A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

Megjelent Deseő Csaba hegedűművész Keep Cool című albuma, amely két évtized - eddig jórészt kiadatlan - felvételeiből válogat, jó néhány hazai és külföldi sztár közreműködésével. A klasszikus zene és a dzsessz világában egyaránt otthonosan mozgó, nemzetközi hírű hegedűművészt a lemez megszületésének körülményeiről és a hazai dzsesszélet helyzetéről kérdeztük.

- Milyen szempontok alapján válogatta ki a lemezen szereplő tizenöt számot?

- Simon Géza Gáborral, a lemez kiadójával olyan, 1977 és 1997 között készült felvételeket válogattunk össze, amelyek valamilyen szempontból érdekesek, különlegesek, de a magyar közönség mégsem ismeri őket, mert korábban egyáltalán nem jelentek meg, vagy külföldön láttak napvilágot. Négy szám például Zágrábban, Bosko Petrovic barátom kiadójánál jelent meg a kilencvenes évek elején, ezekben jórészt horvát zenészek játszanak. A legendás gitáros, Kovács Andor hagyatékából került elő két, eddig publikálatlan "házi" felvétel, a Honeysuckle Rose és a Prisoner of Love című sztenderdekkel. Ezek technikailag ugyan nem tökéletesek, de Kovács Andor miatt mégis érdemesnek tartottuk megjelentetni őket. A Wednesday Evening Blues című szerzeményem 1978-ban készült felvételén Pataki László, a Syrius egykori billentyűse zongorázik, Póka Egon basszusgitározik és egy azóta Svájcban élő görög muzsikus, Nikos Pogonatos dobol. A Bitter című, 1977-ben felvett kompozícióban a világhírű Zbigniew Namyslowski szaxofonozik, és az a két szám is érdekes, amelyekben az azóta sikeres hollywoodi filmzeneszerzővé avanzsált ukrán Vladimir Horunzij zongorázik.

- Feltűnő, hogy három és fél évtizedes pályafutása során milyen gyakran és szívesen játszott együtt kelet-közép-európai muzsikusokkal. Ez nem jellemző, hiszen minden dzsesszzenész az amerikaiak társaságát keresi.

- Én is sokat játszottam amerikaiakkal és nyugat-európaiakkal, de nagyon büszke vagyok arra, hogy kiváló horvát, lengyel, ukrán kollégákkal is együtt zenélhettem. Teljesítményük azt bizonyítja, hogy nemcsak a tengerentúlon, hanem tőlünk karnyújtásnyira is élnek olyan rendkívüli tehetségek, akik maradandót alkottak a dzsessz műfajában.

- A Keep Cool című album különlegessége az a multimédiás tartalom, ami a zeneszámokhoz csatlakozik

- Eredetileg a CD mellé egy könyvet is szerettünk volna megjelentetni, de anyagi megfontolásból végül a multimédiás verziót választottuk, s azt hiszem, helyesen döntöttünk. A zenehallgatás közben olvasható egy terjedelmes, a teljesség igényével készült interjú - amit Matisz László készített -, egy ugyancsak teljes diszkográfia és látható csaknem száz fotó.

- Két éve, hatvanadik születésnapján azt nyilatkozta, hogy a rendszerváltás idején ugyan reménykedett a magyar dzsessz felemelkedésében, de optimizmusa megalapozatlannak bizonyult. Az új évezredbe lépve most milyennek látja a helyzetet?

- Nagyon ellentmondásosnak. Vannak biztató jelek - például a rengeteg fiatal tehetség -, de a műfaj összességében továbbra sincs a helyén, nem kapja meg azt a támogatást és megbecsülést, amit megérdemelne. Kevés a koncertlehetőség, a kereskedelmi rádiók kínálata, a popzene gátlástalan egyeduralma elkeserítő. Az itthon kiadott dzsesszlemezek száma ugyan örvendetesen nő, az eladási statisztikák viszont ugyancsak elszomorítóak, amiben véleményem szerint az is szerepet játszik, hogy túl sok a feleslegesen kísérletező, öncélúan avantgárd zene. Így nem lehet visszahódítani a dzsessz közönségét.

2001.01.09 - Magyar Hírlap