2020-09-22    
Név:
Jelszó:
  
Regisztráció
Fórumaink
Olvasói levelek (5)
Kiadja:
Magyar Jazzkutatási Társaság
1023 Budapest, Lukács utca 4.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

Alapítva: 1995. január

2011 mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf

A Magyar Jazzkutatási Társaság a jogszabály adta lehetőségekkel élő támogatói jövedelemadójuk egy százalékát utaltatták át egyszámlánkra. Az összeget jelen kiadvány költségeihez használtuk fel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik bennünket és ezzel lapunkat támogatásra érdemesítették.

1972-08-01 • Simon Géza Gábor
Világszínvonal!

A Magyar Rádió Jazzklubjának összejövetele különleges csemegét igért a jazz barátainak: a hosszú évek óta játszó altszaxofonos, Lakatos Dezső fellépését. Az előzetes hírek után nagy számban összegyűlt jazzrajongók nem csalódtak. Az est magas színvonalú produkciójának egészéből is kiemelkedett Lakatos Dezső altszaxofonozása. Tiszta, életteli játéka, kivételes technikájú fúvásmódja a hangszer tökéletes uralását mutatták. Lakatos Dezső mindazt megvalósította hangszerén, amelyet egy mai jazz-szaxofonostól elvárunk. Ha kellett lágy volt, ha kellett kemény. A lassú számokban éppoly pregnánsan tűnt ki egyéni játéka, mint a gyors, sodró erejű kompozíciókban. A "Laura" balladisztikus szólójára csak azt lehet mondani, hogy ezt a zenét nem elemezni, hanem hallgatni és élvezni kell.

Eddig csak a legnagyobb modern jazz-zongoristáktól hallhattunk elektromos zongorajátékot. Lakatos Dezső együttesében Lakatos Béla játszott elektromos zongorán. Bebizonyította, hogy a jazz őshazájában, Amerikában tökéletesen megtanulta ezt a hangszert is kezelni. Kemény, rockos játéka elsősorban ritmikailag járult hozzá az együttes sikeréhez. Balogh Jenő mélyen átélt zongora- és orgonajátékát szívesen hallgattuk.

Babos Gyula ma kétségkívül a legjobb hazai modern jazzgitáros. Együtt halad napjaink átalakuló jazzmuzsikájával. Biztos ritmusa, könnyed szólói egyaránt figyelemreméltóak. Különösen Larry Corryell "A nagy szökés" című kompozíciójában mutatott be parádés szólót. Sipos Endre, az együttes basszusgitárosa, valamennyi számban tömör, kevés hangból álló, a lényegre szorítkozó kísérettel szolgált.

Friedrich Károlyt eddig bőgősként és pozanosként ismertük meg. Ezúttal az ún. kis ütőhangszerek: csörgők, csengettyűk, tamburinok, triangulumok és még számos más ütőhangszer elsőrangú játékosaként mutatkozott be.

Az együttes két dobosáról, Kőszegi Imréről és Lakatos Gézáról eddig is tudtuk, hogy hangszerük mesterei, de csak ez alkalommal bizonyíthatták, hogy együttes-zenészként is magas színvonalon állnak. A halk tónusokban éppoly megnyerő zenét produkáltak, mint virtuóz szólóikban. Külön ki kell emelni Freddie Hubbard "Könnyű élet" című kompozíciójában illetve saját szerzeményükben, az "I-G rock"-ban bemutatott egy- ill. többszólamú dobszólójukat.

A műsorzáró "I-G rock" elsöprő erejű ritmusa, az együttes pompás összjátéka az est fénypontját jelentette. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy korszerű, mai jazz-zenét hallottunk, amely mindazokat az erényeket magába olvasztotta, amelyek a jazz fejlődése során mind szakmai, mind közönségszempontból a legjobbaknak bizonyultak.

Komoly élvezetet jelentett ez a koncert számunkra, amelyet a nyolc zenésztől hallhattunk. S hogy ez így történt, az elsősorban az együttesvezető, Lakatos Dezső érdeme. Míg legtöbb jazzegyüttesünkben az együttesvezető saját személye köré építi az együttest, és csak keretül használja fel a hasonló, vagy nála esetleg jobb adottságokkal rendelkező zenésztársait, addig Lakatos Dezső valamennyi muzsikusát úgy hozta egyetlen közös nevezőre, hogy közben minden zenészt felszabadított a kötöttségektől és így egyénileg is a tőlük telhető maximumot produkálták.

Jazzhíradó. A Benkó Dixieland Klub Tájékoztatója. 1972/7/8 (július/augusztus)