2020-08-08    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1998-06-03 • Merklin T.
Koncert-kaland

Szabó Sándor gitáművésznek főleg Angliában és Amerikában jelentek meg a magyar vidéki magányban készített felvételei; itthon három lemeze van. Zenéjében ötvözi a klasszikus technikát a jazz és a népzenék (afro-amerikai is) elemivel. Őriszentpéteri szólóestjére meghívta barátját, az Indiában tanult Lantos Zoltánt, aki hegedűjével kapcsolódott a muzsikába.

- Ifjú korunktól ismerjük egymást, mindketten kutattunk a keleti zenékben, és különböző hatásokat szintetizálunk. Én nem jazzt játszom. Kortárs zenei kísérletnek nevezem, amely annyiban kortárs, hogy most zajlik, és én ezt felvállalom. Mgamról annyit, hogy Vácon élek, két nadrágom van, és sok jó barátom. Magányos vagyok (nem szellemileg), és szeretek egyedül lenni a zenében is.

Szabó Szándor ehhez képest közös fellépéseket, sőt közös CD-felvételt is tervez Lantos Zoltánnal, mint az egymás többrétegűségét kiaknázó, egymást inspiráló közös muzsikálások dukumentumát. Hogy miért jó egyedül, és kivel jó együtt játszani, azt Hamvas Béla által "misztikus intuíció"-ként megfogalmazott ihletettséggel magyarázza.

- Fel akartam fedezni a gitárt, szabad zenét játszottam, hogy felépítsek egy nyelvet. Megszólalási kódokat kerestem az elmúlt nyolc évben, és gyűjtöttem belőlük egy csokorra valót. Ezeket prógálgatom. A zene ugyanis szerintem nem bennünk van, hanem az univerzum része; rajtunk csak átfolyik. Úgy is mondhatnánk, hogy a zene egy élő csatorna, amelynek révén az ember kommunikál az univerzummal. Keresem tehát ezeket a csatornákat, és amiket meglelek, használom. Igyekszem megélni a zenét, ahogy Zoltán is. A közös játékban csak megkomponált témák vannak és sok improvizáció, úgyhogy egy koncert nagy kaland, nagy szabadság, amelyben olyan belső rendezőelvek működnek, amelyekről nem is nagyon tudunk. Csak működnek, és kész. Illetve azt vállalni kell, hogy nem mindig működnek, és akkor nem jó a koncert. Mozartot, Vivaldit játszani nem ennyire kockázatos, mert ők leírtak mindent pontról pontra. Az a hangkeltésnek egy másfajta kultúrája.

 

Vas Népe, 1998. június 3.