótól. És azért sincs, mert a hangverseny végi ráadásszám, a Reménykedés (1987), valamint a műsorban hallható Éhezőművész (1985), a Burdon (1987), és a Hommáge á Debussy (1986) már egy ilyen zenei világot is fölmutat. Ezek a kompozíciók már jobbára a Formatio által művelt zenékhez kapcsolódnak. A Reménykedés lassú, pár hangból épülő népzenei ízű dallamát táncosan pörgetett, cifrázott, szilaj ostinato ritmus vezette be, amely után a befelé forduló halk muzsika föloldásként hatott. A Reménykedést és az estet is, zsoltárokat idéző hangulatával, a végig egyszólamúan vezetett dallam megismételt halk változata zárta.

A cikk valószínűsíthetően 1987-ben keletkezett. Jazz Studium, No. 17. (1990)