2020-08-14    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1994-09-01 • Libisch Károly
Vannak-e nálunk indiánok?

A realitásokat is figyelembe vevő zenei szakemberek már régen számolnak azzal a ténnyel, hogy a zenekedvelők többsége a műzene gyakran lelket nemesítő formáival szemben a szórakoztató zene kevésbé egyértelmű minőségű termékeit részesíti előnyben. A magyar fiatalok nagy része pedig ma a nyugat-európai vagy amerikai eredetű zenei iparművészet tucattermékeit - szinte kizárólagosan - hallgatja. Egy kisebbséget, a másfajta könnyűzenét (a pank* [punk] és kemény-rak [hard rock, heavy metal], illetve a bőrfejűek oi-zenéinek olykor agyrohasztóan primitív megnyilvánulásait, stb.), a dzsezkedvelőket [jazz, dzsessz] vagy a táncházi mozgalomban résztvevőket most azért nem sorolom a már a trafikokban is beszerezhető felvételeket vásárló réteghez, mert ezekért a produkciókért "le kell szállni a pokol bugyraiba", azaz e műformák (szocialógiai folyamatok) termékeinek fogyasztása, a koncertek látogatása, a kedvenc felvételek begyűjtése aktívabb közreműködést igényel, mint amit a tv/video egyenkultúrán nevelkedő hallgatóság hajlandó kifejteni. A fentebb említett jelentősebb zenei irányultságok (műzene, népzene, dzsez [jazz, dzsessz], pop/rak [pop/rock]) közötti "senki földjén" tevékenykedő zenészek pedig - az indiánok rezervátum-létébe kényszeredve, a tömegkommmunikáció együttérző közönyét elszenvedve egy kicsi, bár lelkes, a világot nyitottabban szemlélő rétegtől támogatottan - alkotnak. Talán nem érdektelen számunkra, ha egy újszerű kezdeményezés, illetve a Magyar Jazzkutatási Társaság és a Tandem Records közös kiadványai kapcsán néhányukkal megismerkedünk.

A törökszentmiklósi illetőségű SzaMaBa trió tagjai jó tíz éve zenélnek már - polgári foglalkozásuk űzése mellett - együtt. Az improvizatív kamarazenét akusztikus hangszereken játszó csoportban Szabó Sándor (8-, 10-, 16-húros gitár, gitárvína, bajor citera, ének), Major Balázs (dobok, ütőhangszerek, szamabák - ez utóbbi hangszer két különböző nagyságú, de nagyméretű és szűkszájú agyagedény) és Bagi László (10-húros gitár) zenéje hídszerepet tölt be az indiai klasszikus zene, az arab makám-kompozíciók, a dzsez [jazz, dzsessz] és a magyar népzene között. Témáik, rögtönzéseik szépséges dallamvonalai olykor hosszasan tekergőzve fejlődnek, miközben a szamabák pontos ritmushullámai a belefeledkezés gyönyöreinek elfogadására biztatnak. Számomra műsoruk legnagyobb élményét azok a darabok jelentik, ahol a visszhangosított dhrupad-ének (egy speciális, szövegnélküli indiai éneklési mód), a szamabák hangja és a gitárszólamok akusztikus összeölelkezése létrehozta a szférák zenéje lebegésének hangi csodáját. Műsoruk érzelmi felfeszülését a vendégként majd' minden számban játszó Massimo De Mattia (fuvola), a rendkívül érzékeny olasz hangszeres is alkotóan segíti. S bár a pusztai ember olykor befelé forduló érzésvilágának művészi tablóját is megalkották, eredendően magyar gyökerezettségű zenéjük súlypontja az évek során egyre keletebbre került. Ezt példázza legújabb, Hypnos {Hüpnosz - azaz a görög mitológia álomistene} címen megjelent ötödik albumuk is. E lemez megjelentetése a zenekar tevékenységében, illetve a magyar zeneéletben azért is fontos esemény, mert ez az első korongjuk itthon. Magyaroszágon készült felvételeikre ugyanis eddig csak Nagy-Britanniában, illetve Belgiumban találtak kiadót.

A négytagú Talizmán-együttes hangzásán már az európai klasszikus zene hatása is felismerhető. A csoport két tagja - Stein Ferenc (billentyűs hangszerek) és az e lapban is publikáló Ittzés Gergely (fuvola) - ugyanis   zeneakadémiai tanulmányaik után, illetve mellett lettek a fomáció tagjai. A stílusában szintén szintetizálásra törekvő együttes dzsezhez-, illetve rakhoz-kötődését a ritmusrészleg tagjai: Kalanovics Zoltán (basszusgitár) és Gerencsér Gyula (dobok, ütőhangszerek) biztosítják. A nagyívű melódiákat, árnyalt elektromos hangzásokat alapvetően játékos szemlélettel egyesítő, instrumentális zenét a hangzatos (és ma divatos) világzene [world music] stílus alá sorolhatjuk. E társaság játékában viszont ezek a stíluselemek nem egyszerűen felvett manírok - mint a hasonló külföldi csoportok jó része, akik nagyon ügyesen lavíroznak a divat hullámaiban - , henem belülről: e helyből és e korból fakadó szükségszerű meghatározottságok eredménye. Ezért is bukkanhatnak fel etnozenei elemek játékukban, amelyek azonban - az előzően ismertetett SzaMaBával ellentétben - nem döntően meghatározóak. In Concert {Koncerten} című korongjuk ugyan még csak az első maradandóbb hanglenyomatuk, de a negyedik éve már ebben a felállásban dolgozó csoport elképzeléseit, élő megszólalásukat, törekvéseiket magas szinten összegzi.

A reneszánsz zeneiséget a ma sokrétegűségébe, etno- és világzenei törekvéseibe termékenyen beolvasztó zenekar az AT. A még ez év elején is Alkalmi Társulás néven szereplő csoport alapjában véve akusztikus kamarazenéje magyar, török, délszláv, arab és indiai zenei elemekből sajátságosan összegző szemléletmódú kompozíciós módszerrel kialakított darabokra, illetve reneszánsz szerzők műveire épül. A Bárány Péter (10-, 6-húros gitár, basszusgitár), Gavodi László (furulya, klarinét, salmei, ütőhangszerek), Gyulai Csaba (gadulka, ghatam, citera, hegedű, séker, kalimba, ütőhangszerek), Koós László (10-, 6-húros gitár, ütőhangszerek), Mizsei Zoltán (zongora, szintetizátor, furulya, harangok) alkotta csoport zenéjét bensőséges líraiság hatja át, hangszereléseikből adódó sokszínűségük mellett a dinamikai árnyalatok bő skáláját is kihasználják hangi világalkotásukban. Első albumuk, a márciusban megjelent Alia Terra {Más föld} felvételeivel híd szerepet töltenek be a dzsez [jazz, dzsessz], rak [rock], etno- és műzenei formák, stílusok között: szabad szárnyalásukkal ők is - a fentebb említett két alkotócsoportokhoz hasonlóan - alkotásaikkal cáfolják meg a komoly(mű)zene kizárólagosságát bigottul, olykor csak felületes ismeretek birtokában hangoztatók érvrendszerét.

S ha valaki ezek után kedvet érez e zenekarok művészetének megismeréséhez, a diákokkal való megismertetéséhez, annak nem szükséges a hanghordozókat megvásárolnia. A Magyar Jazzkutatási Társaság iskolák részére térítésmentesen teszi lehetővé e produkciók élő, hangversenyszerű bemutatását, akár énekórai osztályhangverseny keretében is. A társaság ugyanis fontosnak érzi a jövő generációk részére nyitottabb szellemű gondolkodásmód megismertetését, a jelenlegi tömegkommunikációs nyomás egyfajta kivédését. Csak kapcsolatteremtés szükséges mindehhez: egy telefon vagy fax az MJKT részére a 221-22-91 számon!

* A szerző által használt, kevésbé elterjedt fonetikus átírások mellett a szavak jelenleg is használt alakjait a []-ben tüntettük fel!

Metronóm 1994. szeptember