2020-08-14    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1998-01-01 • Pepsch Muska
Szabados/Mitchell: Jelenés (Revelation)

Szabados/Mitchell: Jelenés (Revelation). Fonó FA-038-2

Szabados György (p, voc, ld), Roscoe Mitchell (as), Dresch „Dudás” Mihály (ts, ss, bcl), Kovács Ferenc (tp, viol), Benkő Róbert (b), Baló István (dr, perc), Geröly Tamás (dr, perc)

Motiv/Revelation/Free Music In Honour of The Art Ensemble of Chicago

1996. október 7.

"Ahelyett, hogy a távolba merednél, lásd, hogy a jó oly' közel van!", Másképp mondva: "Necsak a tengerentúlra figyelj, mert itt nálunk minden mennyiségben érdekesebb zenék születnek. És nem csak nálunk Ausztriában, hanem a szomszédos országokban is."

A magyar jazzszínpadon egy csomó érdekes muzsikus nyüzsög. Közéjük tartozik a zongorista és komponista Szabados György is. Ám ő is a tengerentúlra vetette a szemét. Ám ezt Szabados esetében nem szabad negatívumként értékelnünk. Biztosan, hogy voltak ilyen ösztönzések, ám ő alaposan eltávolodott attól hogy az amerikai példaképeket (amennyiben azok számára léteznek) utánozza. Zenéje nagyon sajátos, önálló, amelyben az improvizáció (és más) jazzelemek mellett az európai (mindenekelőtt a magyar) koncertmuzsika és egészen kiemelkedő mértékben szülőhazájának népzenéje fajsúlyos szerepet játszanak.

Szabados sok évvel ezelőtt Anthony Braxtonnal készített egy LP-t és a mostani CD-n Roscoe Mitchell személyében is egy olyan zenész szerepel, aki a chicagói AACM körből származik. Eltérőleg sok más európai bandától, ahol az „amerikai vendég” csak néhány „kedvtelen” szólót fúj és akinek szerepe csak annyi, hogy nevével eladhatóbbá tegye az együttest, Mitchell teljes egészében integrálódik az együttesbe.

Az előtérben a közös zenélés áll, bár természetesen egy egész sor kitűnő szólóteljesítmény hallható. De a csoportdinamikai folyamat az, amiért a „Revelation” zenéjét érdekessé, érdekfeszítővé és fölöttébb hallgathatóvá teszi.

JazzLive Nr. 121/98, p.57