Megjelent Deseő Csaba hegedűművész Keep Cool című albuma, amely két évtized - eddig jórészt kiadatlan - felvételeiből válogat, jó néhány hazai és külföldi sztár közreműködésével. A klasszikus zene és a dzsessz világában egyaránt otthonosan mozgó, nemzetközi hírű hegedűművészt a lemez megszületésének körülményeiről és a hazai dzsesszélet helyzetéről kérdeztük.
- Milyen szempontok alapján válogatta ki a lemezen szereplő tizenöt számot?
- Simon Géza Gáborral, a lemez kiadójával olyan, 1977 és 1997 között készült felvételeket válogattunk össze, amelyek valamilyen szempontból érdekesek, különlegesek, de a magyar közönség mégsem ismeri őket, mert korábban egyáltalán nem jelentek meg, vagy külföldön láttak napvilágot. Négy szám például Zágrábban, Bosko Petrovic barátom kiadójánál jelent meg a kilencvenes évek elején, ezekben jórészt horvát zenészek játszanak. A legendás gitáros, Kovács Andor hagyatékából került elő két, eddig publikálatlan "házi" felvétel, a Honeysuckle Rose és a Prisoner of Love című sztenderdekkel. Ezek technikailag ugyan nem tökéletesek, de Kovács Andor miatt mégis érdemesnek tartottuk megjelentetni őket. A Wednesday Evening Blues című szerzeményem 1978-ban készült felvételén Pataki László, a Syrius egykori billentyűse zongorázik, Póka Egon basszusgitározik és egy azóta Svájcban élő görög muzsikus, Nikos Pogonatos dobol. A Bitter című, 1977-ben felvett kompozícióban a világhírű Zbigniew Namyslowski szaxofonozik, és az a két szám is érdekes, amelyekben az azóta sikeres hollywoodi filmzeneszerzővé avanzsált ukrán Vladimir Horunzij zongorázik.
- Feltűnő, hogy három és fél évtizedes pályafutása során milyen gyakran és szívesen játszott együtt kelet-közép-európai muzsikusokkal. Ez nem jellemző, hiszen minden dzsesszzenész az amerikaiak társaságát keresi.
- Én is sokat játszottam amerikaiakkal és nyugat-európaiakkal, de nagyon büszke vagyok arra, hogy kiváló horvát, lengyel, ukrán kollégákkal is együtt zenélhettem. Teljesítményük azt bizonyítja, hogy nemcsak a tengerentúlon, hanem tőlünk karnyújtásnyira is élnek olyan rendkívüli tehetségek, akik maradandót alkottak a dzsessz műfajában.
- A Keep Cool című album különlegessége az a multimédiás tartalom, ami a zeneszámokhoz csatlakozik
- Eredetileg a CD mellé egy könyvet is szerettünk volna megjelentetni, de anyagi megfontolásból végül a multimédiás verziót választottuk, s azt hiszem, helyesen döntöttünk. A zenehallgatás közben olvasható egy terjedelmes, a teljesség igényével készült interjú - amit Matisz László készített -, egy ugyancsak teljes diszkográfia és látható csaknem száz fotó.
- Két éve, hatvanadik születésnapján azt nyilatkozta, hogy a rendszerváltás idején ugyan reménykedett a magyar dzsessz felemelkedésében, de optimizmusa megalapozatlannak bizonyult. Az új évezredbe lépve most milyennek látja a helyzetet?
- Nagyon ellentmondásosnak. Vannak biztató jelek - például a rengeteg fiatal tehetség -, de a műfaj összességében továbbra sincs a helyén, nem kapja meg azt a támogatást és megbecsülést, amit megérdemelne. Kevés a koncertlehetőség, a kereskedelmi rádiók kínálata, a popzene gátlástalan egyeduralma elkeserítő. Az itthon kiadott dzsesszlemezek száma ugyan örvendetesen nő, az eladási statisztikák viszont ugyancsak elszomorítóak, amiben véleményem szerint az is szerepet játszik, hogy túl sok a feleslegesen kísérletező, öncélúan avantgárd zene. Így nem lehet visszahódítani a dzsessz közönségét.
2001.01.09 - Magyar Hírlap |