2020-09-21    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2004-05-17 • Komlós József
"Kiadatlan Kincsek" A magyar zenetörténet ritkaságai CD-n

"Kiadatlan Kincsek"
A magyar zenetörténet ritkaságai CD-n

A kilencvenes évek legelején hatalmas nekibuzdulással alakult át a hazai lemezkiadás is: több kis kiadó próbált betörni az addigi hazai egyeduralkodó és a külföldről beszivárgó multik közé. Sajnos sok esetben csak átmeneti jellegű próbálkozás volt ez... Több mint tíz évvel később egy független kis magyar cég, a Pannon kelt érdeklődést szokatlan tematikájú és szakatlanul olcsó CD-jeivel... Ezekből az unikumokból merítünk ajánlónkban.

A Pannon kiadó (elérhető: www. pannonjazz. hu - info@pannonjazz.hu) a lemezkiadás egy olyan szeletét célozza meg, melynek terén - legalábbis itthon - biztosan nem akad vetélytársa. Egészen kivételes ötlettel, évtizedekre visszatekintő alapos gyűjtő-és kutatómunkára alapozva szedik össze, rendszerezik, újítják fel és teszik végül közzé a magyar zenei múlt átmenetelig ugyan elfeledett, de annál fényesebb dokumentumait.

Egészen elképesztő dolgokat, kordokumentumokat kerítenek elő - jobbára még csak nem is közgyűjteményekből, hanem gyűjtők magánarchívumaiból. Ezekből restaurálnak ma is hallgatható matériát a több mint fél évszázados - de sokszor - közel száz esztendős grammofon-korongokról, sellak-lemezekről, magnetofon-szalagokról, sőt olyan házilagosan barkácsolt, a szükség okán az amatőr hangrögzítésben kipróbált matériákról, mint például az újrahasznosított, közvetlenül vágott röntgen-fólia.

A sokszor már szinte teljesen lestrapált gyűjtemények gondos, a kor színvonalán az elérhető legjobb technikával kerülnek aztán digitális retaurálásra, s így lesz végül hallgatható, értelmezhető, újra felfedezhető és esztétikailag is átélhető CD belőlük. Melyeken keresztül az utókor megismerheti a huszadik század különböző dekádjainak nemcsak a híres énekes- vagy hangszeres csillagait, de képet alkothat egy-egy korszak esztétikai felfogásáról, ízlésévilágáról is.

A két fő kiadási terület olybá tűnik a klasszikus zene és a jazz, legalábbis ez a két fő irány rajzolódott ki markánsan az ezeddig hallott lemezek kapcsán... S most térjünk a lényegre, kóstoljunk bele a gusztusosan tálalt menűbe! (A "Pannon Classic" és a "Pannon Jazz" általam meghallgatott CD-it először kézbe véve ugyanis nem csak valóban nagyon olcsó árazásuk tűnt fel, hanem a már az első tekintetre feltűnően átgondolt és gondosan kezelt kiállítás is. A Pannon Classic "A magyar operaszínpad csillagai" sorozatának esetében konkrétan ez nemcsak az egymáshoz illeszkedő borítókat, a szép illusztrációt kísérő kimerítő ismertetőt, de a CD-korongokra átmentett színes, egykoron használatos lemezcímkéket: "etikettet" is jelenti.)

Környei Béla, Fekete Pál és Koréh Endre albumai egészen más tematikáról és korízlésről tesznek bizonyságot.

A legendás tenor, Környei Béla 27 felvétele a XX. század első dekádját idézi meg, pontosabban az első világháború kitörésééig készült felvételeit halljuk itt. Nagy korszak volt ez, a Monarchia legfényesebb fejezetei közül való, mikor Brahms még közvetlen ismerőseiben élő hagyomány volt és Mahler a budapesti Operaházban alkotott és ténykedett, a magyar hegedűiskola és énekesiskola egyformán világhírű volt, s még egy felemelt fejű, büszke, nagy múltú és nagy jövő elé tekintő, nagy ország élte mindennapjait. Egy hőstenor akkoriban valóban hős is volt, nemcsak tenor - Környei még Ady-val is lovagias ügybe keveredett...

A három említett CD közül számomra Környeié a legérdekesebb, már régisége folytán is, meg hát Ady Endre, Lányi Viktor és Csáth Géza révén alakja megörökíttetett irodalmunkban is, de egyébiránt számomra ő testesíti meg azt az ideált, melyet egy Verdi, Wagner, Puccini-korabeli tenorról gondolunk manapság. Kiegyelített hangja szárnyaló, szépen illeszkedik az itt hallott Verdi, Mascagni, Bizet, Leoncavallo, d' Albert, Leoncavallo, Wagner, sőt Kacsóh-szerepekhez. Ügyesen formálja meg az egymástól távol eső karaktereket, egyszerűen egészen különös hallgatni közel egy évszázad távolából azt a letűnt kort, s az előadásokról előadásokra kiérlelt szerepeket.

Bizony más kor volt: a század első felében, sőt egészen a háromnegyedéig még a színpadból éltek az operaénekesek s nem a lemezfelvételekből. Minden egyes sikerért meg kellett küzdeniük újra meg újra, s aztán újfent meg kellett dolgozniuk státuszukért. Érdekes példa erre a másik két lemez vegyes műsora is, melyek erőteljesen magukon viselik a koruk ízlésvilágának adott engedményeket. A divat persze magas színvonalon van jelen, s a mát tekintve is sok tekintetben a széles közízlést képviseli - s talán egészen más érdeklődőket céloz meg, mint Környei lemeze.

Fekete Pál, a harmincas-negyvenes évek híres tenor-buffója három dalával ugyan itt is bemutatkozik operai szerepekben ( Hoffmann meséi és Varázsfovola jelenetek), de a többi ezen válogatásra összegyűjtött felvétele a máig nagyon népszerű könnyebb műfajt idézi. Operetteket, mint a Vágyom egy nő után vagy a Ne félj, ne félj bolond szívem, aztán revű- és táncdalokat, meg olyan magyarnótákat és örökzöldeket mint a Húzd rá cigány, a Favilla, fakanál, fatányér, Hallod-e Rozika te?, Ott fogsz majd sírni... Ehhez képest ugyanazt a ma már kissé modorosnak mondható éneklést halljuk, amit az akkori filmsztárok megjelenítettek, s amelyet manapság jópáran újra életre próbálnak kelteni modern keretek között.

A magyar operaszínpad legendás basszistája, Koréh Endre esetében méginkább szerteágazó képet kaphatunk művészetéről. A negyvenes-ötvenes éveket jelző felvételeiből szerkesztett 22 cím között ugyanis éppúgy szerepel Mozart, Richard Strauss, Schubert, Musszorgszkíj-részlet, mint magyar népdal, műdal és magyarnóta (Feketszárú cseresznye, Zúg az erdő, Zúg a nádas, Elindultam szép hazámból) továbbá finn népdalok vagy zsidó-folklór. (Csak zárójelben jegyzem meg, de fontos tény, hogy Koréh-t a háború után megpróbálták bemocskolni, de politikai hozzállásáról nemcsak a karéliai szovjet-invázió idején rögzített finn-dalok, de a második zsidótörvény életbelépésekor felvett zsidó folklórdal is sokat elmond.)

Ha már itt tartunk, a sorozatban megjelent egy ugyancsak kultúrális érdekességeket összegyűjtó CD "Zsidó liturgia - Nagy magyar kántorok 1910-1948" címmel, mely a régi budapesti zsidó vallásos kultúra lemezen hozzáférhető emlékeit rekonstruálja. Zömében - Tkatsch Izráel, Weiser Fülöp és Holzer Leopold összesen 11 felvételén a II. világháború előtti szakrális dalokat mutatja be, melyek Budapestnek, mint európai tekintetben is hangsúlyos zsidó kultúrális centrumnak állítanak hangzó emléket, - Fisch József és Ernszter Dezső hangját pedig nem sokkal a II. világháború után rögzítették.

A Pannon másik nagy sorozatának, a jazz világának érdekességeit bemutató sorozatban egy olyan világnagyság felvételei kerültek CD-re, akit talán nem kellő súllyal ismerünk (és ismerünk el) itthon. Tommy Víg csodadobosként kezdte Budapesten, s mint sokan mások, a Forradalom után Bécsbe majd New Yorkba került. Hihetetlen nevek tömegével játszott és készített lemezt a tengerentúlon, melyek közül elég említeni a nívó kedvéért Henry Mancini, Diana Ross, Quincy Jones, Eric Clapton vagy éppen Woody Allen nevét... De ő volt az 1984-es Los Angeles-i Olimpiai Jazz Fesztivál zeneigazgatója és karmestere is.

Most kiadott CD-je nem véletlenül viseli a "Tommy Víg 2004: Most és akkor" címet - az itt szereplők közül négyet 1947-ben, az akkor még csak kilencéves csodagyerekkel vettek fel. Kettő ezek közül Bécsben került rögzítésre a Hot Club Viennával, kettő pedig Budapesten a Chappy vezényelte Mopex Big Band-del. (Ezek egyike dobpárbaj!) A tágabb értelemben vett "most" - ot képviselő felvételek már a nemzetközi sztárt mutatják: a két 1971-es Szakcsival, Pegével és Kőszegivel - tehát a hazai jazz akkori nagyágyúival rögzített felvételen Tommy Víg vibrafonozik, csakúgy mint a két 1995-ösön - melyen a Stúdió 11 és a Duna Szimfonikusok mellett Mia Víg és Deseő Csaba is szerepet kap.

(2004.05.17. - Hírös.Index)