2017-11-23    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2010-04-19 • Simon Géza Gábor
Gyönyörű csehszlovák jazzdiszkográfia
Gabriel Gössel a csehszlovák jazz- és hanglemeztörténet kutatásának élő legendája. Rádióelőadásai, kiállításai példamutatóak. Könyvei, CD-i szolíd példányszámban, de annál nagyobb szakmai sikerrel jelennek meg.

A magyarázat igen kézenfekvő: Gabriel Gössel aprólékos kutatómunkával mindazt összegyűjtötte, ami az egykori Csehszlovákiában a jazz, illetve a hanglemez kiadás területén történt.

A címmel kezdeném, ami némi magyarázatra szorul. Itt, Közép-Kelet Európában mindig magyarázkodásra kényszerülünk ha a korai jazzről beszélünk és írunk. Kukacoskodó, a jazzt nem a saját korának közegében tekintő önjelölt tudoroknak az itt keletkezett jazz sokszor akkor sem jazz , ha azt a világ minden táján annak tekintik, netán rámutatnak, hogy az adott itteni jazzfelvétel világszínvonalú.

Ezen oknál fogva az újabb jazzdiszkográfiák szerzői már jobbára „hot dance and jazz music”-ról írnak köteteikben. A lényeg ugyanaz: míg a jazz szülőhazájának tekintett Amerikában a „hot dance”-t, netán „sweet jazz”-t játszó jazzbandek (és énekeseik!) egyforma elbírálás alá esnek a mintának tekintett ”igazi jazzt”-t játszókkal, addig mi itt újra és újra magyarázkodásra kényszerülünk. Ezért is jelennek meg újabban az európai jazzdiszkográfiák ilyen kettős megjelöléssel, holott tudjuk, hogy a kettőt nem lehet spektrométerrel elválasztani, ez is jazz és az is jazz.

Akárcsak a mintának tekintett angol, amerikai, német stb. korai jazzfelvételek esetében, a csehszlovák felvételek döntő része is énekes produkció. A női és férfi énekesek, vokálegyüttesek cseh, szlovák, horvát, német, angol és magyar nyelven rögzítették produkcióikat.

Gabriel Gössel ezen munkája messze meghaladja elődei, a jó néhány kiváló európai jazzdiszkográfus munkáját. Választott területe, az 1920 és 1950 közötti korszak valamennyi 78-as fordulatú, kereskedelmi forgalomba került sellaklemez hangfelvételét feldolgozta. Jórészt napra készen adja a hangfelvételi napok adatait is, ami önmagában is különleges bravúr.

A munka különleges abból a szempontból is, hogy az eredetileg 78-as fordulatú sellaklemezeken kiadott anyag LP-korszakbeli újrakiadásait mellőzi – ezek a magyar magánarchívumokban is megtalálhatók! - és csak a legújabbkori CD újrakiadásokat tárgyalja, amelyek részben az ő szerkesztésében jelentek meg.

A kötet óriási dobása, hogy míg a diszkográfiai adatok – rövid angol nyelvű életrajzokkal, hangszernév rövidítésekkel – a könyv jobb oldali lapján folyamatosan követik egymást, addig a bal oldali lapon – néhány kivételtől eltekintve - színesben láthatók a vonatkozó eredeti gramofonlemez címkék, plakátok, prospektusok, reklámok, valamint az énekesek és a zenekarok fényképei. Ez az újítás jó lenne a jövőben mint követendő cél minden hasonló mű részére. Kérdés, hogy a világon gyakorlatilag mindenütt észlelhető mennyiségű anyagi támogatás nélkül dolgozó más jazzdiszkográfusok hogyan győzik ezt a pluszmunkát és nem kevés pluszköltséget. A kis példányszámú kiadás egyéb buktatóiról akkor pedig még nem is beszéltünk...

A diszkográfiai adatokat illetően egyetlen kis szösszenet: kár hogy nincs mindenütt kiírva a zenészek keresztneve, a szerző jobbára csak rövidíti őket. Azonban így is felfedezhetjük például Emil Ludvík 1940-es zenekarában J. Hammert, azaz Jan Hammer bőgőst, a Junior Trióval gyorsan feltűnt, majd turnézó zenészként világhírűvé vált zongorista, Jan Hammer (Jr.) édesapját. Az idősebb Hammer két fényképen is jól kivehető.

A felvételi és kiadási adatok alapján - ha eddig bármely kételyünk is lett volna – egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a Csehszlovákia német megszállása utáni Cseh-Morva Protekturátusban is komoly jazzélet volt, amely azután tovább folytatódhatott a szovjet zónában is.

Magyar szempontból nézve a kötetet, megállapíthatjuk, hogy mind a magyar zeneszerzők és szövegírók, mind az előadók igen jól voltak reprezentálva. Az előbbiek közül – a teljesség igénye nélkül - megemlítjük Márkus Alfréd, Ábrahám Pál, Eisemann Mihály, Zerkovitz Béla, Brodszky Miklós, Seress Rezső, Romberg Zsigmond/Sigmund, Schwartz Jean, nevét. A zenekarvezetők között találjuk Dajos Bélát, Roósz Emilt, az énekesek között a két neves magyar jazzvokált, a 5 Songs-ot és a Two Jazzers-t (Mocsányi-Lakos duó).

Néhány kereszt- és családi név magyarnak tűnik a kötetben, de ezeket egyelőre abszolút fenntartással kell kezelnünk, hiszen tudjuk, hogy a két világháború között számos más nemzetiségű zenész vett fel magyar nevet a jobb érvényesülés reményében.

Kiderül a kötetből az is, hogy a londoni székhelyű Charleston Serenaders nevű stúdióformációban későbbi jeles angol jazzszólisták első felvételeit hallhatjuk. Így például ebben a zenekarban szerepelt először pozanosként a későbbi zenekarvezető, Ted Heath.

Az igazi bombameglepetést azonban a magyar jazzéletben jelentős nevet és rajongókört szerzett angol énekesnő, Anita Best okozza. 1946. november 22-én a Milos a Martin nevű együttessel négy angol nyelvű felvételt készített az Esta label részére. Ezek mindmáig ismeretlenek voltak a magyar jazztörténészek előtt. S hogy jobban higyjünk a dologban: a 172. oldalon egy fekete lemezcímkén olvashatjuk a nevét is.

Az Ultraphon, Radius, His Master's Voice, Kalliope, Kristall és Polydor lemezmárkák anyagai tökéletesen idézik fel a korabeli csehszlovák-magyar jazzkapcsolatokat a gramofonlemez kiadás területén, amikor magyar megrendelésre Prágában is készültek hangfelvételek csehszlovák jazzbandekkel, ám magyar szólistákkal. E zenekarok a magyar komponisták és szövegírók darabjait adták elő, illetve az énekeseket a lemezfelvételeken kísérték.

A szócikkek elejének mini életrajzai, az álnév feloldások számos esetben abszolút novumok a magyar zenetörténeti hangfelvételekkel foglalkozók számára: John Gollwell (= Jan Boruvka); Harry Harden tánczenekara (= a Polydor tánczenekara) (= a fehérorosz [bjelorusz] születésű David Nunia Stoljarovic). Harry Osten (= Siegfried Grzyb) vezette azt a jazzbandet, amely Harlem Melody Band néven tűnt fel a Mocsányi László által birtokolt Radius és Weekend lemezmárkák felvételein.

1939-ben az Ultraphon márkán tűnt fel Karel Vlach zenekara, amely a jelen kötet időhatárának lezárta után is igazi jazz big bandként szerepelt a szocialista Csehszlovákia Supraphon lemezein és egyik példaképül szolgált az 1950-es, 1960-as évek magyarországi big bandjeinek. Hangfelvételei óriási példányszámban keltek el a magyar hanglemez üzletekben is.

Vlach 1939-es zenekarában tűnt fel az akkor 23 esztendős dobos, Jan Rychlík, akinek jazzkönyve, a Pověry a problémy jazzu 1963-ban mint a szocialista Magyarország első jazzkönyve, A jazz világában címmel Budapesten is megjelent.

A már említettek mellett az ABC Electro Record, az Esta és a Sternberg, valamint a Magyar Divatcsarnok lemezmárkák címkefotója is szerepel a kötetben. A készülő hazai Sternberg gyár- és hanglemeztörténeti kötet nyilván hivatkozni fog e megkerülhetetlen alapműre.

Csak irigyelni lehet ezt a kötetet és gyönyörködni benne napestig.

Gabriel Gössel: Illustrated Discography of Hot Dance and Jazz Music in Czechoslovakia 1920-1950 - 78-RPM. Gabriel Gössel, Praha, 2009, 260 p. EUR 65


kapcsolódó írások: