2020-08-09    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1992-05-02 • Sz. Z.
Itt más a közönség, mint Olaszországban

A Szolnoki Galériában immár másodjára aratott sikert Massimo diMattia és a SzaMaBa trió. Az olasz fuvolaművész a múlt évben lépett fel itt először. Régi ismerőse, a törökszentmiklósi Szabó Sándor, a magyar hármas ismert gitárosa hívta meg. A zenészeknek a Jam Művészeti Egyesület olyan környezetben biztosított fellépési lehetőséget, amely fokozta a nehezen kategorizálható zene hatását. A nem vájtfülűek számára is élvezhető volt a szuggesztív játék.

- Tényleg, milyen műfajba sorolná a bemutatott darabokat? - kérdeztük Massimo diMattiától.

- Nehéz lenne egyértelmű választ adni, de az sem biztos, hogy egyáltalán szükség van ilyen besorolásra. Azt emelném ki, hogy improvizált zenét játszunk, vannak dzsesszvonásai, és folkhatásokból táplálkozik. Egyszerűbb lenne, ha úgy fogalmaznék: amit hallottak az csak zene. Nem az az érdekes, hogy felfedezhető-e benne olasz, magyar vagy bármilyen nemzeti jelleg, hiszen különböző korszakok és más stílusok is hatnak ránk. Mindez eggyé válik bennem is, így születik meg ez a fajta hangzás.

- Nemrég hallottam, hogy a szakmában és az értő közönség által kimagasló tehetségnek tartott Glauco Venier zongoristával, az Oregon együttes előzenekarral léptek fel Rómában. Megyeszékhelyünkre nehéz lenne ráfogni, hogy kulturális centrum, amely vonzza a művészeket. Miért érdekes Önnek mégis Szolnok?

- Úgy érzem, az itteni közönség másként viszonyul ehhez a zenéhez, mint az otthoni. Más a Magyarországon általam ismert légkör. Hazámban általában ekkkora közönség előtt játszom, mint itt. Ez persze attól is függ, hogy koncertet adok vagy klubban lépek fel. Itáliában a dzsessz-élet jórészt olyan szórakozóhelyeken zajlik, ahol az emberek esznek isznak, úgymond társasági életet élnek. Ezért aztán érhető, nincs meg az a rituáléjuk azoknak a fellépéseknek, mint például ennek itt, a Galériában. Olaszországban nem olyan jó a zenészek helyzete ebből a szempontból, mint ahogy esetleg gondolnák. Mondhatjuk nyersebben is: vagv kocsmában játszanak, vagy külföldre mennek. Többek között azért van az, hogy mindig örülök, ha eljöhetek ide.

- Véleménye szerint milyen kapcsolat van a zenei tudás, a valóban színvonalas produkció és a népszerűség között?

- A népszerűség, a hírnév mögött nincs mindig művészi kvalitás. Sok esetben ez fordítva is igaz. Én nem kapcsolom össze a kettőt, hisz nekem - és úgy érzem, a többi muzsikusnak is - az a legfontosabb, hogy a lehető legjobb módon dokumentáljuk azt, amit tudunk. Általában azt mondhatnám, hogy a jó zenét előbb utóbb megszeretik az emberek.

- Ez a siker?

- Ez a szó köznapi értelmében semmit nem jelent számomra. Én azt nevezem sikernek, ha látom az embereken, hogy tetszik nekik a játékom, befogadják a zenémet.

- Említett, szívesen jön Magyarországra. Mik a tervei a jövőben?

- Úgy tervezzük, hogy a későbbiekben is együtt dolgozunk. Jó lenne évente többször is összejönni, felvételeket készíteni.

 

Szolnoki Extra, 1992. május 2.