2020-02-27    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1994-02-17 • Marton László Távolodó (m.l.t.)
SzaMaBa: Hypnos

"Magyarországon ilyesmire még nem volt kiadó, és várhatóan nem is lesz" - jelezte Szabó Sándor a Narancs október 21-én megjelent interjújában. S bár megnyilatkozása - a hazai viszonyok ismeretében - inkább józanságból, mintsem kishitűségből fakadt, három hónap múltán elegáns cáfolatra talált. Hypnos címmel napvilágot látott a SzaMaBa első hazai CD-je.

Milyesmire nincs kiadó? - merül fel a kérdés. - Befelé forduló, feltűnően intim etno-jazzt játszik ez a zenekar. Aligha lehet be vagy rangsorolni, de érzékenysége Szabó Gáboréval s Ralph Towneréval rokon. Kétségen kívül való: bizonyára nem a gyors meggazdagodás reményében tette lehetővé megjelenését a Tandem Records. Jóllehet, a SzaMaBa nevet mindössze három éve vették fel, a gitáros Szabó Sándor és az ütős Major Balázs 1980-ban társult, s a másik gitáros, Bagi László csatlakozása óta is eltelt vagy hét esztendő. Volt hát idő összeforrni, technikailag és spirituálisan egyaránt; de talán még inkább kellett az idő a megálmodott hangzás megszólaltatására alkalmas hangszereket megépíteni. Így született meg Sz. S. tizenhat húros, a szitár hangjára rímelő gitárvínája, vagy M. B. - alkalmasint a tablát idéző - agyagból formázott, gömbölyded, bőr nélküli dobja_. De nem csak kelet felé, hanem a görög-latin kultúrára is kacsingat a SzaMaBa, legalábbis a címválasztásuk Enigmatic, Pantheon, Hypnos) erre vall.

1988 és '92 között rögzítették a felvételeket, s mind a tizenkét kompozíción szerepel három vendégük valamelyike. Sipos Csaba (bőgő) és Bakondi András (gitár) a SzaMaBa világával tökéletes egyetértésben (utóbbi két évig játszott a zenekarban), Massio De Mattia fuvolás azonban - számomra legalábbis - esetenként indokolatlanul kellemdúsan.

De február 5-én - noha lemezbemutató koncertnek lett meghirdetve - csak trióban léptek színpadra a Kolibri Pincében. Ennélfogva a lemezről szűkebb, de a zenekar pályafutásáról tágabb képet kaphattunk ez alkalommal. Valaki megszámolta: 119 húr feszült hangszereiken. Ebből persze jelentős részt vállalt Szabó stájer citerája, amely hangolása és hangosítása folytán valami olyasmit tudott, amit eddig jószerivel csak a hangversenytermek hárfái kínáltak. És még inkább meglepett, hogy Major Balázs sztenderd Sonor dobszerkón (is) mennyire király.

Az pedig alighanem csak alkat dolga, amire szükségem lett volna, amire szükségem lenne még - koncert és lemez után egyaránt. Azt szeretném, ha a SzaMaBa személyessége kevesebb szemérmességgel társulna, s ha már megfogja a kezem, vezessen távolabbra azokban az útvesztőkben, ahol az efféle muzsika megfogan. S ha nincs visszatérés, még távolabbra.

 

Magyar Narancs, 1994. február 17.