2020-11-27    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1997-06-27 • Ittzés Tamás
Régi jazz Magyarországon - avagy jazz a régi Magyarországon

A lemez angol címe szerint jelen felvételek a régi jazz magyarországi jelenlétét hivatottak bemutatni. Nekünk magyaroknak azért a felvételek nem csupán a régi jazzt, de a régi Magyarországot is visszahozzák, ha csak egy órácskára is. Az idők távolából minden gondtalannak és szépnek tűnik. Pedig talán nem volt az. Mint ahogy a kész lemez hallgatásának öröme is feledteti az album készültekor jelentkező gondokat, de a hangszerelés nehézségei, a technikai, időbeli és egyéb egyeztetések korszaka már a múlté. Itt a kész produktum, ami remélhetőleg nem csak nekünk, zenészeknek okoz örömet, de Önöknek, hallgatóknak is - függetlenül attól, hogy végigolvassák-e a már most, az első bekezdés fogalmazása alatt is hosszúnak ígérkező "fülszöveget".

Es a lemez már a harmadik Bohém CD, amely a Magyar Jazzkutatási Társaság és a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány gondozásában jelenik meg. Az első, a Hungarian Rag (TR-HSJR 2004 CD) című lézerkorong hasonló célokkal készült mint a mostani: bemutatni a századelő magyar jazzmuzsikáját. Most van egy kis különbség: most a magyarországi (Magyarországon kottában kiadott/forgalmazott, valamint játszott), de többnyire amerikai muzsikáról van szó. Vagyis olyan számok kaptak helyet az anyagban, amelyek rendkívüli népszerűségnek örvendtek a ragtime, a kabarédalok, vagy éppen az aktuális tánczene műfajában hazánk területén, s egynémelyik történetesen európai szerzőhöz köthető. Itt van mindjárt Zerkovitz Béla örökbecsű remeke, a Gyere Josephin!..., melynek nagyszerűségét Szilágyi László zseniális szövege teszi teljessé. Vagy itt van Hetényi-Heidlberg Albert, aki minden művét (zömükben ragtime számokat) külön Opus-számmal jelölt, így az Ohio-t is (Op.563). Hetényi-Heidlberg leginkább Bécsben élt, ez alátámasztja az osztrák, vagy leginkább K.u.K. kulturájú osztrák-magyar szerzők szerepeltetését a lemezen, illetve azt, hogy az amerikai szerzők mellett Magyarországon népszerű "hazaiak" nem voltak mindig feltétlenül teljesen magyarok. Példának okáért a kor egyik (s azóta is!) legnépszerűbb amerikai slágeréhez, az Under The Bamboo Tree-hez Meine Molly! címen egy bizonyos Eugen Mátray írt német nyelvű szöveget. A Blue Fox-Trot szerzője, Frank Myer, valamint a Mississippi Cake Walk-ot művésznéven jegyző Translateur abszolút osztrák szerzők. A neves amerikai szerzőpáros, Carroll-Fields On The Mississippi című indulója viszont egyértelműen európai (mondjuk, éppen osztrák) hatásra íródott. Ebben a számban szerepel egyedül a lemezborítón is látható hangszer, a tölcséres hegedű. A gyártója után a szakirodalomban "Stroh violin"-ként ismert hangszer egy gramofonszerkezet segítségével képez (meglehetősen furcsa) hangot. Hangereje mindenesetre felülmúlja az akusztikus hegedűét, s ezért a ‘20-as évektől kezdve a tánczenekarokban előszeretettel használtak tölcséres hegedűt. A tölcséres hegedű mellett más különleges hangszerek is helyet kaptak a korabeli együttesekben. Ez indokolja a xilofon szerepeltetését. A cimbalom mellett leginkább az szól, hogy a jazz legfőbb propagátorai a mindenféle stílust játszó cigányzenekarok voltak, s itt ugye a cimbalom alapinstrumentum. A My Gal Is a High-Born Lady kadenciájával ezt a világot próbáltuk meg érzékeltetni.

A Howard McKnight által jegyzett számoknak különleges magyar vonatkozása van: Hollywoodban rendkívül sikeres nótái népszerűségét a szerző egy magyar ikerpár alkotta énekes duónak, a Dolly Sistersnek köszönhette. Hogy népszerűségük, avagy magyar vonatkozásuk tette-e népszerűvé a század '10-es, ‘20-as, ‘30-as éveinek magyar jazzpiacán, nem tudjuk, azt viszont igen, hogy az eredeti nevükön (Deli Janka és Deli Rózsi) nem szereplő "Dolly-hölgyekkel" ellentétben itthon működő Mocsányi-Lakos énekkettős is hozzájárult jónéhány amerikai sláger magyarországi népszerűségéhez. A már említett Gyere Josephin!... mellett sok Irving Berlin-szám is szerepelt repertoárjukon. Abban a repertoárban, amellyel ámulatba ejtették a korabeli Európa koncerttermeinek s mulatóinak közönségét. Berlin máig talán legismertebb műve az Alexander’s Ragtime Band ugyan nem szerepel a válogatásban (noha megjelenése után egy évvel, 1912-ben már három különböző magyar nyelvű verzió készült belőle), viszont van helyette két kevésbé ismert, ám a régi Magyarországon méltán népszerű száma. Mindegyik zseniálisan megkomponált alkotás, ahol a szöveg és a zene tökéletes összhangot alkotnak, a hallgató mégis csak annyit vesz észre, hogy fenemód jól érzi magát (reméljük legalábbis). A Ragtime Violin! és a That Mysterious Rag is több figyelmet érdemelne. A már említett Dolly Sisters nem csak McKnight szerzeményeit vitte sikerre. Byron Gay Vamp Me című kompozíciója, illetve Harry Carroll I'm Always Chasing Rainbowsa is repertoárjukon volt. Utóbbi külön érdekessége, hogy témája "hozott anyagból" készült: a kiváló lengyel zongoravirtuóz-zeneszerző virtuóz, Frederyk Chopin Fantasie-Impromptu című művének középrészét alakította át Carroll jazzes slágerré. Az eredeti Chopin-részlet meg is szólal feldolgozásunkban.

Nem törekedtünk a '10-es, ‘20-as, ‘30-as évek tökéletes utánzására, a hiteles felelevenítésre itt vannak az eredeti felvételek (igaz, elég gyér számban). Próbáltuk a régi muzsikát egy kicsit mai füllel, szemmel, ízléssel tolmácsolni. Elég csak a kor egyik legnépszerűbb táncára, a cake walkra, s annak is egyik legnépszerűbb zenei darabjára, a Kerry Mills által komponált Whistling Rufusra, illetve annak befejező részére utalni. "Modern" kórusok, feldolgozásbeli furfangok teszik maivá, s ezért remélhetőleg élővé, s hitelessé a számokat. Olykor-olykor át is írtam néhány harmóniát, vagy dallamfordulatot, ha jobb megoldást véltem találni. Evvel együtt törekedtünk a viszonylagos korhűségre, inkább azonosulni próbáltunk a régi számok régies hangulatával, mintsem elveszni a modern hangrengetegben. Reméljük, Önök is inkább az azonosulás, mintsem az elveszettség érzését fogják észrevenni magukon lemezhallgatás közben.

Kecskemét, 1997. június 27.


A Bohém Ragtime Jazzband: Early Hungarian Jazz (Pannon Jazz PJ 1023) cimű CD-jének borítószövege