2018-12-12    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2010-04-09 • Simon Géza Gábor
Egy nagyon figyelemreméltó jazzkönyv Hollandiából
Boldogult kezdő jazzista koromban, 1964-ben, a budapesti Rózsavölgyi volt az egyike annak a két magyarországi üzletnek, ahol használt nyugati hanglemezeket lehetett vásárolni. Ezen lemezeket az addigi tulajdonos a vámpapír bemutatásával adhatta el, ami azt jelentette, hogy lemezenként több mint száz Ft vámot kellett kifizetnie azért a lemezért, amely azután 310 (mono), vagy 350 Ft-ért (sztereó) kerülhetett az üzlet polcaira mint bizományi árú. (Összehasonlításképpen: első fizetésem egy évvel később 1100 Ft volt havonta...) Egy Riverside LP antológia után egy 25 cm-es, kissé szakadt borítójú lemez lett a második ott vásárolt tételem, egy Pacific kiadású lemez, amelyen a Gerry Mulligan – Chet Baker quartet játszott. Ezt előzetes meghallgatás nélkül (!), egyedül a Pernye András Magyar Rádióbeli műsorának hangi élményei alapján vettem meg. Hanglemezeket azóta is jobbára előzetes meghallgatás nélkül vásárolok, meghagyva a teljes hangi élmény lehetőségét az otthoni, folyamatosan fejlődő zeneszolgáltató eszközöknek és a megfelelő lehallgatási körülményeknek: csend, rend, nyugalom.

Mondanom sem kell talán, hogy ezen időponttól Chet Baker lett az egyik kedvenc trombitásom. A trombitás szentháromság hamarosan véglegesedett, amikor megismertem Bix Beiderbecke és Arthur Briggs tevékenységét. Talán nem véletlen, hogy az utóbbi kettőt Louis Armstrong, a szórakoztatóipari jazzt játszó jazzkirály is csodálta. Az már csak a sors fintora, hogy Armstrong könyvem, amely első lett volna az általam írt jazz életrajzi kötetek sorában, azzal utasította el a Zeneműkiadó, hogy túl szakszerű (!), sok benne a jegyzet, és különben sem időszerű. Nemsokára kiderült, hogy egy másik kiadó, a Gondolat, éppen megjelentetni készült a tekintélyes belga költő, a Pen Club elnöke, Robert Goffin kötetét, az „Armstrong, a dzsessz királya” címűt. A Budapesten végül 1974-ben megjelent „meseregény”, amely messze nem foglalkozott a teljes armstrongi életművel, nyilván olvasói babérokra pályázott.

Az aligha véletlen, hogy Jeroen de Valk eredetileg hollandul megjelent Chet Baker-kötete angolul, németül és japánul is megjelent. Az már viszont felér egy nagyobb csodával, hogy a kötet legfrissebb változatát magyarul is olvashatjuk – hála többek között a Holland Könyvalapítványnak. A világ azon részén nyilván fontosnak tartják, hogy egy, a hollandhoz hasonló kis nép nyelvén is megjelenhessen egy nagyon komoly tudományos munka. E munka valóban tudományos, nem pocsékan felületes mint a legtöbb „világnyelvből” fordított, „az olvasói igényeket kielégítő”, karácsonyi ajándéknak (talán) jó mélynyomású tiritarka kötetek.

„Amerika mindenek felett, más részén a világnak nincs is jazz” - körülbelül ez lehet a mottója annak, amiért a jazz iránt egyébként sem különösebben érdeklődő amerikai állampolgárokat tökéletesen hidegen hagyják – ha egyáltalán hallanak róluk – az európai jazzesemények. E homokba dugott fej akciót napjainkat hallhatjuk – sajnos – az amerikai jazzprudukciók többségében: szép technika, jó stúdiómunka, lélektelenség.

Chet Baker monumentális európai jazztevékenységére jószerrel is csak legyintett a legtöbb amerikai firkász és jazzhallgató – már ha egyáltalán eljutott hozzá erről bármilyen információ. Többek között mintegy 1500 fellépését és 100 lemezét hagyták figyelmen kívül! (p.7-8) Nem sok jazzmuzsikust lehet megemlíteni a világon, aki ezzel a mennyiséggel akár képletes értelemben is „versenybe szállhatna”!

Ria Wigt, a holland Wim Wigt Productions munkatársa:

„Az általam megkérdezett amerikai zenészek középszerűnek találták Chetet. … Ebbe erősen belejátszott a fekete-fehér szétválasztás. Chet valamikor sikeresebb volt mint Miles Davis, ez pedig bűnnek számított. … Chet nem tartotta magát az amerikai normákhoz … Chet antihős volt. … Ő csak annyit szeretett volna, hogy legyen egy kis pénze, elfogadhatóan éljen, meglegyen a napi adagja, és mindenekelőtt kapja meg az őt megillető tiszteletet. Ezt itt megkapta.” (p.120)

Chet így nyilatkozott az európai és az amerikai jazzhelyzetet összehasonlítva:

„Európában sokkal könnyebb utazni, meg a munka is több. Itt minden sokkal lazább, a közönség pedig intelligensebb mint az Államokban, ahol az átlagos hallgató egy tizenkét éves gyerek szintjén gondolkodik” (p.121)

„Sem előtte, sem utána nem akadt még egy olyan 'elfeledett művész', aki ennyi sikert aratott volna és akit ennyi fellépésre hívtak volna.” (p.181)

A könyv diszkográfiája 31 oldalas, igazi eligazítás, csemege mindazoknak, akik még nem mélyedtek el kellően a Chet Baker-i életműben. Igen sok korrekció szerepel itt, amelyek javítják a lemezborítók, illetve a közhit hibáit. Rövid kommentárok, a szerző értékítéletét jelző csillagok, amikre nyugodtan hagyatkozhatunk, merthogy ez nem egy, a reklámból is élő jazzlap csillagsora.

A kötet egyetlen magyar vonatkozása, hogy Rapée Ernő szerezte a „Diane” című darabot, amelyet Chet Baker 1985-ben Paul Bley zongorista társaságában rögzített lemezre. A kötet szerzője ezt négy és fél csillaggal jutalmazta: „Egy meghökkentő balladasorozat, ahol a tempó néha már olyan lassú, hogy gyakorlatilag nem is létezik.” (p.244).

A komoly szakkönyveknél a névmutató elengedhetetlen. Jeroen de Valk kötetében ez majdnem hibátlan, mert szerencsére nem követi a pocsék amerikai gyakorlatot, amikor csak a szerző által fontosnak tartott neveket helyezi a diszkográfia melletti legfontosabb részbe, a névmutatóba.

Jeroen de Valk: Chet Baker – A lírai hangú jazztrombitás (Chet Baker – Herinneringen aan een lyrisch trompetist). Fordította: Bérczes Tibor. Silenos, Budapest, 2010, p.268, 3200 Ft. ISBN 978 963 88524 3 4