A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

Január 26-án indult el együttesünk (Friedrich Károly - pozan, együttesvezető, Kimmel László - tenor- és szopránszaxofon, Réti János - zongora, Vajda Sándor - bőgő, Faragó Antal -dob) háromnapos NDK-beli fellépésére. Énekes szólistánk a pályakezdő Tarján Györgyi volt.

27-én este Weimarban az eisenachi jazzmunkaközösség rendezésében a Liszt Ferenc Zeneakadémián adtuk első koncertünket. Műsorunk gerincét mainstream számok alkották és néhány pop-jazz darabot is előadtunk. Hallgatóságunkat az egyetemi város zeneértő fiataljai alkották. Zenénkre igen lelkesen reagáltak. Érdekes módon a legnagyobb sikert Coltrane Selflessnesse - az egyetlen avantgarde szám - aratta ez az irányzat az NDK-ban nemigen terjedt el. A ráadásokkkal hosszúra nyúlt koncert után elmondták, hogy az NDK egyik legkritikusabb publikuma előtt szerepeltünk, amely már nem egy, másutt sikeresen szerepelt együttest kifütyült.

28-án az eisenachi jazzklub gothai "fiókklubjában", a traktorgyár kultúrtermében léptünk fel. A három fellépés leghálásabb - és talán legszakértőbb - közönségével találkoztunk itt.

A turné legfontosabb állomása befejező koncertünk volt az eisenachi autógyár kultúrtermében. Itt van az NDK legrégibb jazzklubjának székhelye, amely aznap volt 13 éves. A klubot 1959 óta Manfred Blume vezeti - egyébként mindhárom koncertünket ő konferálta -, aki lelkes jazzbarát és jazz-szakértő, az NDK egyetlen jazzújságjának főszerkesztője. A lap (Die Posaune) öt éve jelenik meg rendszeresen, igen szép kivitelben, 12 belföldi és 4 külföldi munkatársa - köztük egy magyar - közreműködésével. Blume, aki matematikatanár, páratlan agilitással intézi a lap és a klub ügyeit, lakásában alig lehet elférni a számtalan magnószalag, lemez, könyv és egyéb más jazzanyagtól. Nemcsak Eisenach, de egész országa büszke lehet rá.

Az eisenachi közönség életkora valmivel magasabb volt mint a másik két helyen. Érdekes, hogy ennek ellenére csak a második részben jöttek lendületbe, amikor főként a moden számok voltak műsoron. Sikerünk itt is jelentős volt. Őszintén szólva nem vártunk akkora lelkesedést, mint amilyennel a német kozönség zenénket fogadta.

Jazzhíradó. A Benkó Dixieland Klub Tájékoztatója. 1972/3 (március)