2020-11-27    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1993-04-09 • Pásztor
Az álmok néha megvalósulnak

Nyugodtan merem leírni, hogy sokáig nem felejthető élményben részesültek azok, akik március 30-án este kíváncsiak voltak a SZA MA BA házikoncertjére a Városi Művelődési Központban. A megszokottól teljesen eltérő körülmények között hallgathattuk az új repertoárral, minden eddiginél csodálatosabb, színesebb hangzásvilággal jelentkező együttest, amelynek emberközeli zenéje régóta porosodó húrokat pendített meg sokunkban. Különleges atmoszféra alakult ki ezen az estén, amelyet a szervezők, a zenészek és a közönség közösen teremtettek egymásnak és maguknak. Ezért sem sablonkérdésekkel zaklattam Szabó Sándort, az együttes vezetőjét, hanem kötetlen, baráti beszélgetésre invitáltam, beszéljen arról, amiről szeretne, ami kikívánkozik belőle a koncert ürügyén.

- Bevallom őszintén, én még most, másnap is a történtek hatása alatt vagyok. Valami olyanban volt részünk, amire legmerészebb álmunkban sem számítottunk. Tavaly két koncertünk is volt Miklóson, s akkor megfogadtam, hogy soha többé nem lépünk fel itt. Az egyiken huszegynéhányan, a másikon velünk együtt nyolcan voltunk, s akkor azt mondtam, itt nincs tovább. Ez olyan pofon volt számunkra, olyan mélypont a zenekar életében, amelyet nagyon megszenvedtünk, s amelynek következtében Bakondi András ki is lépett a csapatból. Újra kellett gondolnunk mindent, meg kellett találnunk a hármunkra szabott zenei világot.

Felvettük a SZA MA BA nevet - a Szabó, Major, Bagi rövidítése -, s az új névvel részben új életet is kezdtünk. Nagyot léptünk előre zeneiségben, koncepcióban és hangzásban egyaránt. Talán az utóbbiban legtöbbet. Major Balázs beépítette dobjait, Bagi gitárjátékát kifinomultabbá, dinamikusabb hangzásúvá varázsolta, s mivel felismertük, hogy a mai kor emberének komplett hangzásra van igénye, olyan hangzáseffektusokat kerestünk, amihez különleges technikát, a digitális processzorokat kellett segítségül hívni. Ezek segítségével különleges hanghatásokat lehet elérni, egy pici klubban is olyan illuziót teremteni, mintha egy hatalmas templomban szólalna meg a zene. Igyekeztünk minden eszközt felhasználni, hogy a közönség érzelmeit manipulálni tudjuk, rá tudjuk venni, hogy csak a zenével foglalkozzon. Ha ugyanis ezt elérjük, a hallgatónak felüdülés, pihenés lesz a koncert, szinte egy közös meditáció részeivé válik. Hisszük, hogy az embereknek szüksége van ilyen élményekre, mint ez a mostani volt.

Arra, hogy legalább egy órára lelki békét, mentális támaszt kapjon, hogy része legyen egy olyan közös együttlétnek, ahol a zenében való elmélyedés mellett, kapcsolatot lehet egymással teremteni, ki lehet lépni ebből a rohanó világból.

- Örülök, hogy megszegtétek a Miklóssal kapcsolatos fogadalmatokat, mert azt hiszem, ezt most maradéktalanul el is értétek. Többen szinte pontosan így fogalmazták meg a koncert után érzéseiket.

- Igen elértük, de ehhez még kellett valami. Az az új mentalitás, szemlélet, amellyel a Művelődési Központ szervete a koncertet. Már maga a kiválasztott helyszín is csodálatos volt. Az újjávarázsolt házasságkötő terem ideális hangulatú kamarateremnek bizonyult. Amikor megláttam, azonnal megéreztem, hogy ez a koncert jó lesz, más lesz, mint az eddigiek. Melengető volt a körítés is. Fehér asztaloknál, igazi házigazdaként fogadták a közönséget, szinte családias hangulatot teremtettek erre az estére. Ez nyilván ránk is, a közönségre is nagyon hatott. Minket inspirált, őket pedig érzékenyebbé, befogadókészebbé tette. Így lehettünk egy különleges élmény részesei.

- Valami hasolót szerettetek volna elérni már 2-3 évvel ezelőtt is, amikor megalakítottátok az Alföldi Szabadzene Alkotóműhelyét. Az akkor nem sikerült.

- Sajnos nem. Pedig próbálkoztunk, kerestük a lehetőséget, de sem megértésre, sem szponzorokra nem találtunk. Most sikerült ez először. Megmondom őszintén, hogy ez a mostani szervezés, hozzáállás volt a legtöbb, amit 15-20 év alatt ettől a várostól kaptam. Ez az este nagyon sok mindenért kárpótolt, most éreztem először, hogy megtisztelnek, hogy tudomásul vették, hogy ehhez a városhoz tartozom. Az a kedves meglepetés, hgoy a Művelődési Központ számunkra és a minket megtisztelő közönség számára fogadást rendezett, zavarba hozott, összeszorította a torkomat. Ezt éreztem vendégeinken is, ezért is alakulhatott ki ez a hangulat. S ezeket a hangulatokat szeretnénk gyakoribbá tenni, hogy ne legyen majd ez a város tele szürke, magába zárkózott, közönyös emberekkel, akiket sem kiállítás, sem koncert, sem egyéb nem érdekel, akiknek semmilyen közösségi kapcsolatai nincsenek. De ehhez másoknak is, sokkal többeknek is kellene ebben a városban tennie, főleg azoknak, akiknek erre módjuk és lehetőségeik is lennének.

- Sejtve a válaszodat. úgy gondolom, az eddigiekhez kapcsolódni fog, amit tomácsolok. Voltak olyanok is a koncerten, akik nem ismertek benneteket, most hallottak titeket először, s "el voltak ájulva" zenei tudásotoktól. Azt kérdezték, hogy miért nem álltok egy kifzetődőbb zenei vonalra, hiszen kiegészülve egy bőgőssel, egy szaxofonossal bárhol Európában kelendők lennétek.

- Valóban kapcsolódik a kérdés a fentiekhez. Az utolsó részhez csak annyit, hogy Európában így is kelendőek vagyunk. De talán éppen azért, mert nem egészülünk ki szaxofonossal és bőgőssel. Mert százból kilencvenen ezt tennék. Mi nem tesszük, mert pontosan ebben különbözünk. Ez csak a mi zenénk, ebben érezzük jól magunkat, ebben vagyunk egyéniségek. Nem akarunk senkire hasonlítani, nem pénzt keresni akarunk, hanem egyéniségünket, a zene tisztaságát megőrizni mindenek fölött. Mi kicsit missziónak érezzük, amit csinálunk, amikor a már említett élményhez, megtisztuláshoz segítjük az embereket. S azt csak úgy lehet, ha a zene belőlünk is mélyről jön. a világ sokkal több, mint amit be tudubk fogadni, vannak olyan erők, amelyekről nem tudunk vag nem akarunk tudni, s a zene ezt felhozza bennünk. A zene képes ugyanis olyan csatornákat nyitni, amelyeken keresztül olyan élmények és információk adhatók és kaphatók, amelyek más csatornákon keresztül nem. Úgy érezzük, hogy amit csinálunk, az erre alkalmas, ezért különleges és azért egyedi. Minden, amit elértünk - koncertek, fesztiválmeghívások, külföldi lemezek sora - annak köszönhető, hogy olyan zenét csinálunk, amelyet senki más. Hisszük, hogy így tudunk - és csak így tudunk maradandó értéket teremteni. Természetesen nem mi mondjuk ki, hogy érték, hanem a közönség, például ez a mostani, amely viselkedésével, fogadtatásunkkal egyértelműen letette a voksát. Amelyik, amikor bejelentettem, hogy az ilyen estékből szeretnénk hagyományt teremteni, ezeket rendszeressé tenni, azonnal tapsolni kezdett. Ez az, ami mindennél többet jelent, ez az, ami igazolja, hogy a helyes úton járunk. S ettől is szép volt ez az este.

Köszönet a gondolatokért.

 

Törökszentmiklós és vidéke, 1993. április 9.