2020-09-27    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1988-07-01 • Pogány György
BIBLIOGRÁFIÁK - MAGYAR DZSESSZLEMEZEK 1912-1984

A zenei tájékoztatás eszköztára fő vonalaiban azonos a külömböző szakterületek tájékoztató eszközeivel, ugyanakkor nem elhanyagolható mértékben különbözik is azoktól. Az eltérés alapvető oka magában a zenében rejlik: a „zene” különféle hordozókon (könyv, folyóirat, nyomtatott zenemű, hangzó dokumentum) jelenik meg. A dokumentumok fizikai különbségei a bibliográfiai leírásokeltérő jellegében is tükröződnek: más-más adatokra van szükség egy könyv vagy egy nyomtatott zenemű biztos azonosításához. A zenei dokumnetumok legfitalabb tagja a hanglemez, helyesebben a hangfelvétel. A hangzó anyagokat regisztráló bibliogáfiák külön nevet is kaptak: diszkográfiának nevezzük ezeket az összeállításokat. Természetesen nem az elnevezés különbözteti meg a diszkográfiát a bibliográfiától. A funkciók (számbavétel, azonosítás, tájékoztatás) mindkét tájékoztató eszköz esetében azonosak, de ahhoz hogy ezek a funkciók a diszkográfiában megvalósuljanak, számos olyan adat szerepeltetésére is szükség van, melyekre a hagyományos dokumentumokat közlő bibliográfiáknál nincs szükség, illetve azok nem is léteznek. A hangfelvételen a zeneszerző gondolatait előadóművészek tolmácsolják: adataik feltüntetése elengedhetetlen a biztos azonosításhoz vagy az informáláshoz. Nagyon fontos a felvétel készítésének időpontja is, hiszen pályafutása során egy-egy előadóművész többször készíthet felvételt egy adott műről; a zenetörténészek számára nélkülözhetetlen az időpont feltüntetése a diszkográfiában.

Nem véletlen, hogy míg bibliográfia készítésére még csak-csak akad vállalkozó, diszkográfiára alig; komoly retrospektív diszkográfia csak elvétve jelenik meg, főleg Magyarországon. Az okokat keresve – miért van ez így – persze meg kell említeni a hangfelvételek gyűjtésének megoldatlanságát, a Nemzeti Hangtár hiányát. Aki magyar diszkográfia szerkesztésére vállalkozik, számolhat azzal, hogy a felvételeket csak nehezen, több közgyűjtemény anyagát átnézve tudja felkutatni, illetve olyan forrásokat is kényteln igénybe vennin (levéltárak, hanglemezgyárak irattári anyaga, a nyomtatott másodlagos források – gyári katalógusok, kritikák, kereskedelmi jegzékek -, magángyűjtők), melyekkel a hagyományos dokumentumokat feldolgozó bibliográfusnak nem vagy csak elvétve kell foglalkoznia.

Simon Géza Gábor munkája úttörő a magyar tájékoztató eszközöük sorában, gyakorlatilag az első magyar zenei diszkográfia, hiszem hasonló jellegű kiadvány csak a próia felvételekről készült (Pócsiné Munkácsi Gabriella: Irodalmi hanglemezek Magyarországon 1953-1974, 1975-1981. 1975, 1981), az eddigi zenei diszkográfiák vagy ajánló jellegű, a kereskedelmi katalógusok információs értékét alig meghaladó összeállítások voltak, vagy – elvétve – zeneszerzőkről készültek személyi diszkográfiák (legutóbb Fülöp Péter: Thhe discography of Gustav Mahler's Works. = Stuia Musicologica 26. köt. 219-248. l.) Magyar pédára, tapasztalokra tehát nem építhetett Simon Géza Gábor, így a diszkográfia a nemzetközi gyakorlat legjobbnak tűnő megoldásainak átültetésével készült.

A diszkográfia a magyar vagy magyar vonatkozású dzsessz hangfelvételek (hanglemezek és kazetták) adatait tartalmazza. Simon Géza Gábor a dzsessztörténész szemszögéből közeledett tárgyához: a dzsessz fogalmát meglehetősen tágan értelmezve azokat a műveket is feldolgozta, amelyeknek csak részei sorolhatók a dzsessz kategóriájába. A gyűjtés iéyen jellegű kiterjesztésével csak egyet lehet érteni, jó lett volna azonban a leírásokban utalni arra, hogy egy adott nű például dzsessz-szerű tánczenei felvétel. A diszkográfia összeállítója a kereskedelmi forgalomba került hanglemezek mellett felsorolja a kiadatlan, valamint a magánkiadásbn megjelent felvételek egy részét is. Ez utóbbiaknál azonban egyértelműen tisztázni kellett volna az előszóban a bekereülés szempontjait. Éppen ezeknéla felvételeknél talán a lelőhely feltüntetése is megoldható lett volna; ez ugyan nem elsősorban diszkoráfiai feladat, de a további kutatásokhoz mindenképpen értékes segítséget adna.

A kötet elrendezése betgűrendes, a förész (Magyar zenészek jazzfelvételei és magyaroszági jazzfelvételek) mellett külön fejezetben találjuk a licencfelvételek adatait. A Függelékbe kerültek a a műsoros kazetták és a videokazetták leírásai. Az egyes tételek a diszkográfiákban megszokott adatokat (a felvétel kész ítésének időpontja, a zenekar megnevezése, a lemez címe, a zenészek zene, a felvétel helyszyne, matricaszáma, a játszott darab címe,a lemez rendelési száma) tartalmazzák. Hiányzik azonban a zeneszerzők neve. Igaz ugyan, hogy a dzsessz improvizatív műfaj, az előadóművész személye a meghatározó, a zeneszerző neve sokszor megállapíthatatlan – ahl azonban ismert a komponista, mindenképpen indokolt nevének közlése. A diszkográfia anyagát három mutató tárja fel: a lemezantológiáké, a magyarországi készítésű mikrólemezeké, valamint a névmutató. A későbbi, átdolgozott és bővített kiadásban talán arra is lehetőség lesz, hogy a mutatórendszer kiegészüljön a művek cím szerinti visszakeresését lehetővé tevő mutatóval. Vitathatatlan, hogy a címmutató nemcsak terjedelmi gondokat okozhat: alaposan végig kell gondolni, hogy egy-egy mű az eredeti (jobbára angol nyelvű) címen szerepeljen-e, vagy – ha van magyar fordítása – a magyar címén.

Simon Géza Gábor diszkográfiája nemcsak a dzsessztörténet kutatóinak, hanem a zenei könyvtárosoknak is nélkülözhetetlen segédlet. (Simon Géza Gábor: Magyar jazzlemezek 1912-1984. Pécs, 1985, KISZ Baranya megyei Bizottsága – Baranya Megyei Művelődési Központ, 223 l. 188 Ft.)

Könyvtáros, 1988/7. 436-437.