2020-02-23    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1996-12-01 • Libisch Károly
SZaMaBa: Opus Magnum

Szabó Sándor - 8, 12, és 16 húros gitárok, ének, harmonizer, Major Balázs - dobok, ütők, Bagi László - gitár, basszusgitár. Továbbá: Grencsó István - szaxofonok, Lantos István - hegedű, tibeti beszélő fazekak, Dresch Mihály - szaxofon, Lajkó Félix - hegedű. Beavatás, Keletkezés, A világosság születése, Bűnbeesés, Himnusz a Földhöz, Közép-európai sanzon, Arabeszk, Csábítások, Civilizáció, Erosz, Tivornya, Abraxas, Aranykor, Ébredés után, Reggeli elmélkedés.

A Szabó Sándor gitáros nevével fémjelzett SzaMaBa három zenésze a szokott helyen, azaz a Törökszentmiklóshoz tartozó Szenttamáson készítette el legújabb albumát. Mint az előző korong, ez is 15 dalt tartalmaz, s a vendégmuzsikusok egy része is ugyanaz. A stílusa alapján a kamara/etnodzsez kategóriákba bezsuppolt csoport ezúttal is nagyot dobott, bár a hallottak szavakba-öntését megkísérlő ítésznek az egyes kategóriák tartalmának általános ismerete továbbra sem ad túl sok segítséget mondanivalójának kiteljesítéséhez! A régebbről ismert SzaMaBa-hangzás, a tartalom-nélküli blöffkifejezéssel világzene néven illetett meditatív zene e lemezen csak nyomokban van jelen. Az átgondolt elmélyült töprengés helyett inkább a dallamos rögtönzésé a főszerep. Szemlélődés helyett inkább - felgyorsult világunk tükrözéseként - mozgásra, tevékeny beavatkozásra serkent a zene. Műfajilag leginkább műzeneként, illetve néhány darabban dzsezként, illetve fúziós (dzsezrak) zeneként értékelhető darabok között négy hangszerduó és egy gitárdarab is található. Keleti (indiai és arab) etno hatások között a gyökereket a magyar elemek, illetve egyfajta látszólagos/töredékes blúzérzés és hangzás képviseli. Ennek legnagyszerűbb példája az A világosság születése című, hármas tagolású, két gitárra hangszerelt, tulajdonképpen műzenei kapcsolódású ballada, amelyben a magyar(os) balladatéma egy motorikusabb középrész után kissé indiai, de inkább udszerű - iraki - hangzással újjáteremtve tér vissza. A sugárlemezre két felfogásban feldolgozott téma - .... és Tivornya címeken - azért is érdedkes, mert az először műzenei köntösben megjelenő, a teljes zenekart hegedűvel kiegészítő mű másodjára már egy magyarosan "bokázó" etnoköntösben jelenik meg. A két dzseznek nevezhető szám (Beavatás, Bűnbeesés) tulajdonképpen nem elsősorban szvingelése, inkább sétáló-basszus-imitációja által lett beazonosítva, - az utóbbi hiányos kvázi-blúz-érzetével. Rettentően tetszik még a Himnusz a földhöz etno- (sirató és raga) fantáziája, illetve a Csábítások pengetett hegedűjátékával megspékelt dzsezrakja. (Vélhetően a rögtönzés-jellegből adódóan nem tüntették fel - az egyébként precízen megszerkesztett borítón - a zeneszerzők személyét.) Tetszett még…, de talán ez nem is annyira érdekes, mivel az egész lemezt a termékeny pillanat olyan magától-értődő, természetesen áradó bája hatja át, hogy felesleges a zene néhány gyengébben sikerült pillanatára, vagy közhelyessé váló témájára összpontosítanunk.
Ezen a zenei szinten ugyanis ez már felesleges…

 

Gramofon, 1996. december