A Szegedi Ifjúsági Jazzklub utóbbi néhány összejövetelén a mintegy 40-60 főnyi lelkes közönség többé-kevésbé változatos műsort kapott. Januárban dr. Hulin István quartetje szerepelt, utána helybeli zenészekkel jam sessiont rendeztünk. Hulin kiváló technikai felkészültségű zongorista, akinek stílusa leginkább Monkére emlékeztet. A combó zenéje hard bopos hatásokat mutat. Műsora gerincét főként régebbi washingtoni (Jazz-hour) számok alkották, mégis a legjobbaknak Hulin saját szerzeményeit éreztem. Bárkányi Pál vibrafonjátékával az együttes kétségkívül gazdagodott. Februárban a Debreceni Jazz Quartet-et láttuk vendégül. Dr. Kiss Ernő együttese véleményem szerint az egyik legkiforrottabb magyar combó. A gondolatiságra törekvő tudatos muzsika, a négy zenész jól sikerült improvizációi, a tisztán kivehető zenei vonalak nagy tetszést arattak. A zongorista, dr. Kiss Ernő, Bill Evans és Herbie Hancock eredményeit ötvözi saját elképzeléseivel. A quartet leginkább a hatvanas évek Miles Davis quintetjének zenéjére emlékeztet, néhol erős avantgarde beütésekkel. A tenorszaxofonos Gyarmati Zoltán Shorterre emlékeztető, telt tónusú játéka élményszámba ment. Áprilisban dr. Horváth Tamás tartott előadást Miles Davisről. Tolnai Miklós, a Szegedi Nemzeti Színház tagja Davis-idézetekkel, riportrészletekkel, Langston Hughes versekkel működött közre. Az előadást zenei illusztrációk egészítették ki. A jelenlevő szegedi jazzmuzsikusok ezután jam sessiont rendeztek. Közülük Vági László ötletektől, tehetségtől duzzadó fuvolajátékát emelném ki. A kor hangzásvilágát leginkább ő közelítette meg. Ez a zenei felfogás természetesen vitára adhat okot, ellenérzést kelthet többekben, de jelentősége nem vitatható. Jazzhíradó. A Benkó Dixieland Klub Tájékoztatója. 1972/6 (június) |