A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

"A színes bőrű és fehér előadók az 1860-as évektől vendégszerepeltek az Osztrák-Magyar Monarchiában, többnyire Bécsben és Budapesten. Vaudeville, spasm band, spirituálé, cake walk és ragtime előadásaik előkészítették a dzsessz helyi befogadását" - olvasható a tavaly alakult Magyar Jazz-kutatási Társaság napokban megjelent első CD-jének bevezetőjében. Mint megtudtuk, nem tudjuk pontosan, hogy a ragtime-darabokból mennyi jelent meg kottán, de annyi bizonyos: egyrészt sokszor visszaéltek a ragtime szóval, másrészt több száz olyan darab ismert, amelyeket two stepként, one stepként vagy foxtrottként adtak ki (és el), de amelyek "rászolgáltak" a ragtime vagy a ragtime-szerű megjelölésre.

A lemez elkészítésének ötlete még a hetvenes évek elején fogalmazódott meg a társaság elnöke, Simon Géza Gábor fejében. Társaival végzett kutatásai során ugyanis olyan hazai ragtime kottákra bukkant, amelyek - véleményük szerint - nyugodtan összevethetőek az amerikai kottaanyaggal. Jó öt évvel ezelőtt a pécsi Pannonton kiadónál tervezték is megjelentetését, de anyagi okok miatt a terv meghiúsult. Időközben Kanadába távozott Fekete Éva, a dalok eljátszására "kiszemelt" zongorista, s Simonnak újra keresnie kellett valakit, aki e kottában fennmaradt darabokat kellő érzékkel meg tudja eleveníteni. Sok-sok keresés után - mely során nem csak hazai, de cseh, lengyel, osztrák és német művészek is szóba kerültek - a választás az igen sokoldalú és szerteágazó tevékenységet folytató Vukán Györgyre esett. Ő nagy örömmel el is vállalta, s a 24 kompozíciót kétszer öt óra (!) alatt a Magyar Rádió 6-os stúdiójában rögzítették is.

A lemezen megszólaló darabok között túlsúlyban vannak a monarchia legjobb ragtime-komponistájának, Székely Aladárnak a szerzeményei. Mellette további magyar és osztrák szerzők darabjai (a címadó Dunapalota Ragtime például Rozsnyai Sándort dicséri), valamint koloritként a monarchiában játszott más nemzetiségű, például amerikai komponisták ritkán hallható művei szerepelnek. Így került a lemezre Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiájának motívumait idéző Julius Lenzberg-darab, a Hungarian Rag is. Vukán érdeme, hogy kellő tisztelettel közelít a darabokhoz, nem improvizálgat bele, nem próbál rájuk erőltetni valamilyen koncepciót, hanem egyszerűen megszólaltatja őket. Igaz, nem a műfajhoz leginkább illő pianínón, hanem egy Steinway-zongorán.

Az Akadimpex jelentős anyagi hozzájárulásával megjelent és a Quittner Kft. által forgalmazott lemez anyaga a budapesti Neuma Kiadó jóvoltából két füzetben kottában is hozzáférhető.

Új Magyarország, 1993. július 23.