2020-08-04    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1991-09-12 • Simon Géza Gábor
Dzsessz az istállóban

A világ dzsesszpápái a magyar dzsesszgitárosok nagy nemzedékei: Bacsik Elek, Kovács Andor, Szabó Gábor és Zoller Attila után az utóbbi években egy újabb nevet, és az általa létrehozott új gitárstílust ízlelgetik. Szabó Sándorral egy rendkívül szerény törökszentmiklósi panellakásban beszélgetünk. Miután előszedte saját tervezésű és készítésű gitárjait, a szobában már csak a teáscsészéknek maradt egy icipici hely. Önkéntelenül adódik az első kérdés:

- Mikor és hol szoktál gyakorolni?

- Éjszakánként, ha nyugovóra tér a család, bár akkor még kisebb a hely. Ilyenkor bezárkózom a gardróbszekrénybe, felteszem a fülhallgatót, és elkezdem a hangszer gyúrását. Sokat gyakorolok, mert mindig újabb és újabb dolgokon töröm a fejem, és sohasem tudhatom, hogy mikor jön egy olyan lehetőség, amely teljes harci vértezetben kell hogy találjon.

- Nekem az az érzésem, hogy a hazai "lemeztelenséged" miatt túl szerény vagy. Angliában két nagylemezed és egy CD-d jelent meg. Szerepelsz egy most piacra dobott amerikai CD-antológián is. Legutóbbi belgiumi utad sem ad okot a szégyenkezésre. Belgiumba koncertezni mentetek. Hogyan kerültetek oda?

- Ötödik éve vagyunk kapcsolatban Gilbert Isbin belga gitárossal. Megismerkedésünk a véletlen műve volt. Sok-sok kazettát küldtem belga újságíróknak, cégeknek. Ezek mind a szemétkosárba kerültek. Isbin egyet kihalászott ezekből, és miután megtetszett neki a zeném, jelentkezett. A következő évben meghívtam Magyarországra, és itt közös lemezt készítettünk. Ez Angliában jelent meg, jelentős sikert hozott mindkettőnknek.

Gilbert Isbin most tudta viszonozni ezt a meghívást. A közös koncert volt az ürügy, a többi már a véletlen múlt. A belga rádió "Dzsesszkávéház" adásában kaptunk egy negyedórás bemutatkozási lehetőséget. A producer az első szám után bejött a stúdióba, és megkérdezte, hogy van-e időnk. Mondtuk, van. Jó, akkor nekünk meg van elég szalagunk - mondták -, akkor most ne álljunk meg addig, amíg csak dugig nem lesz - mondta.

Mindegyikünk fantasztikus passzban volt, és így szinte egy szuszra felvettünk 56 perc anyagot. A kész szalagot egy lemezkiadó még aznap megvette, és jövő tavasszal, "Konstelláció" címmel CD-n adja ki. Ez minden szempontból: időben, geometriailag, fizikailag és szellemileg azt a speciális együttállást mutatja, amelyben akkor valamennyien voltunk. A zenészek állapotához csodálatos stúdiótechnika és fantasztikus szakemberek társultak. Amikor kibotorkáltunk a stúdióból, akkor mi még nem is foguk fel, hogy tulajdonképpen mit csináltunk.

- A koncert helyszínéről már a turnék elkőtti telefonbeszélgetésünkben is sok szó esett. Nem tudtátok elképzelni, hogy hol is fogtok játszani.

- A legutóbbi belga úttal kapcsolatban alaposan leleveleztünk mindent, és a helyszín a Winendahl kastély volt. Ezen belül a koncert helyéül egy néhány betűből, egyetlen szótagból álló szó volt megadva. Ez nagyon emlékeztetett egy magyar szóra, de először nem tudtam mire asszociálni. Major Balázs zenésztársammal együtt még a repülőn is ezen törtük a fejünket. A koncert környékén öles plakátok hirdették a fellépésünket, és mindegyiken ott szerepelt a rejtélyes szó. Amikor kérdezősködtünk, akkor mondták, hogy a kastély egy gyönyörű erdő közepén van: ez a legjelentősebb belga dzsesszrajongók és belga dzsesszmuzsikusok krémjének találkozóhelye.

Amikor a találkozóhelyre megérkezett a menedzser, akkor érdeklődtünk a helyszínről, a színpadról, az akusztikai viszonyokról. Megint csak felmerült a rejtélyes szó, amit angolul is csak körülírni tudott nekünk.

Úgy értelmeztük, hogy a helyszín csak egy istálló lehet. Beérkeztünk a kisvárosba, ahol már mindenütt transzparenseken hírdették, hogy "Dzsessz az istállóban". Odaérkezvén a töredék plakáton kívül minden egyéb egy valódi istálló képét mutata kívülről.Nyilak vezették az embereket: "Jazz, Jazz, Jazz". Végül egy fantasztikusan berendezett szórakozóhelyre jutottunk, amely az egykori istálló helyére épült, a legkorszerűbb hangosítással. Helyszíni felvétel készült, szóval valami csuda volt. A koncert alatt a flakra meg a gerendákra felaggatott régi lószerszámokban és egyéb istállói kellékekben gyönyörködhettünk.

- Magyarországon csak elvétve léptek fel. Lesz ebben változás?

- Talán. Nagyon remélem, hogy a budapesti Merlin dzsesszklubban holnaptól kezdve két napon át sok hazai rajongóval is megismertethetjük zenénket.

 

Magyar Hírlap. 1991. szeptember 12. p.16