Nem sok hely van Budapesten, ahol jó jazzt lehet
hallgatni. Néhány éjszakai kávéház, bár, no és a Duna szálló - egy a
legexkluzívabbak közül - ahol a legjobb zongorista, Szabó József lép fel. Már 25
éve játszik zongorán, ezidő alatt elvégezte a budapesti Konzervatóriumot, ami
nem maradt játékára hatás nélkül. Kolosszális technikával, nagy zenei kultúrával
és izléssel rendelkezik. Egy Erroll Garner-Teddy Wilson-Fats Waller féle
kompilációból saját, rendkívül hatásos stílust alkotott, amely a swing és a be-bop között ingadozik. Kedvenc pianistája Peterson; valamint
Brubeck, Tatum és Previn. Hogy jól játsszunk jazzt, véleménye szerint széleskörű
jazz-ismeretekkel kell rendelkeznünk. Csak a "kétkezes" pianista lehet jó,
Szabó egyedül Beamter Bubi dobkiséretével játszik.
Bubi egyidejűleg vibrafonozik is, tudása mindkét hangszert illetően perfekt.
Felejthetetlen élmény volt számára a Coleman Hawkinssel tett svájci turné, amely
idő alatt rendkívül sokat tanult meg Hawkistől. Bubi kedvenc jazzmen-jei: Roach, L
Hampton, Ted Heath és O. Peterson.
Magyarország legjobb comboja a Garay Attila quartett.
Vezetője, a zongorista Garay. 28 éves. A Budapesti Zeneakadémián 3 évig tanult
zongoratanszakon. Törökországban találkozott Dave Brubeckkel és ezidőtől fogva a
quartett többi tagjával együttt / ezek közül elsősorban Söptei Géza altsax/ a
Brubeck-követők kolosszális hatása alá került. Az együttes többi tagja: Pege
Aladár és Tarkői Viktor. A Garay-quartett jazz-sze gyakran nemcsak a brubecki irány
folytatása, hanem annak absz olút másolása, ami az együttes tagjainak zenei
tudása és invenciója mellett kissé erejüket meghaladó feladatot jelent. Az
együttesben legérdekesebb alighanem Pege Aladár, ami tán abból ered, hogy fiatal -
amit a neve elé biggyesztett "ifj." is jelez - még nincs 20 éves. Általános vélemény szerint ő a legjobb hazai
basszista. Kitűnik játékának erős, tiszta hangzása, az improvizációkban pedig
ügyes koncepciókat alkalmaz. A swingelés módszerében O. Christiansen dán
basszistára emlékeztet / a "Storyville Jazzmen"
együttesből./
Az elmúlt év novemberének végén a budapesti Művészklubban, először e tisztes
falak között, jazz-sessiont tartottak. Ennek egészen más képe volt, mint Varsóban,
vagy Krakkóban rendezett hasonló alkalmaknak. Az első sorban professzorok ültek,
mögöttük a közönség, amely nagy lelkesedéssel tapsolt mindennek, tekitet nélkül
arra, hogy amit hallottak, rossz volt-e vagy jó. Az előadást konferanszié vezette, aki
legelőször felolvasást tartott a jazz mibenlétéről. Az előadók /főképp a
Zeneakadémia hallgatói/ kb. 17-21 év körül
voltak. A legidősebb /25 éves/ zongorista Fogarasi János, általános vélemény
szerint a legjobbak egyike Magyarországon. Stílusa kissé C. Perkinsére emlékeztet,
elég dinamikus, de sem invenciója, sem a harmónia /értsd: összhangzattan/ nem erős oldalai. Lehet, hogy csak rossz napja volt.
Ehelyett a legfiatalabb és egyike a legérdekesebb résztvevőknek Latzin Norbert volt,
nagy technikával, zenei izléssel és ötletességel rendelkező zongorista. Alig 16
éves. Másik pianista, Esztényi Szabolcs nagyon
emlékeztet Brubeckre, azonban még inkább inspirálja őt J.S. Bach zenéje. Az
altszax-szal kontrapunktikusan vezetett szólam-dialógusban elcsodálkoztatott bennünket
invenciója és kultúrája. Harmóniailag teljesen szabályos alapokra nagyon érdekes akkordokat épít. Jól induló zenész a 19 éves Sebestyén
Ernő hegedűs, Joe Venuti felfogásában játszik. Nagy technikával és az
improvizációkban helyes építőmódszerrel játszik, minden frázis az előzőnek
következménye, amely ugyanakkor az egészet is sikerrel alakítja ki.
Budapesten lévő rövid tartózkodásom alatt nem
sikerült az egész jazz-élvonalat meghall-gatnom. Felhasználva azonban magyar, szintén
zenész-barátaim segítségét, gyűjtöttem néhány információt más, számomra
ismeretlen magyar jazz-zenészekről. Radics Gábor, vibrafonos, egyben zeneszerző is.
Zenéje Milt Jackson és a klasszikus zene között ingadozik. Ungár István altsaxos
nagy invenciójú, Lee Konitz stílusában játszó muzsikus. Errol Garnerrel az kapcsolja
össze, hogy sem az, sem ő nem olvas kottá t. Zágon Iván /Horace Silver hatása/
dinamikusan játszik. A legjobbakhoz tartoznak még Kulcsár Imre és Mészáros Sándor.
A magyarok általában nem érzik a hagyományos jazzt, alighanem ezért játszanak
mind modern stílusban. Egyetlenegy hagyományos stílusú együttest
hallottam, new orleansi felfogásban játszottak, inkább rosszul, az e stílusra oly
jellemző vonások nélkül. Minden játékos magas csúcs felé törekedett, az ehhez
feltétlen szükséges improvizációs készség és feltételek nélkül, ami végülis
egyáltalán nem érdekes egészet eredményezett.
A Magyarországon leginkább kedvelt és legnépszerűbbb
külföldi muzsikusok: Dave Brubeck, Oscar Peterson, André Previn /sok személy, akikkel
beszéltgettem a "Felhívás táncra" c. film nagy hatása alatt volt - mint
ismeretes, a film második részének zenéjét Previn komponálta/, Errol Garner
és Paul Desmond, Magyarországon hallgatják Willis Conover adásait. Lengyelországból
leginkább tetszenek Trzaskowski, Namyslowski. Az egyik magyar jazz játékos mondta
nekem: "Nem tételeztem föl, hogy Lengyelországban
ilyen szinvonalon játszanak jazzt. Conover adásainak hallgatása után föltettem
magamban, hogy az első adandó alkalommal elutazom hozzátok. Biztos vagyok benne, hogy
sokat tanulnánk tőletek."
Jazz (Gdansk), 1960. június |