2020-02-27    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1997-03-04 • Jávorszky Béla Szilárd
Zenei és szellemi párbeszédek

A SzaMaBa az úgynevezett etno- vagy világzene elkötelezett hazai formációja. A Szabó Sándor, Major Balázs és Bagi László által 1982-ben alapított kamarazenekar viszont ma már többet jelent három muzsikus együttes játékánál; egyfajta kísérletező kedvű, kreatív és interaktív zenélési mód, számos vendégművésszel, szellemi-zenei rokonnal. Új albumukon (Opus Magnum) szintén több barát és szellemi padtárs szólal meg: Lantos Zoltán, Grencsó István, Dresch Mihály, Sípos Csaba és végül egy kakukktojás, Lajkó Félix, a tehetséges újvidéki hegedűs.

A SzaMaBa többszörösen hátrányos helyzetű zenekar a honi dzsesszéletben. Szabó Törökszentmiklósról származik, jelenleg Vácott él, Major Mezőtúrról, Bagi pedig Jászladányból jár el a próbákra. Fellépéseik színvonalas technikát igényelnek, arról nem is beszélve, hogy a mennyiség helyett kezdettől fogva a minőségre és a mélységre helyezik a hangsúlyt. A nyolcvanas években monopolhelyzetben lévő Hungaroton nem is tartotta nagylemezre érdemesnek őket, a szűk körön kívül álltak és dolgoztak, igaz, nem is tettek egy lépést sem a centrum felé. Az angol Leo Records egyik producere azonban - a legenda szerint - egy szemeteskosárban figyelt fel demokazettájukra, és annyira belelkesült, hogy mindjárt kiadta. Az ugyancsak angol HWYL kiadó további két lemezt jelentetett meg tőlük. A rendszerváltás után aztán lehetőség nyílt a magánkiadásra, Szabóék éltek is vele, és úgy tűnik, sikerül önfenntartónak maradniuk. (A Pannon Jazz egyébként tervez tőlük egy koncertlemezt, s érdekes módon ez lenne az egyetlen olyan kiadvány, amely tényleg hűen őrzi a klasszikus, trió fellállású SzaMaBát.)

Mint a szabad zene minden hazai elkötelezettje, Szabó Sándorra is hatott Szabados György szellemisége és kreatív munkássága. Az ő ideálja is egy időkön túli, ősi forrásból táplálkozó komplex zeneiség, vagy ahogy ő fogalmazza, a hangok és a csend közös természetében rejlő üzenet. Ebben a zenében elég sok a keleti, főként az arab és az indiai elem, mindez azonban a saját szűrőn átengedve, mindenfajta klasszicizálástól mentesen. Az Opus Magnumon - akárcsak az 1995-ös Anima című lemezen - Szabóék egy még szabadabb muzsika felé vették az irányt, és ebben remek partnernek bizonyult Grencsó, Dresch, Lantos és a többiek. A szólók és az együttes játék arányának ritkán hallható harmóniája, a teljes egészében improvizatív, mégis a megkomponáltság érzetét keltő darabok, a zenei és a szellemi párbeszédek egy belülről jövő, tiszta, bennük zajló eredménye. Mint ahogy a CD kísérőfüzetében rámutatnak, ez a zene olyan akar lenni, mint ők maguk: néhol szenvedélyes, határozott, felszabadult, játékos vagy groteszk, máshol esendő, melankóliába forduló, mélyen gondolati és mindig hittel teli.

Maga a hangfelvétel is különleges, hiszen olyan körülmények között és olyan koncepcióval készült, ami eléggé kívül esik a hétköznapi zenegyártás fogalomkörén, A SzaMaBa kezdettől fogva kétmikrofonos, audiofil felvételeket készít, nincs stúdióberendezés, nincs keverő, nincsenek hangmérnökök, csak egy akusztikailag jól eltalált helyszín korábban a szenttamási kastély lovagterme, jelenleg pedig a váci görög templom. Szabó Sándor egyébként általában maga tervezi a hangszereit, s bár a híres gitárvina el nem veszett, de időközben átalakult, mindig van egy-egy olyan gitár, amelynek megszólalása kelet felé mutat. Bund nélküliek, tehát szabadon lehet intonálni rajtuk, akárcsak a szaródon vagy az arab lanton. Eredeti keleti hangszereket Szabó nem használ, hiszen mint mondja, ő alapvetően gitáros, és az elmúlt húsz évben kifinomult technikájáról nem akar és nem is lenne szabad lemondani.

Mint minden minőségi zenét játszó dzsesszzenekar, manapság a SzaMaBa is egyre kevesebbet lép fel, hiszen haknit nem vállalnak, ez a zene viszont nem él meg egy olyan klubban, ahol közben esznek, isznak és beszélgetnek. Ennek ellenére teszik a dolgukat, hiszen ez számukra olyan, mint a szex: az elvonási tünetek az ember egész fiziológiáját beárnyékolják. Szabó mostanában egyre több szólóestet is tart, részben azért, mert rentábilisabb, főként viszont azért, mert úgy érzi az elmúlt öt év túlságosan a SzaMaBa érdekében zajlott, és jó lenne már egy kicsit magával is törődnie. Negyvenegy éves, nincs egyetlen szólóalbuma sem, pedig lenne mit rájátszania. Az elmúlt hónapokat ezért arra fordította, hogy a már régen megkomponált, technikailag gyakran nehéz szólódarabjait rendesen begyakorolja és felvegye. Közben teljesen váratlanul a német Acoustic Music Records felkérte egy szólólemez összeállítására, ezekben a napokban keverik az anyagot, mely várhatóan még tavasszal megjelenik. Szabó ezzel párhuzamosan több helyre is pályázatokat adott be, s ha minden és mindenki úgy akarja, nyáron újabb szólólemezzel gyarapodhat életműve.

 

Népszabadság, 1997. március 4.