2018-12-12    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2010-02-05 • Simon Géza Gábor
Magyar ragtime kották bibliográfiája, hangfelvételek diszkográfiája 1896 - 2009 Bevezető
Simon Géza Gábor: Magyar ragtime kották bibliográfiája, hangfelvételek diszkográfiája 1896 – 2009. Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest, 2009, 248 oldal, paperback

BEVEZETŐ

A magyar ragtime története szinte teljesen párhuzamos a világ más részein kialakult ragtime-fajták történetével.

A ragtime mindenekelőtt a francia quadrille-ből, a cseh polkából és schottisch-ból, valamint az európai, elsősorban francia indulókból eredeztethető. Fontos megjegyezni, hogy mindezekre táncoltak, éspedig páros táncokat. A páros táncok Afrikában ismeretlenek voltak.

A hangszerek is Európából származtak: a bendzsót a portugálok, a mandolint és a mandolinbendzsót az olaszok hozták a képbe. A korábban a ragtime előadás fő hangszerének tekintett zongorát olasz, német, francia, angol és magyar mesterek alakították ki.

A műfajcsoport első fecskéje a vaudeville társulatokban feltűnő, a több évszázados európai hagyományokat folytató fehérbőrű black face zenészek/táncosok által előadott cake walk volt.

A fehéreket utánzó, azokat jobbára karakírozó afrikai származású színesbőrű amerikaiak, mai szóhasználattal élve: az afro-amerikaiak által táncolt korai cake walk is egyfajta átmenetet jelentett a hagyományos afrikai csoportos táncok és az európai párostáncok között. A 19. század végén, a 20. század elején Európában is elterjedt színpadi formájában legtöbbször két vagy három pár táncolta. Nem volt ritka az sem, amikor két férfi táncos alkotta a duót. Egyes esetekben az előadók létszáma páratlan volt és nem volt ritka a hangszerhasználat sem. A Magyarországon ötször hosszú ideig, összesen több mint egy esztendeig vendégszerepelt Johnson & Dean páros férfitagja színesbőrű, női tagja fehérbőrű volt, ami az akkori viszonyok között igen ritka volt és nagy feltűnést keltett.

A 20. század végén, a 21. század elején sok tucat szakember végzett és végez ragtime-történeti kutatásokat. Ezek eredményeképpen mind világosabbá vált, hogy az először – még Amerikában is – szinte teljesen elfeledett, majd az 1973-as évtől, az osztrák családból származó Marvin Hamlisch The Sting (A nagy balhé) című filmzenéjének bemutatásától, sokáig szinte egyeduralkodó Scott Joplin mellett több ezer (!) európai és tengerentúli ragtime szerző és előadó működött. Ezek tevékenységéről a korabeli kottakiadások és hangfelvételek alapján, valamint a különböző újrakiadások alapján ma már igen széleskörű áttekintést kaphatunk. Elég itt talán egyetlen forrást, az Ausztráliában 2008. május 31-én nyilvánosságra hozott Ragtime Compendiumot idéznünk, ahol több mint 13 ezer (!) tétel az eddig ismertté vált olyan ragtime szerzemények száma, amelyek kottában is megjelentek. Hála a szerkesztőnek és munkatársainak, azt is tudhatjuk, hogy ezek jó része honnan és hogyan szerezhető meg kottában, vagy hallgatható meg akár azonnal MIDI-fájlként

. A mű 11 kategóriába sorolja a rag, ragtime, ragtime-jellegű, ragtime-befolyásoltságú kompozíciókat. Ez a besorolás tulajdonképpen alig megy túl azon, amit már Scott Joplinnál is meg kellett jegyeznünk, nevezetesen, hogy Joplin is rendkívül tágan értelmezte a ragtime-kört s darabjai között már a címben és/vagy az alcímben, tempójelzésben is feltűnnek szinte mindazok az alfajok, amelyeket a Ragtime Compendiumban megtalálunk. Néhány példa Scott Joplin szerzeményeiből, azok eredeti és magyarországi kiadásaiból:

A Breeze From Alabama. March and Two Step. Not Fast

Antoinette. March and Two-Step. Tempo di marcia

The Augustan Club Waltzes. Tempo di valse

Bethena. A Concert Waltz. Valse tempo

Bink's Waltz. Andante

The Cascades. A Rag. Tempo di Marcia

The Chrysanthenum. An Afro-American Intermezzo. Slow march tempo

Cleopha. March and Two-Step. Tempo di marcia

Combination March. Tempo di marcia

Country Club. Ragtime Two-Step. Slow march time

Elite Syncopations. Not fast

The Entertainer. A Ragtime Two-Step. Not fast

Eugenia. Slow march tempo

Euphonic Sounds. A Syncopated Two-Step. Slow march time

The Favorite. A Ragtime Two-Step. Slow march tempo

Harmony Club Waltz. Waltz

Heliotrope Bouquet. Slow march tempo. A Slow Drag Two Step

Leola. Two-Step. Slow march tempo

Magnetic Rag. Allegretto ma non troppo

Maple Leaf Rag. Tempo di Marcia

March Majestic. March and Two Step. Tempo di marcia

The Nonpareil (None to Equal) A Rag and Two-Step. Slow march tempo

Original Rags

Palm Leaf Rag. A Slow Drag. Play a little slow

Paragon Rag. Slow march time

Peacherine Rag. Not too fast

Pleasant Moments. Ragtime Waltz. Slow waltz time

The Ragtime Dance. A Stop-Time Two-Step. Not too fast

Reflection Rag. Syncopated Musings. Slow march tempo

Scott Joplin's New Rag. Allegro moderato

Sensation. A Rag. Tempo di marcia

Solace. A Mexican Serenade. Very slow march time

Something Doing. A Ragtime Two Step. Not fast

Stoptime Rag. Fast or slow

The Strenuous Life. A Ragtime Two-Step. Not fast

Sugar Cane. A Ragtime Classic Two-Step

Sunflower Slow Drag. Rag Time Two Step. Not fast

Swipesy. Cake Walk

The Sycamore. A Concert Rag. Tempo di marcia

Wall Street Rag. Very slow march time

A magyarországi, csak Scott Joplint és maximum az úgynevezett „klaszikus ragtime”-stílust ismerőknek bizonyára novum, hogy nemzetközi szinten a legtöbb kutató milyen, részben még a fentiekben bemutatottnál is szélesebb körben foglalkozik a ragtime világával, beleértve az európainak megmaradt, illetve európai származású ragtime szerzőket is.

Amennyiben a kompozíció címében, alcímében vagy/és tempójelzésében előfordul a „rag”, „ragtime”, „cake walk” szó, akkor automatikusan bekerült jelen kötetbe.

Ugyancsak bekerültek a jazz korai korszakából, amikor a később jazznek nevezett mindenfajta zenét még ragtime-nak hívtak,

- a ragtime befolyásoltságú blues-ok,

a ragtime táncból kialakuló korai foxtrottok,

a szinkópált keringők

- az intermezzók és two stepek széles skálája,

- az indulók,

- a novelty darabok,

- az operákból és más klasszikus zenei darabokból ragtime-osított kompozíciók,

- a ragtime stílusú/jellegű dalok (például indian songs, coon songs, ragtime songs)

- a ragtime keringők,

és mindazon klaszikus/kortárs zenei kompozíciók, amelyek már címükben is, vagy zenei tematikájukban cake walk, illetve ragtime hatást mutatnak.

Mindezek igen széles skálája található meg a Ragtime Compendiumban, amelyet mind legfrissebbet, iránymutatónak tekintettünk a magyar vonatkozású anyagok számbavételekor.

A korábbi jeles összefoglalókból mindenekelőtt a magyarul is olvasható Rainer E. Lotz-féle ragtime-értelmezést tekintettük példának (Rainer E. Lotz: Foolishness Rag. A ragtime Európában – új gondolatok régi hanghordozók kapcsán. In: Simon Géza Gábor [szerk.]: Fejezetek a magyar jazz történetéből 1961-ig. Magyar Jazzkutatási Társaság, Budapest, 2001, p.9-49.)

A sok ezer kottát és több tízezer hanglemezt áttanulmányozva arra az álláspontra jutottunk, hogy a hungaricum anyag gyakorlatilag lefedi a fent részletezett területeket – akár a Joplin-féle értelmezéseket, akár a Compendiumba belefoglalt darabokat veszük. Utóbbiban csak néhány magyar cím szerepel, ezért a magyar szerzők darabjainak ilyetén való feldolgozása abszolút nóvum.

Kutatásunk és kötetünk tárgya: mit hallgatott hangfelvételen és milyen kottákat tudott megvenni a magyar érdeklődő?

Ennek megfelelően elenyésző kivételtől eltekintve (amelyek egyértelműen a hungarica körébe tartozó darabok) kizárólag olyan kották és hangfelvételek kerültek jelen kötetbe, amelyeket Magyarországon, illetve korábban az Osztrák-Magyar Monarchiában adtak ki, illetve a külföldi anyagból egyértelműen azonosíthatóan forgalmaztak, korábban és jelenleg is magyarországi magán- vagy állami gyűjteményekben szerepeltek/szerepelnek. (Jellemző, hogy a legkorábbi ragtime kotta 1896-ban került Magyarországra, ugyanakkor az első Scott Joplin-kottát csak 1984-ban adta ki az Editio Musica Budapest, illetve az első Joplin darab hangfelvétele is csak 1983/84-ben készült el a Budapest Ragtime Együttessel.)

E tekintetben a dolgot még egyértelműbbé teszi, hogy a külföldön kiadott kottákon általában bélyegzőlenyomat, ritkábban felragasztott címke mutatja a magyarországi forgalmazást. A gramofonlemezeknél szintén a felragasztott magyarországi szerzői engedélyjegy és/vagy forgalmazói címke, adott esetben árcédula mutatja, hogy a hangfelvétel hazai forgalmazótól származik.

Tehát: okulva a korábbi, a katalógusokból és a hirdetésekből (is) vett másod- és harmadkezi információk megbízhatatlanságából, ezúttal csak személyesen ellenőrzött, azaz kézbevett, tanulmányozott tételek kerülhettek jelen kötetbe. További tételek tényleges előkerülésük után jelen kötet bővített, javított kiadásába kerülhetnek besorolásra, illetve a vonatkozó újdonságok publikálására lehetőség lesz az 1995. januárjában alapított Jazzkutatás című, immáron internetes havi folyóiratban (www.jazzkutatas.eu) is.

A hungarica mint olyan természetesen magába foglalja a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia anyagait éppúgy mint a küldöldre távozott, de magyar földön született, vagy az éppen innen elszármazott második generációs komponisták, előadók anyagát.

A hungarica fogalmába beletartoznak a külföldi darabok magyarországi kiadásai is. Ezek belefoglalása a jelen kötetbe pedig mind a kottakiadásban, mind a hanghordozó kiadásban jó környezet nyújt az összehasonlításra.

A Magyarországon született, de külföldön letelepedett (Seiber Mátyás, Jean Schwartz, Sigmund Romberg), valamint a második generációsok közül Dajos Béla és Joe Muranyi hanglemezei természetesen bekerültek jelen összefoglalóba.

Jelen összefoglalóból a huszadik századi külföldi (Claude Debussy, Darius Milhaud, Igor Stravinsky) és hazai (Binder Károly, Lendvay Kamilló, Petrovics Emil, Sáry László, Seiber Mátyás) klasszikus/kortárs zeneszerzők magyarországi kiadású, illetve forgalmazott ragtime darabjai sem hiányozhatnak.

Ugyancsak jelen vannak kötetünkben a magyar klasszikus és kortárs zenei előadóművészek (Földes Andor, Kadosa Pál, Budapest Brass Quintet, Liszt Ferenc Kamarazenekar, Miskolci Szimfonikus Zenekar stb.) Magyarországon és külföldön készült ragtime felvételei.

A rendszerváltásig Magyarországon működő külföldi intézetek, a Csehszlovák, a Lengyel, az NDK és a Szovjet Kultúrákban esetenként kis példányszámban, csaknem kivétel nélkül abban az egyetlen üzletben beszerezhető hanglemezek (SP, EP, LP) anyaga nem került besorolásra jelen kötetbe. Ugyancsak hiányzik ugyanezen korból a véletlenszerűen bekerült, illetve importált néhány nyugat-európai és tengerentúli ragtime lemezkiadvány is.

A rendszerváltás után bármely fajta importból, elsősorban CD-n, bekerült anyag teljességgel követhetetlen. Csak a legjelentősebb hazai ragtime-gyűjteményben, a Simon Archívumban több száz nyugat-európai és tengerentúli LP és CD található. Egyes tételeket innen az azonosításokhoz felhasználtunk, ám ezekből kizárólag a hungarica-anyagot vettük ki és tettük jelen kötetbe.

Nem szerepelnek jelen kötetben a VHS kazettákon, DVD-ken és CD-ROM-okon forgalomba került képfelvételek.

Az egyes kottákból, illetve hangfelvételekből sok esetben számos különböző kiadás készült:

- Amennyiben ezen különböző kiadások egyértelműen azonosíthatóak a gramofonlemez címkeszövegének változása és/vagy a betűtípusok és/vagy azok tördelése tekintetében, akkor azokat önálló kiadványként vesszük figyelembe.

A kottáknál a más színű és/vagy szövegű címlap jelzi a különböző kiadást. A nagy példányszámban eladott kottáknál külön is feltüntették, hogy hányadik kiadásról, vagy hányadik ezer kotta kiadásáról van szó. A kották elsősorban zongora, vagy ének és zongora letétben kerültek kiadásra és általában így is állnak rendelkezésre s így kerültek besorolásra a jelen kötetbe. A 19. század végén, a 20. század elején ezen kiadások címlapján feltüntették a további kiadásokat is, amelyek mind a kiadói szándékot, mind a tényleges akkori várható keresletet jól mutatják. Ezen adatokat a kották adatsorának végén dőlt zárójelben közöljük: /További kiadások: Salon-Orchester, Orchester/

A jelen kötet kéziratának 2009. évi véglegesítésekor a nem kézbevehető anyag csak egészen kivételesen, mindösszesen pár esetben került be, azaz mind a kottáknál, mind a hanghordozóknál ragaszkodtunk az eredeti darabok kézbevételéhez és nem változtattunk meg a nyilvánvaló névtévesztéseket, rosszul leírt számcímeket sem. E tekintetben alapvetően nyolc gyűjteményre támaszkodtunk

Simon Archívum, Budapest

Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány Magyar Jazztörténeti Archívuma, Budapest

Magyar Jazzkutatási Társaság Könyvtára, Budapest

dr. Bajnai Klára kotta magángyűjteménye, Csobánka

Pécsi Hangtár (Marton – Bajnai gyűjtemény) Közhasznú Alapítvány a Nemzeti Hangtár létrehozására, Csobánka

Kiss Gábor Zoltán gramofonlemez gyűjteménye, Budapest

Budapest Music Center Könyvtára, Budapest

Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtára

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, Debrecen

Támaszkodtunk ezen kívül Rainer E. Lotz, Bonn és Wolfgang Hirschenberger, Wien, magángyűjteményére, illetve az általuk szolgáltatott adatokra.

Kották adatpontosítására használtuk a Ragtime Compendium 8-at Ausztráliából. Tudomásunk van róla, hogy jelen kötet végleges változatának nyomdába adásának napjaiban, Michael Mathew (Adelaide) szerkesztésében 2009. június 30-án már megjelent a kilences verzió is, 782 újabb tétellel kibővítve, összesen 14483 tételre növelve az ismert ragtime-ok kottairodalmát. Ugyanitt található 4755 MIDI-fájl előfordulási helye is (http://users.sa.chariot.net.au/~mathewm/.

Jelen műben a kompozíciók címe szerint, betűrendben rendeztük az anyagot. Ennek megfelelően a kottakiadások bibliográfiája és a hanghordozók diszkográfiája egyetlen közös címszóként szerepel.

A címszóban először a kottakiadások, majd a hanghordozók felsorolása szerepel, jól megkülönböztethető módon, előbbiek valamennyi adata dőlt betűvel. Amennyiben több kottakiadó is kiadta a szerzeményt, akkor a címszón belül a kiadók betűrendjében szerepelnek. A hanghordozóknál az előadók szerinti betűrend az irányadó.

Amennyiben ugyanaz a kiadó, vagy/és lemezmárka több időpontban, több változatban kiadta az anyagot, akkor a a kottákon szereplő (vagy kikutatott) kiadási időpontokat, illetve a hangfelvételi időrendet vettük figyelembe.

A hangzó anyagoknál számos esetben előfordul, hogy ugyanaz a hangfelvétel akár azonos tíupsú, akár más típusú hanghordozón többször kiadásra került. Ezeket az első hangfelvétel kiadási adatai után folyamatosan soroljuk fel.

Az egyes adatsoroknál egyszerűsített bibliográfiai és diszkográfiai leírást használtunk. Ennek oka alapvetően terjedelmi. Jelen kötet terjedelme szolíd számítások szerint is körülbelül négy-ötszöröse lenne a jelenleginek, ha nem ezt az egyszerűsített, ugyanakkor a legtöbb felhasználó részére elegendő felvilágosítást adó leírást használtuk volna.

Ezen leírások a nemzetközi viszonylatban középszintű bibliográfiai, illetve diszkográfiai leírásoknak számítanak.

Az adatsor alakulása:

KOMPOZÍCIÓ CÍME, ALCÍME (CÍMVÁLTOZATAI) (Zeneszerzők/k/ - szövegírók/k/ - Hangszerelők neve/ (A copyright, illetve a kottakiadás éve)

KOTTAKIADÓ NEVE

Kompozíció címe, alcíme, ajánlása. Annak megnevezése, hogy milyen hangszerre/hangszercsoporttra iródott a kiadott kotta (Zeneszerzők/k/ - szövegírók/k/ - Hangszerelők neve/ Az első előadó/k/ ra és az előadás helyszínére vonatkozó, a kottán szereplő utalás. Kiadó pontos neve, székhelye/i/, kiadás éve (nyomólemez száma) /A kottacímlapra vonatkozó megjegyzések/ /A további, jelen kötetben külön nem tárgyalt, más hangszerösszetételű kottákra vonatkozó utalás „További kiadások:” összefoglalóval/

ELŐADÓ NEVE

(matricaszám/felvételi szám – ha létezik) Kompozíció címe, alcíme. (Zeneszerzők/k/ - szövegírók/k/ - Hangszerelők neve/ Előadó neve, a felvétel helyszíne, éve. A hanghordozó/k/ felsorolása: márkanév (kiadás országnevének rövidítése) lemezszám/kiadási szám (hanghordozó fajtája)

Minta:

LÁNY, LÁNY, KICSI FEKETEHAJÚ LÁNY... (MY BLACK HAIRED GIRLIE. EPISODE RAG) (LITTLE BLACK HAIRED GIRL) (EPISODE RAG) Op. 2 (Székely Aladár – Kalmár Tibor) (1919)

LEITNER M. L. ÉS FIA

My black haired girlie (Lány, lány, kicsi feketehajú lány...). Episode Rag Op. 2. Ének, zongora (Székely Aladár - Kalmár Tibor) Leitner M. L. és Fia, Budapest, 1919 (7954)

NEUMA

Lány, lány, kicsi feketehajú lány – Zongora (Székely Aladár) In: Simon Géza Gábor (szerk.): Dunapalota Ragtime. Rags of the Austro-Hungarian Monarchy, p.10-12, Neuma, Budapest, 1993 (ENJ 003)

Episode-Rag. Két klarinétra (Székely Aladár – Dudás Lajos) Edition Neuma, Budapest, 2007? (EN 207)

RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA

Lány, lány, kicsi feketehajú lány. Episode Rag Op. 2. - Ének, zongora (Székely Aladár - Kalmár Tibor) Méltóságos Gróf Csákyné Mancy Úrasszonynak mély tisztelettel ajánlom. Rózsavölgyi és Társa, Budapest - Lipcse, 1919 (R. és Tsa. 3980) /Táncosnő fényképével/

BOHÉM RAGTIME JAZZ BAND

Episode Rag, Op.2 (Székely Aladár – arr. Ittzés Tamás) Bohém Ragtime Jazzband, Kecskemét, 1994. Tandem Records (H) TR-HSJR 2004 CD (CD), Kecskeméti Jazz Alapítvány (H) BC 5009 (MC), Kecskeméti Jazz Alapítvány (H) BC 5109 (MC)

DUDÁS LAJOS

Episode Rag (Székely Aladár - Dudás Lajos feldolgozása) Dudás Lajos, Németország, 2007. Pannon Jazz (H) PJ 1061 (CD)

GRENCSÓ KOLLEKTÍVA

Little Black Haired Girl (Székely Aladár) Grencsó Kollektíva, Budapest, 1997. Mediawave Records (H) MWR 001 (CD)

VUKÁN GYÖRGY (GEORGE VUKÁN)

Episode Rag (Székely Aladár) George Vukán, Budapest, 1992. Hotelinfo – Ferdinandus (H) HSJR 2001 CD (CD)

A legtöbb kompozíció több, mint a fenti példa is mutatja, akár fél tucat címen is szerepel mind a kottákon, mind a hanghordozókon. Miután címszóként minden kompozíció csak egyszer szerepel a kötetben, az összes többi címet utalással látuk el arra a címszóra vonatkozóan, amely alatt az illető darabot tárgyaljuk.

EPISODE RAG, OP. 2 → LÁNY, LÁNY, KICSI FEKETEHAJÚ LÁNY...

LITTLE BLACK HAIRED GIRL → LÁNY, LÁNY, KICSI FEKETEHAJÚ LÁNY...

MY BLACK HAIRED GIRLIE → LÁNY, LÁNY, KICSI FEKETEHAJÚ LÁNY...

. A kötetben a hanghordozók fajtáját az alábbi módon azonosíthatjuk:

(3CD-Set) 3 CD-ből álló összeállítás

(4CD-Set) 4 CD-ből álló összeállítás

(78) 78 fordulat/perc, 25 cm átmérőjű sellaklemez

(78/19) 78 fordulat/perc, 19 cm átmérőjű sellaklemez

(78/27) 78 fordulat/perc, 27 cm átmérőjű sellaklemez

(78/30) 78 fordulat/perc, 30 cm átmérőjű sellaklemez

(80) 80 fordulat/perc, 25 cm átmérőjű sellaklemez (Pathé mélyírású lemez)

(80/ (CD) CD, kompaktlemez

(D-CD) dupla CD, kompaktlemez

(EP) Extended Play 17 cm átmérőjű mikrólemez

(D-LP) Duble-LP 30 cm átmérőjű dupla-mikrólemez

(LP) Long Play 30 cm átmérőjű mikrólemez

LP25 25 cm átmérőjű mikrólemez

A kötetet részletes index teszi teljessé, amelyben a zeneszerzők, szövegírók, hangszerelők, előadóművészek együtt szerepelnek, mégpedig valamennyi, azaz valódi és álnevükkel és - amennnyiben ismert - születési és halálozási évük és azok helyszínei megjelölésével.

Köszönet valamennyi közreműködőnek, különösen Apáti Jánosnak, Baján Józsefnek, Bajnai Klárának, Bősze Ádámnak, Fekete Évának, Ittzés Tamásnak, Kelemen Eörsnek, Kiss Gábor Zoltánnak, Márkus Józsefnek, Neumann Istvánnak, Szabó Ferenc Jánosnak, Thuróczy Gergelynek, Zborai Bencének, valamint Wolfgang Hirschenbergernek és Rainer E. Lotznak, akik a munka különböző fázisaiban jelentős támogatást nyújtottak.

A végső változat kialakításához nagymértékben hozzájárult a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Szakmai Kollégiuma, amelynek támogatása nélkül kötetünk nem jelenhetett volna meg.

S ne feledkezzünk meg a nyomdai előkészítő stábról, Bausz Áronról, Bausz Sándorról és Molnár Tamásról sem, akik a művet végső formába öntötték.