A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

Simon Géza Gábor: Magyar Jazztörténet
Magyar Jazzkutatási Társaság, Budapest, 1999;
ISBN: 963 03 8549

A Jazz úgy él a köztudatban, mint alapvetően afro-amerikai eredetű zene. A jazz története tehát az amerikába behurcolt és bevándorolt feketék zenei világának története.
Lehet, hogy ez a kezdetek kezdetén még igaz volt, de a jazz talán minden más stílusnál gyorsabban terjedt el egész európában, az egész világon. Hódítása már nehezen követhető, hiszen szinte egyszerre ihlette meg a klasszikus zenészeket, vagy akár a vendéglők cigányzenészeit is. Mára egyértelmű, hogy a  helyi tradíciókkal, népzenével kölcsönhatásban, tükrözve egy-egy nagy egyéniség tanításait, a jazz kialakította különleges nemzeti iskoláit.

Hogy mióta létezik a magyar jazz?

A pontos datálást megnehezíti, hogy a háború utáni bornírt kultúrpolitika a jazzt sokáig üldözte. A hatvanas évek némileg konszolidáltabb viszonyait, a diktatúra sokat emlegetett "puhulását" kihasználva viszont szinte azonnal megjelent a műfaj a klubokban, rádióban, vendéglátóhelyeken - és a sajtóban. (Aminek még akkor is illik elismernünk a jelentőségét, ha ez a "sajtó" legtöbbször a KISZ újságját, a Magyar Ifjúságot jelentette.) Valószínűleg ez az újrakezdés tévesztett meg sokunkat, amikor a jazz itthoni indulását ehhez az időszakhoz kötöttük.

Pedig voltak előzmények!

Megjelent Simon Géza Gábor 35 éves kutatómunkájának egy nagyobb összegzése, a Magyar Jazztörténet. A sokat publikáló szerző folyamatosan megjelenő munkáiból már lehetett képünk a háború előtti, sőt a századforduló magyar jazz muzsikájáról, de ilyen teljességű dokumentum- és adatbankot még nem vehettek kézbe sem hazai, sem külföldi érdeklődők. 352 Oldalon, többszáz képpel, lenyűgöző mennyiségű és minőségű diszkográfia és bibliográfia bizonyítja, hogy a modernre fogékony cigányzenekarok már a század elején játszottak ragtime-okat, hogy egy évvel a bemutató után már énekelték, sőt 1912-ben!! lemezen is megjelent az amerikában oly népszerű Alexander's Ragtime Band magyar nyelvű változata, vagy azt, hogy Szekeres Ferenc vezetésével már 1926-ban jazz-iskola működött Budapesten.

A kötet tudományos igénnyel készült. A névmutatók, diszkográfiák, az irodalomjegyzék meg is felelnek a "tudományosság" kritériumainak, de így együtt az egész valahogy mégis sokkal több ennél. A legfeljebb bennfentesek között ismert muzsikusok megsárgult fotói, az avítt helyesírással készült plakátok, vagy akár a régi sellak gramofon-lemezek címkéi kitapinthatóvá teszik az egész korszakot, sőt a máig tartó folyamatokat, tanításokat, kölcsönhatásokat.

Ennek a könyvnek üzenete van. A zenehallgató és zene-csináló emberek elgondolkodhatnak afölött, milyen nyomuk maradhat a világban. Amit most mi teszünk, nincs előzmény nélkül, de vajon lesznek-e utódaink, és milyenek lesznek az ő munkáik? Emlékeznek-e ránk, és ha igen hogyan?

Az igényes, keményfedelű kötet ára 9900,- Ft. Nem kevés. Még a tipikusan kis példányszámban megjelenő szakkönyvek között sem az. De ha valaki sokallná, gondoljon arra, hogy mellékletként két darab ritka, kiadatlan felvételeket, hangzó illusztrációkat tartalmazó CD-t is talál a könyvben.

(1999.10.25. - Café Momus)