"A színes bőrű és fehér előadók az 1860-as évektől vendégszerepeltek az Osztrák-Magyar Monarchiában, többnyire Bécsben és Budapesten. Vaudeville, spasm band, spirituálé, cake walk és ragtime előadásaik előkészítették a dzsessz helyi befogadását" - olvasható a tavaly alakult Magyar Jazz-kutatási Társaság napokban megjelent első CD-jének bevezetőjében. Mint megtudtuk, nem tudjuk pontosan, hogy a ragtime-darabokból mennyi jelent meg kottán, de annyi bizonyos: egyrészt sokszor visszaéltek a ragtime szóval, másrészt több száz olyan darab ismert, amelyeket two stepként, one stepként vagy foxtrottként adtak ki (és el), de amelyek "rászolgáltak" a ragtime vagy a ragtime-szerű megjelölésre. A lemez elkészítésének ötlete még a hetvenes évek elején fogalmazódott meg a társaság elnöke, Simon Géza Gábor fejében. Társaival végzett kutatásai során ugyanis olyan hazai ragtime kottákra bukkant, amelyek - véleményük szerint - nyugodtan összevethetőek az amerikai kottaanyaggal. Jó öt évvel ezelőtt a pécsi Pannonton kiadónál tervezték is megjelentetését, de anyagi okok miatt a terv meghiúsult. Időközben Kanadába távozott Fekete Éva, a dalok eljátszására "kiszemelt" zongorista, s Simonnak újra keresnie kellett valakit, aki e kottában fennmaradt darabokat kellő érzékkel meg tudja eleveníteni. Sok-sok keresés után - mely során nem csak hazai, de cseh, lengyel, osztrák és német művészek is szóba kerültek - a választás az igen sokoldalú és szerteágazó tevékenységet folytató Vukán Györgyre esett. Ő nagy örömmel el is vállalta, s a 24 kompozíciót kétszer öt óra (!) alatt a Magyar Rádió 6-os stúdiójában rögzítették is. A lemezen megszólaló darabok között túlsúlyban vannak a monarchia legjobb ragtime-komponistájának, Székely Aladárnak a szerzeményei. Mellette további magyar és osztrák szerzők darabjai (a címadó Dunapalota Ragtime például Rozsnyai Sándort dicséri), valamint koloritként a monarchiában játszott más nemzetiségű, például amerikai komponisták ritkán hallható művei szerepelnek. Így került a lemezre Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiájának motívumait idéző Julius Lenzberg-darab, a Hungarian Rag is. Vukán érdeme, hogy kellő tisztelettel közelít a darabokhoz, nem improvizálgat bele, nem próbál rájuk erőltetni valamilyen koncepciót, hanem egyszerűen megszólaltatja őket. Igaz, nem a műfajhoz leginkább illő pianínón, hanem egy Steinway-zongorán. Az Akadimpex jelentős anyagi hozzájárulásával megjelent és a Quittner Kft. által forgalmazott lemez anyaga a budapesti Neuma Kiadó jóvoltából két füzetben kottában is hozzáférhető. Új Magyarország, 1993. július 23. |