2020-09-22    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1972-02-01 • Márton Attila
Mahalia Jackson (1911 - 1972)

Ismét elment közülünk egy igaz ember, egy nagy művész. Mahalia Jackson, a világ legnagyobb gospelénekesnője nincs többé. Hosszas betegeskedés után, január 27-én 60 éves korában halt meg.

Személyében korunk egyik legnagyob énekesét vesztettük el. Nincs a világon olyan zenét értő és szerető ember, akinek Mahalia ne tartozott volna kedvencei közé. Mindenki csak így hívta, a legnagyobbaknak kijáró, a népszerűséget jelentő közvetlen megszólítással. Hosszú és nehéz út vezetett a csúcsig. New Orleans-ból, a jazz szülővárosából indult a ragyogó karrier 1911-ben, ahol igen szegény néger családban született. Apja a dokkmunkás, vasárnaponként a néger gyülekezet lelkipásztora volt. Itt a templomi kórusban kezdett énekelni az ötéves kislány. Szülővárosa, a soknemzetiségű hatalmas kikötőváros természetesen a zenei atmoszféra olyan skáláját nyújtotta, mely szinte egyedülálló. Példaképei között Mahalia mégis Bessie Smith-t nevezte meg első helyen. 16 éves korában került Chicagóba, ahol aztán egész életében otthonra talált. Zenei pályája már ott ívelt felfelé, hiszen ezt a hangot lehetetlen volt nem észrevenni. A szegény néger dokkmunkás lánya a világ leghíresebb koncerttermeinek, legnagyobb hanglemezgyárainak ünnepelt sztárja lett. Énekelt a Fehér Házban három amerikai elnök és magasrangú vendégeik előtt.

Koncertezett világszerte, útjai során vezető államférfiak fogadták. Hazánkba sajnos már nem jutott el, csak néhány televízióadásból ismerjük robosztus alakját és szuggesztív előadásmódját. No és persze lemezek százairól, mert Mahalia a lemezstúdiók szívesen látott vendége volt. Rengeteg felvétel készült az évek során. Mahalia Jackson nem volt szorosan vett jazz énekesnő. Gospelt énekelt, az amerikai négerek vallásos dalait, melyek mélyen a korai néger spirituálékban és a protenstáns himnuszokban gyökereznek. Az érzelem spontaneitása, őszinte és az előadásmód magával ragadó kollektivitása a legjellemzőbb jegyei Mahalia művészetének. Csak kevés művész mondhatta el magáról azt, amit ő, hogy hallgatóit a részvétel örömével tudta megajándékozni, a fizikai és érzelmi részvétel teljes egységével. Azt hiszem őt nem lehet azzal a divatos, hűvös tárgyilagossággal hallgatni, amely korunkban eluralkodott. Amiről ő énekelt az mindannyiunk közös ügye, mélységesen emberi és örök.

Búcsúzunk Mahaliától, de tudjuk, hogy művészete örökre megmarad, amíg zeneszerető emberek lesznek a földön.

Jazzhíradó. A Benkó Dixieland Klub Tájékoztatója. 1972/2 (február)