2020-09-21    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2004-04-15 • Tóth Péter
Az életmű fele

Simon Géza Gábor: Szelíd dalok
Hollós Máté bio-diszkográfia
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány
Pannon Classic 2004

Mindig meglep, ha élõ személyrõl adnak ki könyvet. Kicsit úgy érzem, szemérmetlenség. Szemérmetlenség bekukkantani valaki magánszférájába, ráadásul úgy, hogy tudjuk, amit megmutat magáról, vagy megmutattat magából, az nagyon is kontrollált, irányított.

Simon Géza Gábor és Hollós Máté közös könyve huszáros vágással oldja meg ezt a problémát. Egyrészt Simon egy pillanatig sem tagadja, hogy régi barátság fûzi Hollóshoz, és ha az alany engedi, õ bizony már évekkel ezelõtt megírta volna a maga könyvét, másrészt Hollós nem gyárt utólagos eszméket, ideológiákat eddigi ötven évéhez. Gyakorlatilag kizárólag egykor nyomtatásban megjelent, vagy rádióban elhangzott nyilatkozatai, cikkei beszélnek helyette. Ez túl azon, hogy már önmagában is szimpatikus, azzal a haszonnal is jár, hogy a zeneszerzõ, publicista, kiadó, igazgató rögtön "szembesíthetõ" saját szavaival.

És Hollósnak nem kell szégyenkeznie, magyaráznia a bizonyítványt. Nem kell utólag feketének hazudnia a fehéret, és viszont. Ismerve a hazai zenei élet sárdobálós korszakait, ez már önmagában is értékelendõ. De ennél azért több ez a furcsa hibrid-könyv. Ugyanis saját stílusa van. Nem életrajz, nem kordokumentum, nem mélyinterjú, hanem mind a három egyszerre.

Jómagam számtalanszor beszélgettem hivatalosan és informálisan is Hollóssal, de a könyvet olvasva nemegyszer számomra is új információk kerültek elõ. A rövidre szabott, és Hollós Máté esetében megkerülhetetlen családi háttérrajz után a zeneszerzõt mûvei keletkezésének sorrendjében mutatja be. Simon értékelései, megjegyzései természetesen szubjektívek, de szinte minden esetben csatol hozzájuk néhány sort az egykori sajtóvisszhangokból.

A nyilvánvalóan legterjedelmesebb fejezetet a "Hungaroton-story" követi, és még azok is meglepõdhetnek néhány új részleten, akik eddig azt hitték, mindent tudnak a magyar rendszerváltás egyik legzajosabb privatizációjáról, illetve Hollós hihetetlenül gyors karrierjérõl. Kiderül, hogyan lett az egykori persona non gratából a cég elsõ embere.

Nem titok, újra és újra meglep, hogy Hollós Máté elképzelhetetlenül sok egyesületi, társadalmi munkája, fõ és "mellékállása" mellett, miközben rendre ott látom a hangversenytermekben is, mikor ír? Nem csak zenét, hanem cikkeket. Interjúkat, pedagógiai és zenepolitikai, mûismertetõ és kollégáit ismertetõ publicisztikát. A jelen kiadvány legdöbbenetesebb hozadéka a CD-mellékleten megtalálható - s korántsem teljes(!) - bibliográfia. 398, hosszabb-rövidebb, de nem csak egyszerûen olvasható, hanem élvezetes írás kapott helyet a korongon, s tudomásom szerint azért "csak ennyi", mert az utolsó pillanatban a legváratlanabb helyekrõl elõkerült publikációk a nyomdai leadás miatt már nem kerülhettek fel.

De nincsenek aggályaim. A könyv következõ kiadásáig újabb megabájtnyi írás gazdagítja majd a zenei történetírást. S hogy erre mikor kerül sor? Hollós Máté annak idején az ötvenedik születésnapjához kötötte jelen könyv leghamarabbi megjelenését...

Némi hiányérzetemnek is kénytelen vagyok hangot adni. A CD-mellékletben helyet kaptak a fényképek, lemezborítók, diszko- és biográfia mellett a Hollós Mátéval készült interjúk is. A Café Momus interjúját sehol nem találtam.

(2004.04.15 - Café Momus)