2020-06-01    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1909-07-01 • Csáth Géza
A PESTI DAL

A pesti utcákat nem a csárdák látják el zenei anyaggal. A Nagy-körúton, Tisza Kálmán-téren és a Rádai utcában az éjfél után hazatántorgó lumpok immár nem azt a virágot siratják, amelyik "elhervadt a nyáron" és nem a "darumadarat" idézik, aki valahová útnak indult, mint például Nagy János uram szokta Kecskeméten, ha becsudálkozva hazaballag a korcsmából. Az utcán szaladgáló és árukat szállító iparos inasok, rikkancsok, csibészek, varrólánykák se tõrödnek többé a "holttesttel", amelyet "kitettek az udvarra." A pesti dalokat, a pesti utcák zörgõ zenéjének elröppenõ füttyszólamait a orfeumok, az operettszínházak és kabarék szállítják.

Az utolsó tíz esztendõ alatt megszületett a budapesti nyelv, amely különbözik minden más magyar nyelvtõl, születtek új szavak és mondatszerkesztési divatok. Azaz helyesebben akadtak írók, akik észrevették, hogy ez történik és mindannyiunk öntudatára hozták: Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Heltai Jenõ. Õk látták meg legelõszõr és legtisztábban, ami ennek a fõvárosnak az életében speciális. És megszületett a budapesti dal is. Nem régen. A kabarévilággal köszöntött be. Kálmán Imre nótája a "Sárga a babám" sajátságos városligeti jazz-zamatjával - egyike volt az elsõ fecskéknek. Azután jött a híressé vált Mozi-dal a Bertáról. - Ugyanez a csibész-hangulat és csibész-gondolkodás, a pesti kedélyességnek stilizálása és szinte kegyetlenségig pointirozott, a szándékos, de éppen ezért mûvészi ordinárésága jellemzi szövegben az összes dalokat. Az új kabaré-komponisták képzett és ízléses zeneszerzõk. Hiszen csak így képzelhetõ, hogy olyan intenzitással meg tudják érezni, mit akar Budapest "Hogy: hogyan akarja a saját szívdobbanásait zenében újra hallani."

Molnár, Heltai, Szép Ernõ, Gábor Andor írják a szövegeket és sorra kerül minden, ami Budapesten érdekes és különös. A környéken nyaraló pestiek családi élete [*] az Abbaziába járás divatja, [*] a PesterLoyd [*] nagyszakállú tekintélyes újságírói. A Nagy Endre-kabaréban hallunk egy dalt. amelyben Medgyasszay Vilma, ez a csodálatos diseuse-tehetség és Ferenczy Károly megvitatják, hogy mi kell a férfiaknak [*] és mi kell a nõknek. A differenciált nagyvárosi élet vet csak felszínre ilyen komplikált nemi jellegû kérdéseket! Valami nagystílû kokotte felolvassa nekünk egy asszony levelét, aki férjét kéri, könyörgi vissza tõle a maga és gyermekei számára [*] . Egy szegény munkás asszony a kisgyerekét altatja. Elmondja elzüllésének történetét is, azt is, hogy a szép leánykát gonosz, kegyetlen nõnek fogja nevelni, aki megbosszulja a férfiakon az anyja sorsát 1). Ugyanerre a lapra tartoznak a politikai kuplék is, amelyekben még "eddig nem létezett" szabadsággal és kritikai szigorúsággal hallunk véleményt az eseményekrõl.

Az orfeumokban is más a világ, mint azelõtt. A Pityu úr [*] a fõvárosi zsúrfiú, a kosaras bácsi [*] Matild "aki mindenáron zülleni akar", Móric [*] aki "olyan fiatal", "Bergerék Zsigája" akinek "páratlan az eleganciája" - mintegy kiegészítik a társaságot.

Weiner István és Zerkowitz Béla szintén ötletes zeneszerzõk: valami amerikaias ritmikai ízzel, sõt az újvilágban bevált harmóniákkal dolgoznak, holmi ismétlõdõ trükkökkel. De kénytelenek vele, mert a közönség kívánja az effélét. És nem szabad elfeledni, hogy a budapesti Csikágó szomszédos a ligettel. A ligettel, ahol a Barokaldi-cirkusz árnyékában, mint beszélik, éjjel találkozót adnak a jazzok.

A pesti dal, ami a muzsikát illeti, pont megfelelõje annak a speciális pesti irodalomnak, amely a fõvárost felfedezte. Valami kasírozott, stilizált cigányosság van benne, a városligeti hinták sípládáinak jellegével. Valami franciás sikk, valami fõvárosi szegényes fényûzés, ugyanaz, amit szegény és csinos masamód-lányok jó cipõin, ízléses kalapjain és öntudatos affektált járásán csodálhatunk. Valami nekikeseredett züllöttség és fölényes fásultság, ami az élet lélekvesztettjeit, a mûvészeket jellemzi. Valami léha lenézése a nemes férfias nagy akarásnak és kimosolygása mindennek, amit a közönséges ember komolyan vesz.

Ez a zene kedveli a trivialitásokat, sõt keresi azt. De nem elégszik meg a már bevált formációkkal, hanem újakat keres. Példa: a "Móric" refrénje. Az élet nagy szomorúságait elintézi pár cinikus szóval:

"Matild maga nem is szép És nem is fiatal, Tûnjön hát a balfenéken el.!"

Mondom, a muzsika is ilyen. A zeneszerzõk gyõzik ötlettel, de olykor tudatos nembánomsággal felhasználják, ami a más meglévõbõl kell nekik. A léha nótája például egy huszonöt esztendõs elterjedt népdalból van csinálva. [*] Vagy az amerikai kuplék konstruálását utánozzák. "Ami jól esik, azt meg nem tagadom magamtól"-féle elv ez: mûvészi filozófiává kristályosodva.

A pesti dal eszerint megszületett, él. Még alig tíz esztendõs ugyan, lehet, hogy annyi sincs, de kemény legény.

Nyurga, sápadt fiú. Talán törvénytelen gyerek.!... A ruhája rongyos, de a mágnások vagy a nagystílû gazemberek grandezzájával viseli. Szereti és megveti az életet. A mosolya keserû és a nevetése kissé erõltetett. De megél a jég hátán is - ez bizonyos.

[*] Szirmai Albert.

[*] Szirmai Albert.

[*] Kálmán Imre.

[*] Szirmai Albert.

[*] Szirmai Albert.

[*] Weiner István

[*] 30 4)Zerkowitz Béla

[*] Grosz Alfréd

[*] 32 *) Elmennék én, de nem tudom hova. Lányi Ernõ írta.

In: Nyugat 1909. 7. szám