2020-08-14    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1989-08-04 • Pásztor Gábor
"Sajnos külföldön jobban ismernek..."

Nemrég baráti körben a szokásos háttérzene mellett beszélgettünk.
A téma vitát és indulatokat váltott ki. Magam is nekihevültem, de egyszer csak arra döbbentem rá, hogy már nem a vitapartneremre, hanem a zenére figyelek. A zene számomra teljesen ismeretlen, egzotikus és főleg nagyon megnyugtató volt.
Kérdésemre megtudtam, hogy az "elkövető" Szabó Sándor, aki itt lakik Törökszentmiklóson, a szomszédságomban.

Kíváncsi voltam ,mi az amit hallok és megkerestem őt.

- Miféle zene ez?

-Nyugaton ETNO-dzsessznek nevezik, rétegzenének számít, de ott olyan szintű a menedzselés, hogy mindenkihez eljuthat az érdeklődésének megfelelő zene.

Három lemez - külföldön

Az ETNO-dzsessz diszkrét hangzású akusztikus zene, amely intimséget hord magában és személyhez szól. Több zenei világból táplálkozik: a magyar, a keleti népzenéből és a kortárs klasszikus gitárzenéből. Mindez a modern dzsessz érzésével és hangzásával rögtönözve szinte magától születve szólal meg.

Szabó Sándor, kérdésemre, hogy hol és mennyire ismerik ezt a különleges dzsessz stílust, egy vastag mappát vett elő, ami róla, zenésztársairól, koncertjeiről szóló cikkekkel volt tele. Ezekből kiderült, hogy ezt a muzsikát külföldön ismerik és szeretik, Szabó Sándor Európa több országában koncertezett már magyar és más nemzetiségű partnerekkel. Hat éven keresztül Major Balázzsal ütőhangszeressel duóban értek el sikereket, alkalmanként ez a páros vendégszólistákkal is kiegészült - leggyakrabban Bagi Lászlóval, Sípos Csabával, Bakondi Andrással.

1983-ban első lett a dzsessz klubok népszerűségi szavazási listáján a gitár kategóriában. Ezt itthon ugyan - talán zenéje besorolhatalansága miatt - nem követte elismerés, de külföldön azóta két lemeze is megjelent, Angliában. először 1986-ban, a Leo Records adta ki albumát. "Egy szellemi áldozás rituáléja" címmel, majd 1987-ben a HWYL kiadó jelentette meg nagylemezét. "Az eredet tiszta észlelésében"-t. Harmadik lemeze most vár kiadásra.

Néhány éve kitűnő kapcsolatot tart fenn Gilbert Ibsin belga gitárossal, gyakran koncerteznek együtt, közös zenei anyaguk is jelent meg. A magyar gitárost ismerik és keresik külföldön, sorra érkeznek a meghívások.

- Hogy lehet az, hogy itt, ebben a kisvárosban élünk mindketten és sosem hallottam rólad? - érdeklődtem.

- Azért nem hallottál rólam, mert téged valószínűleg csak általános szinten érdekel a dzsessz, és amit én csinálok, az az országban csak egy szűk kör zenéje. Általában akkor beszélek a környezetemben erről, ha valaki szóbahozza. Azok ismerik zenémet, akik járnak koncertekre, figyelnek a rádió dzsesszműsoraira és elolvassák a szaklapokat.

- Hogy lehet ez? Hiszen ez egy nagyon érdekes zene ...

- Ez nemcsak az én problémám, hanem az egész magyar dzsesszé. Ezt a műfajt sem anyagilag, sem erkölcsileg nem tekintik egyenrangúnak a komolyzenével. Ez pedig óriási hiba, mert ez a zene rendkívül magas színtű elméleti és technikai képzettséget kíván és ez az előadásmód egy olyan belső indíttatásból bontakozik ki, amely semmiképen nem teheti alacsonyabb rendűbbé az úgynevezett komolyzenét.

Néhány koncert a megyében

- Az elmondottak után már nem is csodálkozom, hogy a hivatalos megítélés miatt még ma is a létetekért küzdötök.

- Azt hiszem, ez szó szerint igaz. A művelődési intézményeknek sokkal egyszerűbb és biztonságosabb ismert népszerű, esetleg kommersz produkciókat eladni. Arra nem gondolnak, vagy nem akarnak, hogy művészi értéket nem nyújtanak. Pedig óriási felelősségük volna a közízlés formálásában. Tehát marad a lakoldalmas rock, és az ehhez hasonló műfajok előretörése.

Jellemző egyébként, hogy megyénkben '82 óta csak néhány koncertre hívtak meg. Az elmúlt három évben pedig éppen itt, Törökszentmiklóson sikerült két teltházas koncertet rendezni, amire nagyon büszke vagyok. Az volt a legnagyobb örömöm, hogy a közönség soraiban nemcsak szűk baráti körömet láthattam, hanem minden korosztály képviselőit.

Az is baj, hogy a művelődési központok Budapest-centrikusak, azt hiszik, hogy művészet nem is létezik máshol, csak ott.

- Miben látod a kiutat a jelenlegi helyzetből?

Talán az alternatív kiadók

- Elsősorban anyagi támogatás kellene a műfajnak és rátermett, tehetséges menedzserek. Nekem szerencsére sikerült összetalálkozni egy ilyennel. Simon Géza Gábor, a dzsesszkutatóról van szó, aki már több mint tíz éve figyelemmel kíséri tevékenységemet. Napjainkban már több alternatív hanglemezkiadó létezik, s ezek közül a legjelentősebb a Pannonton, amelynek ő a zenei producere. Felkínált nekem egy hosszútávú szerződést, aminek első lépése egy magyarországi nagylemez megjelentetése. A felvételek már elkészültek, remélem a lemez kiadása után az igényes, dzsessz iránt érdeklődők jobban megismerkedhetnek a műfajjal.

Eltöprenkedve a hallottakon, arra gondoltam, hogy a jelenlegi új politikai, gazdasági törekvések mellett talán kulturális téren is változnak a beidegződések, ott is előtérbe kerül az igényesség.

S akkor talán egy nemzetközileg ismert gitáros, saját hazájában is próféta lehet.

 

Néplap, Szolnok, 1989. augusztus 4.