2020-02-27    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

2006-05-01 • Simon Géza Gábor
COUNT BASIE BUDAPESTEN

Count Basie 1970. április 16-án adott koncertet Budapesten. Életemben ez fontos fordulópontot jelentett: addig -- Pernye András ajánlására -- csak a Magyar Rádió foglalkoztatott jazzműsoraiban, írásaim nem jelentek meg hivatalos lapokban. A Basie-koncertről közölték első írásom a kor egyik vezető jazzorgánumában, a Magyar Ifjúságban. A Basie big bandje nagy volt címmel megjelent koncertbeszámoló – és az azt követő további cikkek - számottevően megváltoztatták lehetőségeimet a hazai jazzszakmában.

Most, hogy berlini utamon megtaláltam a koncert CD-kiadását (Good Time Blues, Pablo PACD 5319-2), ismét elővettem korabeli cikkem, hogy akkori élményeimet immár egy sokszor újrahallgatható hangfelvételen teszteljem.

Az újrahallgatás előtt nem maradhatott el a zenekar tagjainak gondolatban történő “névsorolvasása”. Ezt megkönnyítette, hogy az 1970-es Basie band tagjai közül jó páran visszatértek a későbbiekben Magyarországra, illetve itthon, vagy külföldön többen készítettek zenekarvezetőként, vagy zenekari tagként felvételeket magyar jazzmuzsikusokkal, valamint nem maradtak ki a jazzstanderdekké lett magyar kompozíciók előadásaiból sem. Ezen hangfelvételek kivétel nélkül megtalálhatók a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány Magyar Jazztörténeti Archívuma hangtárában..

Néhány név a névsorból, akikkel a zenekar tagjai közül az elmúlt évtizedekben magyar vonatkozású lemezfelvétel jelent meg: Harry “Sweets” Edison (trombita – Benkó Dixieland Band /1984/; Louie Bellson /1974/, ill. Count Basie /1981/ zenekarai Frank Szabo 1952-ben Budapesten született lead-trombitással, és egy remek Szomorú vasárnap felvétel Sarah Vaughan együttesével /1960/); Grover Mitchell (pozan – Tommy Vig zenekarával /1971/, saját zenekarának élén Frank Szaboval /1978, 1979, 1980/, valamint a Count Basie zenekarral /1981 – 2 lemez, 1983 – 3 lemez; mind az 5 lemez Frank Szaboval/; Eddie “Lockjaw” Davis (tenorszaxofon – 3 nagyszerű lemez saját neve alatt 1981/82-ben Csík Gusztávval a zongoránál) stb.

És ne feledjük a Flying Dutchman márka sztárcsináló lemezmágusainak azt a produkcióját sem, amikor 1970. december 22-én, azaz nyolc hónappal a most tárgyalt koncert után, mily véletlen, Count Basie zenekarával, Oliver Nelson hangszerelésében, nagyrészt a Budapesten szerepelt zenészek közreműködésével lemezre rögzítették Szabó Gábor brilliáns Gypsy Queen című kompozícióját, amely az Afrique LP egyik sikere lett.

A budapesti koncerten a zenekar tagjai az alábbiak voltak: Gene Coe, Sonny Cohn, Harry “Sweets” Edison, Waymon Reed (trombita), Frank Hooks, Grover Mitchell, Mel Wanzo, Bill Hughes (pozan), Bobby Plater (altszaxofon, fuvola), Bill Adkins (altszaxofon), Eric Dixon (tenorszaxofon, fuvola), Eddie “Lockjaw” Davis (tenorszaxofon), Cecil Payne (baritonszaxofon), Count Basie (zongora), Freddie Greene (gitár), Norman Keenan (bőgő), Harold Jones (dob), Mary Stallings (ének). A házigazda (master of ceremony) szerepében Petrányi Judit szólal meg a lemezen.

A hangszereléseket a swingarranzsőrök krémjének nem kevesebb mint 11 tagja készítette: Bobby Harrison, Nat Pierce, Eric Dixon, Quincy Jones, Neal Hefti, Eddie “Lockjaw” Davis, Benny Carter, Sammy Nestico, Ernie Wilkins, Bobby Plater és Frank Foster változatos és mégis egységes, a zenekarra, annak tagjaira szabott programot adtak a zenekarvezető kezébe. E tekintetben különösen érdekes, hogy a zenészeknek lényegesen tágabb kereteket biztosító head arranzsmanokat készített Quincy Jones az I Needs To Be Bee'd With-hez, Ernie Wilkins saját kompoziciójához, a CD címadó darabjához, a Good Time Blues-hoz és Basie elmaradhatatlan One O'Clock Jump-jéhez, valamint Frank Foster a ráadásként elhangzó Basie-örökzöldhöz, a Jumpin' At The Woodside-hoz.

Hogy vérbő élettel teljenek meg a hangszerelések, ahhoz már jóldresszírozott és ugyanakkor ragyogó szólistateljesítményekre is képes, valódi profi zenészekre volt szükség -- meg a pesti közönségre. Ugyanis a Count Basie zenekar 15. európai turnéja során (első és a fennállása alatti egyetlen magyarországi fellépésén), egészen különleges közönséggel találkozott Budapesten. Az első pillanattól belelkesedett, a Basie-féle jazzt tökéletesen ismerő és értékelő publikum minden egyes jó megmozdulást hatalmas ovációval fogadott, amivel tovább stenkerelte a zenekart. A fogadtatás előzményeihez hozzátartoztak például az egykori magyar His Master's Voice által is kiadott 1947-es Count Basie-gramofonlemezek. Persze mindazok mellett, amelyeket eredeti kiadásokban vásárolhattak meg és hallgathattak még a 40-es évek végén. Hiszen a koncert közönsége elsősorban az idősebb jazzrajongók táborából került ki, magyar jazzmuzsikus pedig rendkívül kevés érdeklődött a Basie-féle swingjazz iránt. Pedig volt mit tanulni. Ezt mutatja az is, hogy a kényes ízlésű Pablo lemezmárka kiadásra a hosszú európai turné hangfelvételi anyagából éppen ezt a frenetikus sikerű budapesti koncertet választotta. Ennek pompás lenyomata a koncert után 34 és fél esztendővel megjelentetett Good Time Blues című CD.

2006. május