2020-08-08    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1990-01-01 • Boda László
NYUGATI SZÉL. GRENCSÓ KOLLEKTÍVA 1988-89

Bíztató jelek

Talán megtörténik a rendszer- és szemléletváltás hanglemezkiadásunkban.
Talán teret nyerhet a kísérletező szellem, az eredeti zenei gondolat.
Talán kilépünk a nagy példányszámok bűvölétéből, és haszonnnak számít majd a szellem nyeresége is.
Talán több magas művészi színvonalú zenét hallgathatunk lemezről.

Bíztató jel, megalkult az Adyton Records, mely a magyar jazz legprogresszívebb vonalát karolja fel, Szabados György szellemi hatósugarába tartozó zenészek munkáinak kiadását vállalva. Olyan muzsikusokét, akiknek már tucatnyi albummal kellene rendelkezniük. (Dresch Quartet, Grencsó Kollektíva, Makuz Zenekar, Szabados György stb.) Már a kiadó első lemeze is (Grencsó Kollektíva 1988-89) híven reprezentálja a Szabados-műhely szellemiségét, mely felmutatja zenei gyökereinket és lehetőségeinket - egyértelművé téve zenénk keleti eredetét, érzékelhetővé népzene és műzene metszéspontját, megtalálja a megírt és az improvizatív zene egyensúlyát -, és egyaránt beilleszkedik a modern jazz és a kortárs zene csak ritkán találkozó kifejezésrendszerébe, mégpedig úgy, hogy megmarad - hittel, de hamis pátosz nélkül -, félreismerhetelenül magyarnak. E műhely nyitott szellemét jelzi, hogy tagjai - Szabados György zenei elképzeléseit több irányba kibővítve - egyenként is életképes zenei koncepciót tudtak kialakítani. Ezt támasztja alá a Grencsó Kollektíva első lemeze is, melyen az együttes fiatal tagjai (Boór Zsuzsa, Vaskó Zsolt, Benkő Róbert, Gerőly Tamás, Grencsó István, és vendégként Baló István) Grencsó István kompozícióit és hangszereléseit adják elő.

Zavarbaejtően eredeti ez a lemez, mert a két, látszólag merőben ellentétes zenei világú lemezoldal mégis egységes egészként, és teljességigényünket kielégítve él tovább bennünk. Az "A" oldalon egy kitűnően megszerkesztett, biztos arányérzékkel összeállított, egységes zenei világú Bujdosó-szvitet hallhatunk, melynek két szélső alappillére a Rákóczi búcsúja és a Kossuth-nóta. Gondolati íve így a két nagy szabadságharcunk közé feszül, megmutatva a hazájából számkivetett magyar lélek szabadság utáni sóvárgását, a fel-fel zokogó, mégis halk, visszafogott, férfias bánat kétségbeesett rezdüléseit.

Lélektani íve a búcsú szemérmesen kitárulkozó fájdalmától indul el (ld. a Rákóczi búcsúja görnyedten lépegető, fátyolos szépségű főtémáját), majd a Bujdosó tétova ritmikája, és a szaxofon kitörései pontosan idézik fel a bujdosó feszült lelkiállapotát, a sóvárgó várakozást, hogy aztán mindez a Kicsi lovam 3. részének szívbe markoló bőgő sikolyaiban, nyöszörgésében haljon el. Kis remekmű ez a héromrészes kompozíció, melynek első része játékos és mégis kemény, asszimetrikus ritmuskombinációkból áll, melyet a második rész fúvósainak borongós lírája ellenpontoz. Ezt söpri el aztán a harmadik rész bőgőjátéka, mely fokozatosan a semmibe tűnik. Ezután van hitele a Kossuth-nóta egy új szabadság elérésére ösztönző dallamának, mely itt, a szvit befejezéseként egyszerre hitvallás és felhívás értékű.

A szvit zenei egységét biztosítja a népzenei idézetek hangulati és érzelmi összekapcsolódása; a karakterükben hasonló, mégis változatos tónusú fóvóshangszerek hasnálalta (B-flat clarinét, tárogató, szaxofonok), az egymáshoz idomuló intonáció, valamint a ritmushangszerek és a bőgő példaszerűen kidolgozott, a dallamvivő hangszerekkel egyenértékű játéka. Jelentős teljesítmény ez a szvit, mert összetéveszthetetlenül egyénivé oldja a tradicionális dallamanyagot, új szintézist teremtve ezzel jazz és népzene közt.

Jónéhány lényegi hasonlóság, de számottevő különbség is felfedezhető az "A" és "B" oldal között. Az utóbbin is egyértelmű midenekelőtt a szerkesztés igényessége, a lemezoldal egységes zenei hangzásvilágának kidolgozása, a kiérlelt hangszerelői munka, a magas színvonalú, egyéni ízekkel tarkított kollektív játék. Viszont a másik oldallal ellentétben ezek a kompozíciók nem a magyar népzene hangrendszerét használják, hanem zenei gyökereik a modern jazzben (Eric Dolphy, Archie Shepp, Don Cherry, Art Ensemble of Chicago) fedezhetők fel. Érzékelhető a kínai, japán és jávai muzsika hatása is, főként a ritmushangszerek kezelésében és a tónusvilág kiválasztásában. Egyértelműen dominálnak a világos színek, a szívhez szóló dallamok és a különleges hangszerösszeállítások. Táncos lüktetésű egyéni hang ez, melynek jellemzője a könnyed báj, a felszabadult irónia és humor. A másik lemezoldal a lélek keserveit, a megszenvedett szabadságvágyat mutatja, ezúttal viszont azt mondhatjuk, hogy a "B" oldal legjobb felvételei egy kiegyensúlyozott és boldog, őszinte humorral teli, szabad világot tárnak elénk.

Pergő ritmusok, éles ritmusváltások, a lírai dallamok és látványos zenei ötletek közötti nagy kontraszt, és groteszk irónia jellemzi a Cirkusz bevonulása a parlamentbe és a Mezitlábas c. felvételt. Önmagában jól sikerült a Felirat fejfára című harmadik kompozíció is. Extatikus kitörés, mely A-nak emlékére készült. Ez a fájdalmas emelkedettség viszont, inkább a másik lemezoldalon való szerepeltetését tenné indokolttá. Itt kétségtelenül hangsúlyosabb a szerepe, mégis úgy érzem, hogy a személyes indítékok ezúttal fölébe kerekedtek a művészi megfonotlásoknak. Ez persze nem feltétlenül baj, a probléma inkább az, hogy a következő felvétel könnyed, felszabadult dallamvilága tökéletesen kioltja a Felirat fejfára adta lelkiállapotot. Túlságosan is egymás ellen dolgozik tehát a két kompozíció. A Zenekari gyakorlat táncritmusban záró felvételként való szerepeltetése tökéletesen indokolt, hisz a nyitó felvételhez hasonló karaktere kerekké teszi az oldal szerkezetét.

Összeségében csak örülhetünk a lemez megjelentetésének, hisz egyik nagy adósságát törlesztette ezzel hanglemezkiadásunk. Nagy erénye ennek a korongnak, hogy sikerült bemutatni Grencsó István karakteres muzsikájának két elkülönülő arculatát. Igaz, mély hit sugárzik ebből a zenéből, mindegyik kompozíciónak lassan hamvadó, belső izzása van. Melegedjünk!

Jazz Studium, No. 17. (1990)