Simon Géza Gábor: Magyar Jazztörténet
Magyar Jazzkutatási Társaság, Budapest, 1999;
ISBN: 963 03 8549
A Jazz úgy él a köztudatban, mint alapvetően afro-amerikai eredetű zene.
A jazz története tehát az amerikába behurcolt és bevándorolt feketék zenei
világának története.
Lehet, hogy ez a kezdetek kezdetén még igaz volt, de a jazz talán minden más
stílusnál gyorsabban terjedt el egész európában, az egész világon. Hódítása már
nehezen követhető, hiszen szinte egyszerre ihlette meg a klasszikus zenészeket, vagy akár a vendéglők cigányzenészeit is. Mára egyértelmű, hogy a helyi
tradíciókkal, népzenével kölcsönhatásban, tükrözve egy-egy nagy egyéniség
tanításait, a jazz kialakította különleges nemzeti iskoláit.
Hogy mióta létezik a magyar jazz?
A pontos datálást megnehezíti, hogy a háború utáni bornírt kultúrpolitika a
jazzt sokáig üldözte. A hatvanas évek némileg konszolidáltabb viszonyait, a
diktatúra sokat emlegetett "puhulását" kihasználva viszont szinte azonnal megjelent a műfaj a klubokban, rádióban, vendéglátóhelyeken - és a sajtóban. (Aminek még akkor is illik elismernünk a jelentőségét, ha ez a "sajtó" legtöbbször a KISZ újságját, a Magyar Ifjúságot jelentette.) Valószínűleg ez az újrakezdés tévesztett meg sokunkat, amikor a jazz itthoni indulását ehhez az időszakhoz kötöttük.
Pedig voltak előzmények!

Megjelent Simon Géza Gábor 35 éves kutatómunkájának egy nagyobb összegzése, a Magyar Jazztörténet. A sokat publikáló szerző folyamatosan megjelenő munkáiból már lehetett képünk a háború előtti, sőt a századforduló magyar jazz muzsikájáról, de ilyen teljességű dokumentum- és adatbankot még nem vehettek kézbe sem hazai, sem külföldi érdeklődők. 352 Oldalon, többszáz képpel, lenyűgöző mennyiségű és minőségű diszkográfia és bibliográfia bizonyítja, hogy a modernre fogékony cigányzenekarok már a század elején játszottak ragtime-okat, hogy egy évvel a bemutató után már énekelték, sőt 1912-ben!! lemezen is megjelent az amerikában oly népszerű Alexander's Ragtime Band magyar nyelvű változata, vagy azt, hogy Szekeres Ferenc vezetésével már 1926-ban jazz-iskola működött Budapesten.
A kötet tudományos igénnyel készült. A névmutatók, diszkográfiák, az irodalomjegyzék meg is felelnek a "tudományosság" kritériumainak, de így együtt az egész valahogy mégis sokkal több ennél. A legfeljebb bennfentesek között ismert muzsikusok megsárgult fotói, az avítt helyesírással készült plakátok, vagy akár a régi sellak gramofon-lemezek címkéi kitapinthatóvá teszik az egész korszakot, sőt a máig tartó folyamatokat, tanításokat, kölcsönhatásokat.
Ennek a könyvnek üzenete van. A zenehallgató és zene-csináló emberek
elgondolkodhatnak afölött, milyen nyomuk maradhat a világban. Amit most mi teszünk, nincs előzmény nélkül, de vajon lesznek-e utódaink, és milyenek lesznek az ő munkáik? Emlékeznek-e ránk, és ha igen hogyan?
Az igényes, keményfedelű kötet ára 9900,- Ft. Nem kevés. Még a tipikusan kis
példányszámban megjelenő szakkönyvek között sem az. De ha valaki sokallná,
gondoljon arra, hogy mellékletként két darab ritka, kiadatlan felvételeket, hangzó illusztrációkat tartalmazó CD-t is talál a könyvben.
(1999.10.25. - Café Momus) |