2020-06-06    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1972-01-01 • Simon Géza Gábor
Tradícionális jazzesték Budapesten

Az elmúlt hetekben a Magyar Rádió meghívására Budapestre látogatott a prágai Traditional Jazz Studio és a szegedi Molnár Dixieland együttes.

Közel két évtizede, hogy Pável és Iván Smetácek jazzfelvételeket kezdtek hallgatni, majd megalakították az első zenekarukat. Kezdettől fogva a nagy példaképek: Louis Armstrong, Joe "King" Oliver, Duke Ellington útján jártak. Ezeknek a zenészeknek a kompozícióit tűzték műsorukra. Nem akartak valami meghökkentően új zenét csinálni. Sőt - nagy tisztelettel vették elő a régi felvételeket és azok nyomán egyrészt az eredeti hangszereléseket kezdték lejátszani, másrészt hangszerösszetételüknek megfelelően a számok eredeti hangulatát alapul véve áthangszerelték a kompozíciókat.

Mintegy féltucat zenekar tartozik a Traditional Jazz Studio példaképei közé, ezért műsoruk egy kissé heterogén. Két koncertjükön, a Magyar Rádió "Jazzhétvége" c. műsorában, és a Csehszlovák Kultúra házikoncertjén a Műszaki Egyetem "R" Klubjában a Traditional Jazz Studio a nagy példaképek zenéjét korábbi lemezfelvételeiknél jobb előadásban hozta - különösen a "R" Klubban, amelynek felszabadultabb légköre igen jó hatással volt zenéjükre. Előadásmódjuk eltért a Budapesten eddig fellépett tradicionális jazzegyüttesekétől. A hagyományok maximális tiszteletét mutató értelmezésük pro és kontra nagy vitát kavart.

A Szegedi Molnár Dixieland amatőr együttes, évente csak néhány fellépést vállal. A Magyar Rádió Jazzklubjában, illetve a Centrum Jazzpódium műsorában decemberben végre Budapesten is élőben hallhattuk az együttest.

A zenekarvezető és egyben hangszerelő Molnár Gyula stílusideálja a Dukes of Dixieland zenéje, amely erősen rányomja bélyegét játékukra. A Molnár Dixieland elsősorban Molnár Gyula kiváló klarinétjátékát és Bodó József stílusos dobkíséretét kell kiemelnünk. Ők ketten profimódra zenélnek. Reméljük, hogy a zenekar többi tagja is rövid időn belül hasonló színvonalat ér el, s akkor majd egy kiváló, jól összeszokott együttest üdvözölhetünk a hazai jazzpódiumokon.

Jazzhíradó. A Benkó Dixieland Klub Tájékoztatója. 1972/1 (január)